Sétálóutca – Pásztó?

K i t a l á l j u k ?elniveresen

Az ÉVE ezúttal egyik legrégibb ötletét szeretné megosztani az érdeklődőkkel. Még abból az időből származik, amikor tudatosan semmi mással nem foglalkoztunk, csak a BD-üggyel, ezért az útlezárás témáját egész mostanáig csak az egyesületi tagok baráti beszélgetéseiben szerepelt.

Először úgy véltük, hogy a központi területek erős forgalomkorlátozása főként nagyobb városok sajátja, és kisebb városoknál akkor találkozhatunk ilyesmivel, ha a behajtás elől tiltott rész műemlék jellegű. Ekkor tettünk a neten egy keresést a „sétálóutcává alakítás” kifejezésre. (Önöknek is ajánljuk!) A találatok gyakorlatilag megszámlálhatatlanok. Szinte minden városban kicsiben, nagyban, történelmiben, újban, mező és ipariban sétálóutca alakítási lázat lehet tetten érni. Voltaképp egy divatos településfejlesztési ötletbe nyúltunk. Így választottunk ki véletlenszerűen egyet a sok közül, Pásztót, ahol a kitörési pontot a forgalomkorlátozás témájában kezdték el keresni.

Az „útlezárás” önmagában riasztó kifejezés, mert sokáig a motorizáció fejlődésével a minél több és jobb út, a minél gyorsabb és szabadabb közlekedés kötődött össze a modernizációval és a szabadsággal. Ma ez már nincs így. Veresegyház jól bejárható autóval – és most az úthibákat, a félig, garancia nélkül jóformán egy-két év alatt elkészített utakat, amik majd egyszerre omlanak össze, ne is feszegessük. Immár a fő kérdés nálunk is ugyan az, mint a legtöbb közlekedésileg túlterhelt városban: honnan is lehetne kiszorítani az autókat? Mit is kéne lezárni, sétálóutcává alakítani?

Azt is előre kell bocsátanunk, hogy egy-egy ötlet, vagy ötletecske nem önmagában életképes, hanem egy egész koncepcióval együtt. Igen elégedetlenek voltunk a hivatalosan elfogadott területfejlesztési koncepciókkal (ott „díszeleg” a városunk új honlapján), de ha emlékeink nem csalnak, ezekkel a képviselők többsége is elégedetlen volt, sőt, még a polgármester is azt mondta, hogy ami most elfogadásra került az csak a pályázatokhoz nélkülözhetetlen, de sehol sem használandó.

Ellenben a polgármester fiókjában nagyszerű tervek lapulnak, lapulhatnak. Közöttük tudjuk olyan is, amely már nyár eleje óta a képviselőtestület elé kerülhetne. A város különböző politikai szervezeteinek vezetői, egy általunk rendezett találkozón kinyilvánították azt a közös elképzelésüket, hogy a város tulajdonában lévő központi területet – ahol a cirkusz sátra szokott állni, és talán magát a termálfürdőt is (?) – meg kellene pályáztatni. Az elkészült tervpályázat már konkrétan turizmusfejlesztést célozza meg, tehát valamivel szűkebb keresztmetszetű, mint amiben az egyesületek és pártok korábban egyet értettek, az azonban közös, hogy a területet immár hasznosítani kell. (Ld. Még a Csiki-Bege városközepét megszerző kísérlet történetét, amely ezt a felismerést adta.)

Nem tudjuk milyen „magasabb rendű” okok tartják vissza a már elkészített pályáztatási terv képviselőtestületi bemutatását, de ezek az okok nem is lehetnek érdemlegesek a város haszna szempontjából.

Az útelzárás témájában ehhez a ma is még sajnos zötyögős központi területfejlesztési koncepcióhoz kívánunk csatlakozni, hiszen, ha az alap elképzelés a város középső részének értéknövelése, ehhez már illeszkedik a mi ötletünk is. A beruházó számára nem pusztán termálminőségű vizet és tópartot lehetne így ígérni, de olyan összefüggő területet, ahol SÉTÁLNI lehet. Hajdúszoboszló fürdőbejárata például a város lakosaié és a turistáké, de az autók távolabb kell parkoljanak.

A közlekedés szempontjainak tárgyalásával még sem a fürdővárost hoznánk példaként, egyfelől mert Hajdúszoboszló gazdasági eredményeit majd amúgy is górcső alá szeretnénk venni sorozatunkban, másfelől pedig nem tudjuk még mire is lesz kiírva a pályázat. (Ha végre valahára valamilyen csoda folytán napirendre kerül, miután már az egész város összes szervezete szeretné.)

Útelzárási konkrét ötletünket tehát azzal a megszorítással fogalmazzuk meg, hogy az erősen függhet más településfejlesztési elképzelésektől. Általánosságban ezért a példát nem a fürdővárosok központi területeinek kialakításából – ki tudja valaha fürdőváros leszünk-e? – hanem a forgalmas városi középpontok forgalomkorlátozása kapcsán fogalmazzuk meg.

A hozzánk hasonló agglomerációs lakosok számára valószínűleg mindenki által közismert példák a budapestiek. A IX. kerületi Ferencváros előtt a 90-es évek elején a slummosodás útja állt. A lesüllyedés megállítása érdekében a területet levegősebbé kellett tenni, el kellett érni, hogy fény érje az udvarokat, a túlzott sűrűségen bontásokkal csökkentettek. Új lakószigeteket kellett létrehozni, ahová a középosztályt is be tudják költöztetni. Mindez rengeteg pénzbe került, sok kölcsön kellett hozzá, de megtérülő beruházása lett a kerületnek. Amihez viszont nem vagy csak töredéknyi pénz kellett és zseniális ötlet volt, az a sétáló utcák kialakítása.

Olyan helyen keletkeztek sétáló utcák, ahol mindig is autók jártak. Merész húzás volt, de azóta ezeken a területeken kávéházak, és könyvesboltok érik egymást. Budapest legfelkapottabb területei közé így emelkedett az a rész, amelyet első lépésben elzártak az autós forgalom elől.

A képlet igen egyszerű: aki ki tudja alakítani a sétálóutcáját épp ott, ahol egyébként igen nagy a forgalom, az győz, aki erre képtelen, az veszít. A Deák tértől a kőrútig tartó Király utcát már majd 20 éve tervezik sétálóvá, de nem sikerült a határozatot megalkotni. Így aztán, ha kanyargóssá is tették, pénzt is öltek bele, még el sem készült, már romlik is, hiszen autók járnak rajta, és sehol sincs a ferencvárosi Ráday utcához képest.

Mondhatjuk persze, hogy ha egy fürdőváros közlekedési városfejlesztési ötleteivel nem kívánjuk összehasonlítani magunkat, Budapesttel végképp ne tegyük. Ezt belátva választottunk egy szegény kisvárost, Pásztót. Pásztó a Mátra lábánál Nógrád megyében egy csöppet sem szerencsés tízezer fős település. Legalábbis ami az egy főre eső jövedelmet, a vállalkozások számát és az anyagiakat illeti. Amennyire Veresegyház az élen, Pásztó a lista legvégén foglal helyet.

 

 

Azonban Pásztó 1400 óta város, és még Zsigmondtól kapták a rangot (!). A Mátra közelsége széppé teszi, és vannak történelmi nevezetességei is.

Ami pedig jövőképének újragondolását illeti, az úgy tűnik a közlekedés átgondolására vezethető vissza. Legalábbis erre utal egy 2004-ben, a valamikori XV. kerületi főépítésznek pásztói polgármesterhez írott személyes levele. Két évvel később a területrehabilitációval elkészítésére felkért cég hasonlóképp külön pontban kiemelte a központ forgalomcsökkentését, valamint több utca (Kölcsey, Deák) sétálóutcává alakítását.

Felhívtuk a pásztói önkormányzatot, hogy megérdeklődjük mi valósult meg a négy éve megfogalmazott tervből. Sajnos semmi. Tanulságos számunkra az, hogy miért és hogyan is bukott el náluk ez a kezdeményezés. Egy árkádos ház, mely tele van üzletekkel lett a leggyengébb láncszem. Az itteni üzlettulajdonosok érdekeit sértette a sétálóutca létrehozása. Pásztó tehát egyelőre elveszítette ezt a csatát, miközben négy éve vívja. Nálunk még el sem kezdődött.

Veresegyház egyik legforgalmasabb utcája a lámpás kereszteződés előtti Mogyoródi utca. Ha Budapest felől jövünk, jobbra a város legnagyobb természeti értéke, a tó, és egy zöldterület. Balra néhány méterrel odébb a gyönyörű új iskola. Igazából sem a természet, sem a gyerekek nem szeretik, ha pont közelükben van a legnagyobb forgalom, ráadásul a gyerekek el vannak vágva a szemben lévő zöldterülettől. Ha továbbmegyünk ezen az úton, a lámpáskereszteződésnél találhatjuk a legtöbb balesetet a városban. A város közepén átvinni a mindenhonnan érkező forgalmat ma még – így ezekkel a balesetekkel – teljesíthető, de az is lehet, hogy még néhány év, és a kereszteződés bedugul. Szerencsére ennek a kereszteződésnek részbeni tehermentesítése megoldható épp azzal, ha lezárják a Mogyoródi utat, hiszen a Budapesti út logikus folytatása nem a Csomádi és a Mogyoródi. (Az alábbi veresi térképen a nyilak az új főutat, az átsatírozott rész a lezártat mutatja. Így ránézésre mindez magától értetődőnek tűnik. A helyi ismeretek alapján tudjuk, hogy azért van mit megoldani, de talán nem lehetetlen. A sétáló utcán átmenő keresztforgalom lassítva engedélyezhető, az üzletekhez való behajtás szintén stb, csak hogy ne jussunk a pásztói sorsra.)

 

 

Hallottunk már vitákat bizottsági üléseken, testületi üléseken, amelyek a piac időszakában a Fő út ideiglenes lezárásáról gondolkodtak. Mindezt csak azért említjük, mert a forgalomkorlátozás ötlete – nagyon helyesen – már a levegőben van, és egyáltalán nem idegen a városvezetéstől.

A Mogyoródi út lezárása persze hirtelen felértékelné azokat az ingatlanokat, amelyek a Mogyoródi úton vannak. Ez bizonyára olyanok számára, akik ezt féltékenyen szemlélnék, okozhatnak problémát. Okozhat problémát az is, hogy az iskola, a termál, és a strand csak akkor válik megközelíthetővé, ha ugyan távolabb tőlük, de megfelelő parkolók is találhatók. Bizonyára lehet kifogásokat találni még többet is, de ha a koncepció, mely szerint a siker záloga bizonyos utcák sétálóutcává alakítása, az autók kiszorítása stb. helyén való, akkor a többi már a szakemberek dolga. A kérdés pusztán az, hogy mi lebeg a szemünk előtt pozitív példaként, hisz látható, hogy van, akinek sikerült.

 

Olvasnivaló: