Muszlim integráció?

 

A multikulturalizmus végéről, a mecsetek építési tilalmáról, az öltözködés szabályozásáról (ld. burka viselet tilalma) három éve mindannyian hallhattunk. A bűnözés, az elkülönülő városrészek, az őslakosok és a bevándorlók szaporodási rátájának különbségéről, a párhuzamos kultúra kialakulásáról, Európa végnapjairól (Ld. a videót Pokol Bélával) már kevesebben. Kiváló összefoglalás Bodnár Elődé (ld. itt.), aki a német Sarrazin sikerkönyvéből indul ki. A feszültségeket jelzi, hogy emiatt a könyve miatt Sarrazin kénytelen volt kilépni a politikából, de bankárként és baloldaliként áttörte a korábbi pc beszéd falát.

A muszlim probléma lényegének az új beszületett generációk német, francia stb. ellenességét tartják, pontosabban azt, hogy a deviancia az iszlámból táplálkozik. A diskurzus arról szól, hogy ez a megközelítés rasszizmus-e. Egyik oldalon ezt kiáltják, a másikon pedig ott tündökölnek a makacs tények.

Kritikaként legyen szabad megjegyezni, hogy ez a diskurzus módszertani gondolkodási hiányosságot rejt, azaz mint oly sokszor a gordiuszi csomó itt is az ok-okozati viszonyok közti pontos meghatározásban van. Ugyanis nem feltétlen az iszlám okozza a a nyugat-európai társadalomban a deviancia feldúsulását, hanem fordítva, az felemelkedésről lemondók keresnek egy ellenkulturális identitást, amelynek tökéletesen megfelel az iszlám.

Csak akkor fogjuk megérteni mi zajlik most Európában – ennek analógiája Magyarországon a cigánykérdés – ha tanulmányozzuk pl. Willis: Skacok című könyvét. A lélektani folyamatok ugyanis teljesen azonosak, miközben Willis az angol 70-es évekbeli munkásosztály gyerekeiről ír, tehát se vallási, se etnikai eltérések nem szükségesek ahhoz, hogy bizonyos mechanizmusok beinduljanak.

Mindezzel persze semmit nem mondtunk arról mi volna a megoldás, erre vonatkozóan további gondolkodásra volna szükség, de a diskurzus jelen nyugati és hazai jellemzőinek más fénytörést adhatna.