Kommunikációs kompetencia Veresegyházon

Veresegyházon kiábrándultak egymásból a közösségi élet főszereplői, a civilek, a gazdasági elit, a politikusok. Ebben tartós javulást az ÉVE sem tudott elérni, noha a betelepülők teljes tudatlanságával lépett porondra. Az apátia úgy fogalmazódik meg, hogy a fő probléma Pásztor Béla, és amíg ő hatalmon van, úgy sem lehet tenni semmit.

 

Ez a megközelítés szerintünk téves. Pásztor Béla félreállása nem a problémák megoldásához, hanem a problémák felszínre kerüléséhez, esetleg elszabadulásához vezet majd. A korábbi súrlódások a közös politikai ellenfél miatt nem láthatók, de amint lekerül a fedő a fazékról, forrongani kezdenek az elfojtott konfliktusok.

Pásztor Béla ugyanis miközben a várost egy teljes eladósodási spirálba állította, fejlesztési koncepcióiban a lakossági akarattal ellentétes iparvárost jelölte meg, építkezésében pedig ad hoc jellegű és tervszerűtlen kapkodássá züllesztette a várostervezést, szóval mindezen kártékonyságok mellett egy helyi „kultúráltságot” teremtett meg. Ez jórészt az ő tekintélyének tiszteletén alapult, kisebb részt pedig az „oszd meg és uralkodj”, s más, machiavellista politikai módszerein.

Az ilyen módon formálódó helyi politikai közösségben a gyűlöletek és ellenségeskedések, a forgatókönyvszerűen ismétlődő számonkérések és következmények nélkül maradás egy egyensúlyi állapotot eredményeztek. A végeredmény egy olyan stabilitás lett, amelyben az összeveszések nem tartósak, vagy ha azok is, az az érintetteknek voltaképp megfelel. Ezt nevezik kommunikációs kompetenciának, azaz azt, amikor az egymást nem kedvelők is tudják miképp, milyen formában kell egymást nem kedvelni, és ez tulajdonképp mindenkinek megfelel. Van kézfogás, mosoly, udvariaskodás, élcelődés, testületin pedig ugyanazok az ígéretek és felháborodások stb. A játszma a résztvevőknek ismerős, tudják benne a helyüket.

Amennyiben Pásztor Béla is maradna a városvezető, úgy már tekintélye végképp elolvadna, ez az erodálódás már most jól megfigyelhető. A legnagyobb városvezetési erénye, a kommuikációs kompetenciák sem tartanának ki az ő integráló tekintélye nélkül, a város pedig a lakosok számára továbbra is rossz pályán maradna, ha épp össze nem omlana már a következő ciklus elején.

A kommunikációs kompetencia fontos erénye egy közösségnek. E nélkül olyan anarchikus helyzet jön létre, mint amit Fóton tapasztalhatunk a testületi üléseken, s aztán a helyi közösségek egymás torkának esésében. A kommunikációs kompetencia szükséges, de nem elégséeges feltétele a demokratikus fejlődésnek.