Újratervezés helyett jön a nagyvonalú banksegítség

A cikkben már a bankok ígérnek segítséget a 90 napnál régebb óta fizetésképtelenekenek. Jól dokumentáltan olvashatók a korábbi kormányzati lépések is. Ld. itt.

S mindebben csak az nem tetszik, hogy olyan, mintha a kormányzat, aztán most meg a bankok valamiféle engedékeny jótékonyságot gyakorolnának a kiskorú és megszorult állampolgárok számára. Most jön majd a banki paternalizmus?

Rovatunkat akkor indítottuk, amikor még az előző kormány arra kérte a civil szervezeteket, tájékoztassák a lakosokat, hogy a magán uzsorások csábító ajánlatai milyen önsorsrontó helyzetbe hozhatja a legszegényebbeket. Legalábbis addig, míg ezeket az embereket le nem tartóztatják. S miközben ez a tevékenységünk elindult, volt bank, amelyik a televízióban azonnali kiszállást, jövedelemigazolás nélküli rendkívüli kölcsönt ajánlott bármelyik megszorultnak, épp olyan kamatra, amit másfelől meg a magánembereknél már hatóságilag üldöztek.

A bankvilág morális felelőssége mára már ismert, de a kommunikáció változatlanul a „megsegítés”, és nem a korrekció, ennek megfelelően pedig csak tűzoltás, és nem egy új társadalmi szerződés. Ilyen módon az emberek hitelfelvételi hajlandósága és kezdeményezőkészsége továbbra sem fog megindulni.

Nem csak a svájcifrank-alapú hitelesek szorultak meg 2008 után, megszorult a kormányzat és a bankok is. Előbbi bankadót vetett ki önmaga s persze ezen keresztül az állam megsegítésére, utóbbi a fizetők terheit növelte, hogy csökkentse a veszteségeit, amely másfelől szintén lehet, hogy csak nyereségcsökkenés volt.

Egy új társadalmi szerződés alapja pedig egy svájci frank adósság törlesztésének újratervezése volna, de egy ilyen megoldásnak se híre, se hamva. Pedig a gazdasági és pénzügyi rendszernek nem csupán a szociálisan elesetteket kéne megsegíteni – mondhatni ez erkölcsi és alkotmányos kötelesség -, hanem a hiteleiket fizetők bizalmát is vissza kéne szerezni, s ez utóbbi inkább maguknak a bankoknak a hosszútávú érdeke volna.