Mire kéne szánni az Álomhegyi tóra költött milliárdokat?

Az Álomhegyi tó, mely anyagi szempontból egész biztos nevezhető volna Rémálomhegyinek a hosszú, elhúzódó építése miatt a gázló és parti falba fészkelő madarak kedvencévé vált. Ugyan egy havária esetén a túlterhelt szennyvíztisztítóból épp ide ékezne a mérgező anyag, ezért még ezt a problémát is meg kéne oldani, de jelen pillanatban az élővilág köszöni szépen a torzót. Pontosabban épp hagy nem köszöni, mert újra és újra erőre kapnak a munkagépek és természetrombolnak.

Így aztán egyáltalán nem ördögtől való, hogyha tudomásul vesszük, a tó végső terve ha nem valósul meg nem is olyan nagy baj, és még az is lehet, hogy fizikai okok miatt nem is tud megvalósulni, mert a nagyobb mennyiségű víz a homokos szerkezet miatt, s mert magasabban fekszik, sose fog megmaradni. Azok a milliárdok, amiket még költeni szeretnének rá, jobb helyre is kerülhetnének, például egy lakos szerint lehetne jobban kihasználni a termálvizünket. Lehetne a lakosokat és nem csak a közintézményeket is ellátni vele, különösképp most, hogy az energiaárak megemelkedtek. Bár egy ilyen fejlesztés akkor is hasznot hozott volna, ha bármikor korábban valósítják meg, mert a geotermikus energia gazdaságosságával sose lehetett versenyezni. Sajnos egy olyan városban élünk, ahol az emberek érdekei hátrébbvalók, mint a látványberuházások.  

A lakos által benyújtott javaslatot egy petícióban egyre többen támogatták. Ám az önkormányzatnak akár egy ember által támogatott javaslatát is érdemes befogadni, ha az kitűnő.