A közérdekű adatok közérdekűek

A közérdekű adatok közérdekűek

Az ÉVE munkáját megkönnyíti egy strasbourgi ítélet, mert az információkhoz való hozzájutás jogát biztosítja. A sztorit alább olvashatják.


Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája az ügyben 2016. november 8-án kihirdetett döntésében kimondta: a magyar állam megsértette a Magyar Helsinki Bizottság véleménynyilvánításhoz fűződő jogát, amikor a rendőrség megtagadta kirendelt védők nevének és az általuk vitt ügyek számának kiadását a szervezet számára. Az ítélet jelentősége messze túlmutat a magyar eseten: ezzel ismerte el először a 17 főből álló Nagykamara, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye védi a közérdekű adatok megismerésének jogát.

Az ügy előzménye
A Magyar Helsinki Bizottság kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a magyar kirendelt védői rendszer rendkívül alacsony hatásfokkal működik. Ennek egyik oka, hogy egyes rendőri szervek előszeretettel rendelik ki nagyobb arányban azokat az ügyvédeket, akik várhatóan nem ,,nehezítik meg” a nyomozást. Ez olyan összefonódáshoz vezethet egyes rendőri szervek és ügyvédek között, amely veszélyezteti a terheltek hatékony védelemhez való jogának érvényesülését. Mindezek alátámasztására a Magyar Helsinki Bizottság 2009-ben 28 rendőrkapitányságtól kérte ki az előző évben kirendelt védők nevét és kirendeléseik számát. A kapott adatok jól mutatták az aránytalan kirendelési gyakorlatot: voltak olyan ügyvédek, aki évi több száz kirendelést kaptak, és olyan kapitányság is, ahol az ügyek több mint 80%-ában ugyanazt a védőt rendelték ki. A Magyar Helsinki Bizottság az ügyhöz kapcsolódó kutatási jelentése itt érhető el.

Közérdekből nyilvános adat
Tizennyolc rendőrkapitányság minden további nélkül kiadta a kért adatokat, és az adatok kiadását megtagadó rendőrkapitányságok ellen indított perekben a bíróságok szintén majd minden esetben egyetértettek a Magyar Helsinki Bizottság azon álláspontjával, hogy a kirendelt védők neve és ügyeik száma közérdekből nyilvános adat. Három eset azonban a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mindhárom ügyben úgy döntött, a kért adatok nem ismerhetők meg, mert azok a kirendelt védők személyes adatai.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint e döntések sértették a véleménynyilvánítás az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkében foglalt szabadságát, ezért 2011-ben mindhárom ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. Ezen ügyek egyikében tartott meghallgatást 2015. november 4-én a strasbourgi bíróság 17 bíróból álló Nagykamarája, majd hirdette ki döntését 2016. november 8-án.

A Nagykamara döntött az elvi jelentőségű ügyben
Fontos, hogy egyből a strasbourgi bíróság Nagykamarája döntött az ügyről. Az első fok, a Kamara ugyanis ,,átadta a hatáskört” a Nagykamarának. Erre akkor van lehetőség, ha az Egyezmény értelmezése tekintetében lényeges kérdés merül fel, vagy valamely kérdésnek a Kamara általi megítélése az EJEB által korábban hozott határozattal ellentétes lehet. Ez a lépés is jelzi tehát, hogy itt a konkrét ügyön túlmutató, elvi jelentőségű kérdésben is döntést kellett hoznia a strasbourgi bíróságnak – az EJEB ugyanis több korábbi döntésében az Egyezmény által védett jogként kezelte a közérdekű adatokhoz való jogot, de a Nagykamara eddig nem foglalt állást a kérdésben.
Az ügy emellett nemzetközi szinten is jelentős érdeklődést váltott ki: harmadik félként beavatkozott az ügybe több európai civil szervezet és a brit kormány is, amelynek képviselője a magyar kormányhoz és a kérelmező Magyar Helsinki Bizottsághoz hasonlóan szintén felszólalt a strasbourgi meghallgatáson.

A Magyar Helsinki Bizottság fő érvei a következők voltak:
Az adatok kiadásának megtagadása nem felelt meg a magyar jogszabályi rendelkezéseknek, mivel a kért adatok ,,közérdekből nyilvános adatnak” minősültek.
Az adatokhoz való hozzáférés korlátozásának nem volt legitim célja: azt nem indokolhatta pl. a kirendelt védők magánszférához való joga, hiszen a kért adatok nem érintették a védők az egyes ügyekben kifejtett tevékenységét vagy a titoktartási kötelezettség körébe eső adatokat.
A civil szervezetek – a sajtóhoz hasonlóan – társadalmi kontrollként (,,social watchdog”) működnek, és az adatok kiadásának megtagadásával a kérelmező e funkcióját akadályozza az állam, ráadásul úgy, hogy a rendőrség ,,információs monopóliummal” rendelkezett a kért adatok felett.

A kormány érvei
A magyar kormány azzal érvelt, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférés joga nem vezethető le az Egyezményből. Emellett az adatok kiadásának megtagadása megfelelt a magyar jogszabályoknak, valamint arra a kirendelt védők jogainak védelme érdekében volt szükség.

A döntés
A strasbourgi bíróságnak tehát abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy az Egyezmény a véleménynyilvánítás szabadságát kimondó 10. cikke védelemben részesíti-e a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogát, mely utóbbi a Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás előfeltétele, így a 10. cikknek arra ki kell terjednie.
2016. november 8-án kihirdetett ítéletében az EJEB megállapította, hogy a magyar állam megsértette a Magyar Helsinki Bizottság véleménynyilvánításhoz fűződő jogát, vagyis alkalmazhatónak ítélte a közérdekű adatokkal kapcsolatos ügyre az Egyezmény 10. cikkét. A strasbourgi bíróság nem fogadta el a magyar kormány azon érvelését, hogy az adatok kiadásának megtagadására a kirendelt védők magánélethez való jogának védelme érdekében volt szükség, és úgy ítélte meg, hogy a Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatokhoz való jogának korlátozása ,,nem volt szükséges egy demokratikus társadalomban”.

 

Kategória Egyesületi anyagok