Kultúrális kreatívok vannak Veresegyházon?

Az alábbi írásban nem csak bemutatásra törekszem, hanem az elmélet kritikájára is. Néhány kérdésre válaszolva kiderül, hogy Ön Ray és Anderson szerint Kulturális Kreatív (KK) csoportba tartozik-e. A KK értékrendszerbe tartozók számára a gazdasági válság egy lehetőség, hogy jobb világ épülhessen.

Szereti ha közel van a természet?

Szívesebben választ környezetkimélő középkategóriás autót?

Habzsolja a kultúrát? Sok könyve van? Információkat hiteles formából igyekszik beszerezni?

Jól tájékozott és tudatos vásárló? Rühelli és bosszantja a reklámipar üres frázisai?

Fogyasztja a pszichoterápikus ismereteket, az alternatív gyógyítás?,

Társadalmi szerepvállalási hajlama erős?

Utálja a státusát fitogtatókat? A holmikat értelmetlenül felhalmozókat?

Szeret enni és az evésről beszélni? Vonzódik a természetes táplálkozáshoz?

Elege van a liberális konzervatív megosztottságból?

 

Akik a fenti kérdésekben igent mondanak, azok KK-k. A kutatás módszerét nem kívánom kritizálni, tételezzük fel, hogy nem egyszerű önbevallás alapján jöttek létre a kategóriák, mert hisz ki ne válaszolna igennel ezeke a kédésekre? Nos jó, van aki a felsőkategóriás autókat imádja, s van aki tudja magáról, hogy csak márkás cuccokban szeret villogni, hadd érezze más, hogy nem olyan gazdag mint ő, s nem tartozik a topmenedzserek közé. De azért attól még, hogy az olvasó azt gondolja, „igen, rám ez jellemző”, még nem biztos, hogy KK. A szemétszedés még nem társadalmi aktivitás, ha pedig valaknek van néhány könyve otthon, még nem habzsolja a kultúrát, s ha vásárolja, de nem olvassa el pl. az itt bemutatott Kulturális Kreatívok könyvet még szintén nem érdeklődik a mai szociológia iránt, noha azért valahol már akkor is érdeklődik, ha ezt az írást olvassa. A kutatók számára a határok kijelölése önkényes.

A KK csoport úgy jön létre, hogy valaki azt mondja „jé, te pont olyan vagy mint a KK.” Aztán ha vannak már ilyenek, és intézményeik is vannak, akkor csatlakozni is lehet hozzájuk. Ez azonban még csak egy értékszociológiai munka, azaz elsősorban a megfigyelő számára létező nem valóságos csoport, bár kétségtelen, hogy valami épp e könyv hatására meg is mozdult a vlágban. Akultúrális kreatívokat szubkultúrának nevezni azonban, ahogy azt a szerzők teszik, erős túlzásnak érzem. A „szubkultúra” fogalma ugyan erős híguláson ment keresztül az utóbbi évtizedekben, de azért ma is igényeljük, hogy ez alatt valamilyen hálózatos, lehetőleg erős kapcsolat legyen tetten érhetők.

Ha megnézzük a hazai honlapon található hosszú videót, melyben megszólal biogazda, értelmiségi, szociológus, civil háziasszony stb., akkor az egyik számomra feltünő a tömegkommunikáció-ellenesség. Az állítás szerint a médiának nem érdeke ezekről a tendenciákról beszámolni, szándékosan elhallgatják, ezért nem tud róla a nagyközönség, miközben a mélyben már dolgozik valami, hisz nem létezik az, hogy több millió a jelenleg működő világot elutasító és hasonlóképp gondolkodó ne találna egymásra. Csak nem hagyják… Ezt a médiakritikát naivnak és amolyan összeesküvés-elméleti jellegűnek tartom. Valójában a média elérhető személyes kapcsolatok segítségével, és elérhető hírcsapdákkal, valamint elég szegmentált ahhoz, hogy ami jelentőségteli valahová bekerüljön. Egy kvázi csoport azonban valóban csak a szociológusok érdeklődését, és esetleg egy ilyen tudományos ismeretterjesztőműsor ingerküszöbét éri el. (Nem zárom ki azonban, hogy a KK-n belüli tevékenység között akadhat olyan megnyilvánulás, ami mondjuk egy multi reklámozó érdekeit sérti, így a nagy médiumok nem hoznák le a sztorit.)

A KK attitűdöt akkor értjük meg a legegyszerűbben, ha a mai gazdasági válságra gondolunk. Aki KK azt reméli, hogy nem fog talpraállni újra az autóipar, és szárnyalni úgy, mint a 90-es években. Mert az abszurd, hogy négy évente dobjuk ki az autókat, meg egyáltalán, hogy úgy közlekedünk és olyan környezetszennyezőn ahogy, mikor lehetne másként.

S végül nézzük a kritikákat. Az egyiket már említettem, ez a módszertani dolog. Ha kihasítok valamit a valóságból, és egy kupacba teszem, az még nem jelent semmit. KK-k valószínűleg mindig voltak, és hogy most 50 millió amerikai gondolkodik így, csak még nem tud egymásról, ez lehet szociológiai műtermék is. Lehetne ezt a számot 100 millióra is becsülni, vagy a felére is, attól függően, hogy hol húzzuk meg a kérdésekre adott válaszok határvonalait (miképp klaszterezünk) .

A szerzők könyvéből is kiderül, hogy a KK egyik forrása a New Age (másik a zöldek, a harmadik az emberi jogokért küzdők stb.). A New Age ufós, misztikus, spirituális világot behálózó mozgalom, akik szemben álltak a keresztény Isten meg Jézus tanításokkal, ráadásul igen erős írott saját médiát hoztak létre. Ők is a fenti állításokra mind igennel válaszoltak volna, tehát KK-k. A mostani KK klaszterezésben azonban a vallási és spirituális szempontot kihagyták, így virtuálisan nagyobb csoport képződött.

A másik problémám a KK elmélettel, hogy voltaképp a vágyakból, és nem a tényekből építkezik. Az emberek vágyai között mindig is ott van a mélyebb és igazságosabb világ keresése. Ha felismerik, hogy életük miben kártékony, nyilván szeretnének egy másikat. Ha tudjuk, hogy pusztán a műanyagok kidobásával ártunk, szeretnénk valami jobbat ennél, de ez még csak egy hajlam, és nehezen válik tetté. (Még a hulladékgazdálkodásunk is igen gyerekcipőben jár.) Ha nem örrülünk egy újabb bevásárlóközpont építési szándékának a térségben, attól még lehet oda járunk majd, ha megépült.

Persze, hogy egy attitűdvizsgálat során úgy tűnhet, egy sereg mindenre vágynak az emberek, de ebből semmi sem következik a valódi cselekvéseiket illetően. Még egy nagy és környezetszennyező autóval dübörgő, másokat az útról megalázva leszorítani szerető lelke mélyén is ott lehet a „megtérés” szándéka. A kutatás során az ilyen lelki tartalmak alapján jutottak el a KK csoportig. Hogy mit tennének azonban ezek az emberek, ha valóban tenniük kéne azért, hogy ne a mostani fogyasztói társadalom működjön, nem tudni. Lehet, mint a kibucokban (jé, az is egy KK csoport) a társadalomnak csak egy kis százaléka viselné el a kényelmetlen és a közösségért többet tenni kényszerülő életmódot.

Két évvel ezelőtt végeztem egy nem reprezentatív felmérést Veresegyházon. A felmérést egy letelepedni kívánó multinacionális cég (Becton Dickinson) inspirálta, mely túl közel akart telepedni a lakosokhoz, és nem reklámozott távlati tervei között szerepelt egy környezetre igen ártalmas szerrel való fertőtlenítő eljárás bevezetése. A veresegyházi társadalmat megosztotta a történet, népszavazás is lett. Az általam készített kérdőívben szerepelt a „lehet-e ön szerint egy gyár szép?” – kérdés. Nem meglepő eredmény ugyanis, hogy akik nem akarták a gyárat, azok nem tartották a gyárat esztétikailag értékelhetőnek, akik meg igen, azok akár rá is csodálkoztak a kérdésre, majd azonosulva egyetértettek a lehetőséggel, hiszen megnézvén a propagandákat (a gyár menedzsereiét vagy a polgármesterét) ez a szempont is kemelésre került.

 

 

Veresegyházon tehát pusztán e dimenzió szerint rengeteg KK van, hiszen rengetegen gondolták azt, hogy a környezet megóvása és az esztétikai szempontok nem egyeztethetők össze. Másfelől viszont Veresegyházon csak annyi KK van, akik hajlandóak a közösség jövőjéért is, megfelelő irányú alakulásááért is tenni. Ilyen értelemben viszont a majd 20 ezres városból maximum két tucat ember emelhető ki, és lehet, sokat mondtam. (A szám mai megbecsléséhez alapot ad számomra, hogy lehetőségem van belelátni az egyesületünk munkáján keresztül kb. hányan motiválhatók, illetve más egyesületek hány más embert képesek mozgósítani bármilyen un. KK értékrendszer mentén.)

A motivációk mögött ugyanakkor politikai és/vagy gazdasági ambíciók vannak, más esetekben KK értékrendszerrel rendelkezőket veszítünk, mert a poitikai irányvonal, melyet nekik követni racionális érdek háttérbe szorítja bennük ezeket az értékeket.

Nem tudjuk tehát mi sem kitalálni Veresegyházt a világ Kulturális Kreatív központjaként. Ilyen ország, vagy város még sehol sincs, nem található rá pozitív példa, noha egész biztos itt is épp úgy várnak egy civilizációs megújulást, mint sok más intellektuálisan fejlett helyen a világban.

 

Olvasnivaló:

maga a könyv,

egy összefoglaló ajánló róla: http://www.konywebbolt.hu/paul-h-ray-sherry-ruth-anderson-kulturalis-kreativok.html

egy jó blog a műről: http://gyertyalang.blogter.hu/206928/kulturalis_kreativok

magyar nyelvű videó: //www.kulturaliskreativok.com/