Karsztvízhelyzet a tatabányai térségben
Fontosnak tartom, hogy a témában tájékozottak legyenek az emberek, mert mindenkit érintenek az elérhető ivóvízkészletet, és a felszíni vizek minőségét is veszélyeztető problémák, amit a szakemberek évek óta hangoztatnak, de mégis kevés emberhez jutnak el.
A Zsámbéki-medence térségét az ÉDV Zrt. a Bicskei Regionális Vízmű rendszeren (BIRV) keresztül látja el ivóvízzel, mivel saját vízbázis helyben nincs, illetve szennyezettsége, minősége miatt gazdaságosan nem használható (Páty területén például Antimon félfém szennyezéssel érintett, mérgezéses tünetei nagyon hasonlóak az arzén mérgezéséhez). Az ivóvíz alrendszer Zsámbék felől, két irányból van megtáplálva, és érinti Tököt, Perbált, Budajenőt, Telkit, Pátyot, Biatorbágyot, Etyeket, valamint Herceghalmot. Az itt használt vezetékes ivóvizet két tatabányai vízaknából (XIV/A és XV/C) termelik ki, a térségi egységes karsztvízrendszerből.Ez az Észak-dunántúli karsztvíztároló rendszer a Balatontól északra húzódik nagyjából a Tapolca-Esztergom tengely mentén. A hegység egy összefüggő hidraulikai egységet képez, melynek karbonátos kőzetei tárolják a beszivárgó csapadékvizekből táplálkozó karsztvizet.
A vízbázisunk víznyerő helyéül szolgáló Tata-Tatabánya térségében a Gerecse tömbjének fedetlen mészkőrétegein keresztül jut a mélybe a csapadékvíz, táplálva a város alá is benyúló hegységrészeket, melyben egy nyomás alatti víztest alakul ki.Ebben a térségben a vízbő állapot az 1950-es években megtört, amikor az erőltetett nehéziparosítás következtében jelentősen megnőtt a bányavíz emelés mértéke. A vízkiemelés az egész víztároló rendszert érintette, a tatabányai medencében ekkor 200-250 m3/perc (~300.000 m3/nap) volt a bányavíz kiemelés üteme. Ez lényegesen meghaladta a dinamikus vízutánpótlódás mértékét, aminek hatására intenzív vízszintsüllyedés indult be a teljes karsztvíztároló rendszerben. Tata térségében a karsztvízszint a következő bő két évtizedben legalább 40m-t esett, 1973-ra az összes tatai karsztforrás eltűnt.
A katasztrofális helyzetben gyökeres változás az 1990-es évek elején következett be, amikor részben gazdasági, részben környezetvédelmi okokból sorra zártak be a bányák (Nyírád, Kincsesbánya, Nagyegyháza, Lencsehegy, Mány, stb.). Megkezdődött a tatabányai XIV/A és XV/C vízaknák kényszer-vízemelésének drasztikus csökkentése, ezután a vízszintemelkedés üteme nagyjából megegyezett a korábbi vízszintsüllyedés ütemével: 1,5-2,0 m/év emelkedést regisztráltak a térségben. A vízszint 10 év alatt elérte a Fényes-források fenékszintjét, és 2001-ben megszólaltak a legmélyebb források. Igazi szenzáció volt, amikor 2017-ben a magasabban fekvő Tükör-forrás is megszólalt és több m3/perces hozammal életre kelt, a Malom árokba ismételten forrásvizet szállítva.
Ez az igen kedvező állapot azonban nem tartott sokáig, a klimatikus viszonyok változásának hatására, illetve az alaphegység vizének csapolásába bekapcsolódó források miatt a vízszintemelkedés üteme először lelassult, majd stagnált, végül 2019-re a vízszint elkezdett csökkenni. A csökkenés nagy átlagban nézve azóta is monoton, 4 év alatt kb. 3,5m-t csökkent a karsztvízszint Tata térségében. 2021 októberében a Tükör-forrás emiatt újra elapadt.A vízkiemelés és az utánpótlódás arányának, a vízháztartási egyensúlynak a megbomlása okozza ezt a vízszintsüllyedést. Egy nagy probléma a szakértők szerint, hogy az össztérségi, az egyedi vízkivételeket is tartalmazó összes vízkiemelés értékét nem ismerjük, csak a tatabányai vízaknák víztermeléséről vannak ismert adatok. A két akna kitermelésében nincs jelentős változás a kritikus időszakban, az elmúlt négy évben a vízkiemelés 29 m3/perc körül volt. Így az utóbbi négy év vízszint süllyedésének okát kevésbé a vízkivételben, inkább az utánpótlódásban kell keresni a megkérdezett szakemberek szerint. A vizsgált időszakban a csapadék mennyisége is mutatott ugyan némi csökkenőtendenciát, de lényeges változás a beszivárgás mértékében van, ami alapvetően a karsztból kiemelt víz utánpótlódását jelenti. A beszivárgás csökkenésében meghatározó a téli csapadék csökkenése, és az intenzív, rövid idő alatt nagy mennyiségben lehulló csapadékok dominánssá válása, amihez nagyobb lefolyások tartoznak. Tehát az intenzívebben érkező csapadék nagy része nem a karsztvíz utánpótlódást segíti, hanem a felszíni vízfolyásokkal távozik a térségből. Ezek a klimatikus változások egyértelműen indukálják tehát a karsztvíztároló vízszint csökkenését, és sajnos erre nem igazán tudunk hatással lenni, legalábbis belátható időtávon belül.
További gondokat jelent a karsztvíz beszivárgási területén a növekvő beépítés, ami szintén akadályozza a karsztvíz utánpótlódást. Amennyiben a vízháztartásban zajló igen kedvezőtlen folyamatokat vissza szeretnénk fordítani, és ebben nem csak a természetre akarunk hagyatkozni, az egyetlen belátható időn belül járható út a karsztból történő vízkivételek visszafogása, csökkentése, más vízadók termelésbe vonása.Azonban a jelenlegi tendenciák pontosan az ellenkező irányba mutatnak, a vízkivételt több Tatabánya térségében levő víztermelő egység fejlesztésével a többszörösére szeretnék emelni. A tatabányai vízaknák termelése a 2010-es évek elején kb 35.000 m3/nap volt, jelenleg kb. 42.000 m3/nap, és a most tervbe vett fejlesztésekkel ezt 105.000 m3/nap kapacitásra kívánják emelni. A szakemberek szerint ez nagyon jelentős emelés, a most is rossz helyzetben lévő karsztvízrendszert térségi szinten súlyosan érintheti. A vízkivétel többszörösére növelésének igénye viszont csak kis részben a lakossági felhasználás növekedése miatt vetődött fel. Ilyen új igény például balatoni települések ellátása ebből a karsztvíz rendszerből, illetve a budai agglomerációs települések népességrobbanása (Biatorbágy egy része is mostanában lesz átkötve erre a rendszerre a Fővárosi Vízművektől).
Az újabb vízigény meghatározó része ipari jellegű, és ez a legnagyobb probléma: ezt az ipari igényt nem szabadna a legértékesebb, legérzékenyebb karsztvízből biztosítani.Ezekből az új ipari igényekből az egyik említésre méltó (10000 m3/nap kapacitással) a mostanában kiépült Tata-Komárom vízvezetéken ellátni kívánt, a komáromi ipari parkban épült akkumulátorgyár magas, és egyre növekvő vízigénye. További jelentős vízigényt jelent a tatabányai és az oroszlányi ipari park cégeinek (részben akkumulátorgyári beszállítók) növekvő igénye, amelyhez jelenleg folyik a vezetékek cseréje (Tatabánya-Tata, Tatabánya-Oroszlány). De említésre méltó az újan kiépülő pátyi ipari parkok (NIPÜF, HelloParks) több, mint 150 hektáros fejlesztési területe. Ezen pátyi ipari fejlesztések jövőbeni vízigénye még nem ismert, de bizonyosan nem elhanyagolható mértékű lesz.
A szakemberek szerint a fent említett új ipari beruházásokhoz készült előzetes hatástanulmányok (amikben nem jelölnek meg érdemi környezetre gyakorolt hatást) felülvizsgálatát haladéktalanul, még új fogyasztók bekapcsolása előtt el kell végezni. Lenne ugyanis más megoldás az ipar számára, helyben elérhető, kevésbé „értékes” vízbázisból vizet nyerni, persze ez több költséggel is járna a beruházók részére. Komáromban például az ipar a Duna mentén újan kialakítható parti szűrésű kutakból is elláthatná magát, a szakemberek ezért is állnak értetlenül a Tatáról a komáromi ipari parkig vezetett értékes karsztvíz esete előtt. De pl. Pátyon is adott a helyi vízbázis ipari víznek, ezt is lehetne hasznosítani az értékes karsztvíz elpocsékolása helyett. És a mostanában kétes hírnevet szerzett új akkumulátor gyárak is telepíthetnének olyan technológiákat, amivel újra tudják használni a vizet, és nem a levegőbe eresztik azt nagy mennyiségben (ez utóbbi hatalmas gond lesz majd ősztől tavaszig a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyár környezetében, ahol a repülőtér is található, ami állandó ködben kevésbé tud majd üzemelni).
Hogy mi lesz a következménye annak, ha a fenti folyamat változatlanul megy tovább, és az ipar kormányzati, hatósági segítséggel kisajtolja a karsztvíz-bázist? Már jól látható az irány, hiszen történelmi példa is van az 50-es évek nehéziparosítási következményeiből. Ha nem vonjuk le ezt a történelem szolgáltatta tanulságot, és egy újabb erőltetett, főként akkumulátorgyári iparosítással gombokért adjuk el az életünkhöz is oly fontos természeti és környezeti kincseinket, rosszabb helyentalálhatjuk magunkat, mint a 80-as években. A megkérdezett szakember szerint például Tata a vizek városából a szárazság városává válhat. A források sorban elapadhatnak (ennek első felvonása a Tükör-forrás 2021-es elapadása), a felszíni vizek minősége és mennyisége pedig gyors ütemben romolhat, csökkenhet. A térségben a mezőgazdasági területek jó része szárazzá válik, szikesedhet. És elérhetünk oda is, ami már egyszer a nagy mennyiségű bányavíz emelés miatt majdnem megtörtént: a vízszintcsökkenés olyan drasztikus is lehet, hogy a Dunánál eredő karsztvíz források iránya megfordulhat, és a Duna vize szennyezheti be az ivóvizünket biztosító karsztvíz rendszert.A cikk főképét szimbolikusnak szánom. Szerintem sokan ismerjük Tatán a Fényes-tanösvényt. Ezt a gyönyörű természeti kincset, egyedülálló vizes oázist jól őrizzük meg emlékeinkben, hogy tudjunk róla mesélni az unokáinknak. Ugyanis hamarosan ez is áldozatul eshet a fenti folyamatoknak, a karsztvíz-bázis értelmetlen és barbár kisajtolásának.
A cikkhez nyújtott segítségért köszönet illeti a MAG Városvédő Egyesületet, Tóth Enikőt, Dankó Zsolt geológus-hidrogeológust, Ballabás Gábor geográfust, Dr. Petrássy Miklós bányamérnököt.
Futó Gábor, PáKöR, 2023.03.22.