Kis település kis foci – Csobánka
Csobánka ragyogó természeti környezetben található. Élmény végigsétálni a falun, különösen ha olyan vezetésben lehet részünk, amit a helyi civilek szerveztek. Három történetükből a sétán kiderült, hogy küzdelmeik ismerősek, ők talán kicsit eredményesebbek, mint sok más település. Beszámoló következik a Civil sétáról:
- A Vargha-kert ügye, 2. a japán keserű fű és a körülötte lévő együttműködési hiány az önkormányzat és köztük, 3. a szemetelés ügye.
Utóbbiban igen sikeresek, a falu tiszta, a patakon átmenő híd alatt maguk szedték össze a szemetet, maguk raktak ki a híd oldalára kukákat és a hídra molinót, melyet a gyerekek rajzaival láttak el. Sőt, a kis hídra muskátliládák is kerültek, melyet egy ottlakó gondoz. Az együttműködés szemét ügyben is hagy némi kívánnivalót maga után, az önkormányzat egyszerűen tart attól, hogy az önszerveződő civilek politikai népszerűségre tesznek szert, de ha a civilek lépnek, az önkormányzat sem tehet mást, mint a dolgok „élére” áll.
Hogy nem őszinte a mosoly, arra jobb példa nincs is, mint az invazív keserűfűvel való küzdelem, melyben az önkormányzat nem egyeztet a civilekkel, pedig a feladat meghaladja az erejüket.
Amikor egy civil szervezet elkezd odafigyelni a közterületek hasznosítására, netán a közpénzek felhasználására, hát ritka az olyan település Magyarországon, aminél ilyenkor nincs takargatnivaló. Erre két történetet is kaptunk, de csak az egyiket írjuk le lerövidített verzióban. Részletesebben ld. itt. Csobánka közepén van az úgynevezett Vargha-kert. Erdő a települést körülvevő erdőben. Egy beköltözőnek ez érték, egy ottlakónak nem mindig az, pláne, ha elhanyagolttá vált. Minden településnek, ha kicsit is szerencsés, van valami identitáseleme, amit érdemes megőrizni. Csobánkának a Vargha-kert volna az, de sajnos egy üzleti tranzakcióban az önkormányzat nem élt az elővásárlási jogával.
Összeállt tehát jónéhány lakos, hogy rábeszélje az önkormányzatot a vásárlásra. 32millió Ft kellett volna, és ekkor történt egy olyan csoda, ami kevés településsel fordult volna elő. A lakosok elkezdték gyűjteni a pénzt, hogy átadják az önkori számára. Ám a polgármester azt mondta, akkor se vásárol, ha a teljes vételárat megkapja a lakosoktól. Így aztán megánkézbe került át egy olyan terület, amelynek értéke 200 milli Ft.
Tegyük fel, hogy az új tulajdonos jótékony és közcélokra szánja a területet. Tegyük fel, hogy az önkormányzat beépítési tilalmat tart fenn. Még így is irigylésreméltó befektetéssel állunk szembe, 30 millió Ft-ért egy 200 milli Ft-os vagyon. Jöhet egyszer egy másik vevő, és akkor a befektetés arany tojássá válik, vagy átminősíthetik egyszer a területet és a Vargha-park nem park lesz és nem erdő.
Tanulság: a civileknek azért van nehéz dolga, mert a polgármester indítékai – miért nem vette meg a kertet a településnek, miért állította, hogy a gondozása túl sokba kerül, mikor valójában nem – nem átláthatók, nem világosak. Ha nem tisztességes a polgármseter és korrupcióba keveredett nyilván nem akar együttműködni azokkal a civilekkel, akik szépíteni és gazdagítani akarják a települést, de közben a körmére is néznek. Hogy tisztességes, onnan fogjuk látni, hogy megindul az összedolgozás, melyet erősen javasolhatunk, és amiről a túra végén ilyen vágyat megfogalmazva fénykép is készült.