Testületi 2011. jan. 18. – Mit ad a református iskola?

A református iskola építésének támogatása esetén arról van szó, hogy egy 8 tantermes épület felépítését 500 millióval támogatja az önkormányzat. Próbáljunk csak egy kicsit számolni, hogy mennyire reális az 500 millió a 8 tanteremre! Egy tanterem kb. 30 négyzetméteres, így 8 osztály 240 négyzetméter körüli, ami a szükséges folyosókkal és kiegészítő termekkel nem haladhatja meg az 500 négyzetmétert. Miért van az, hogy még az ilyen bőséges területbecsléssel is 1 millió Ft-ért épülne 1 négyzetméter?

A válasz az, hogy az iskola uszodáját és színháztermét nem kalkuláltuk. Ilyen körülmények között azonban már túlságosan kevésnek tűnik az a nyilvánosan elérhető adat, hogy mennyivel járul hozzá a református egyház az építéshez. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon más egyház, hitközség nem vállalna-e szívesen ilyen feltételekkel iskolaépítést, talán úgy is, hogy még uszodára és színházteremre se volna igényük, hogy gyermekeiket ott taníthassák. Nem túlzó ez a támogatás? Biztos, hogy ez nem túlságosan kedvez a reformátusoknak? Biztos, hogy ez kiegyensúlyozott a többi egyházzal szemben? Valóban ez a leghatékonyabb módja a város számára, hogy az iskolai oktatással kapcsolatos igények ki legyenek elégítve? Lehet, hogy nappali középiskola létrehozása fontosabb volna, ami az önkormányzat számára kötelező, de eddig nem teljesítette. (Ebből a pénzből ugyanis már 16 tantermes középiskola építése is finanszírozható volna, ha szerényebb körülményekkel is beérnénk, de 8 tantermes biztosan, amivel a helyi igényeket bőven kielégíthetné.)

Melyik gyerekre költ többet a város, aki a református iskolába jár, vagy aki az önkormányzatiba? Tehát felmerülnek a végiggondolatlan – de legalábbis kimondatlan – prioritások és elvek kérdései. Az előterjesztés ezeket a kérdéseket nem érinti, de a polgármester is érezhette, hogy ezt ilyen egyszerűen nem tudja a képviselők „torkán letolni”. Ezért ahhoz a zavaros megoldáshoz folyamodott, hogy az egyházi iskola építésére maga az önkormányzat vállalkozik, és ezért közbeszerzési eljárást indít, amiért végül is az iskola épülete önkormányzati tulajdonban lesz, míg a telek nem. (Ez nem világos!)

A Református Egyházközség helyében nem volnánk megnyugodva attól, hogy a veresi önkormányzat az építtető, mert akkor – mint lenni szokott – kb. kétszer annyiba fog kerülni, és csúszik a befejezés határideje. Ezért van talán az, hogy az önkormányzat azt is vállalja, hogy ha nem építi fel az iskolát 2011 szeptemberéig, akkor a tanulók ideiglenes elhelyezéséről gondoskodik. (Hogyan? Hol?) A mellékelt szerződésből az is kiderül, hogy a Református Egyházközség az épületet bármikor megvásárolhatja a saját döntése szerinti részletekben és időpontokban, amikor az avulást is figyelembe vevő forgalmi értékére is tekintettel kell lenni.

A felmerülő kérdések ellenére nem akarhatjuk azt, hogy a beruházás meghiúsuljon. Sőt, nagyon jó, hogy egy egyház felvállalja városunkban az oktatást. Ez alternatívát jelent, és ahogy a Kálvin téri református iskolába járó gyerekek szüleitől tudjuk, az iskola igen jó színvonalú, és elégedettek vele. Ezt támogatni kell. De véleményünk szerint a református vezetés sem venné zokon, ha más felekezetek diákjai felé is szolgáltató lenne, hiszen ha a város támogatja az iskolát, akkor nem csak a református itt lakók támogatják. Ez plusz pedagógiai terheket jelentene az iskolának, akár önként is felajánlhatnák a támogatásért cserébe. Ugyanakkor, a reformátusok gyerekei semmivel sem kapnának kevesebbet. A fentieket figyelembe véve akár még azon is gondolkodhatnának a képviselők, hogy a támogatásért cserébe néhány diákot (akár felekezeten kívülit is) elhelyezhessen az önkormányzat ebben a kitűnően fejlődő elitiskolában. (A kvótáról már most meg lehetne állapodni, a jutalmazás és felvételi biztosítás rendszere pedig az önkormányzat későbbi feladata volna, hogy kidolgozza.) Így nyerhetne világosabb értelmet az, hogy „önkormányzati feladatot vállalnak át”.

Az iskola kuratóriumába, ha ahhoz az iskola hozzájárulna az önkormányzat tagot jelölhetne. Az ilyen szempontok beemelésének hiányában joggal volna vádolható az önkormányzat, hogy részrehajló, ami a jövőt illetően senkinek, legkevésbé magának a Református Egyházközségnek az érdeke. Ezekkel a kérdésekkel azonban az előtt kell foglalkozni, és az előtt kell rájuk válaszolni, hogy a szerződés megköttetne, a támogatás megtörténne. Mindezt nyíltan, a széles nyilvánosság bevonásával kell megtenni, hogy ez a nagyszerű projekt valóban mindenki számára nagyszerű legyen. Ha a képviselők rosszul végzik a munkájukat mind az óvoda, mind az iskola témában, akkor teljesen fölöslegesen a konfliktusok magvait vetik el. Fölöslegesen, mert mindezt lehet jól is csinálni.