Elkerülő techikák – magyar tárgyalás

 

Egyre több oldalról éri a kormányt a „kettős beszéd” bírálata. Van ezek között olyan is, amelyik nem bírál, hanem épp hogy racionálisan értékeli (ld. Török Gábor bejegyzését). Igen jó összehasonlítást tesz ez a cikk, amelyik arra utal, hogy a nyugati diplomaták Törökország viselkedéséhez hasonlítják a miénket. A hazai kommunikáció ugyanakkor (ld. képünkön Fellegi minisztert) visszautasítja a vádakat, mondván mi igen is szeretnénk az IMF megállapodást. (Ezt követheti akár még egy visszatámadás is, ha a vita eldurvulna: Pl. „aki kettős beszédet, sőt mércét használ, az épp az EU”.)

Lássunk néhány elkerülő kommunikációs technikát a nemzetközi vizekről, hátha el tudjuk helyezni magunk.

Az egyik a híres szovjet tárgyalási technika, amikor sose az van az asztalhoz küldve, aki kompetens volna, ezért nem lehet tudni kivel is kéne megegyezni. Ettől az „elkerülő” technikától az amerikaiak meg szoktak őrülni, ami külön élvezetet okozott a szovjeteknek.

Aztán itt van a balkáni technika, amikor a szavak szintjén úgy tűnik minden a legnagyobb rendben, de valójában nem történnek érdemi lépések. Ígéretek vannak, de teljesülés mindig halogatva.

Aztán itt van az arab tárgyalási technika (legalábbis az izraeliek ezt állítják erről). Történik egy megállapodás, aláírás, kötelezettség vállalás, ám mindez csak addig tart, amíg az arab fél azt jónak tartja, és rögtön fel is bontja, s meg is indokolja miért. Az ígéreteket tehát nem lehet hosszú, de még közép távon sem komolyan venni.

A magyar most a balkánit gyakorolja.

Búnus:

Pásztor Béla technikái is csupán kombinációk: átgondolatlan, önmagát is becsapó hitegetés, a másik fél belekényszerítése a kész helyzetbe, az információ visszatartás.