Szále László Pásztor Béla, Magam ura Mások szolgája című könyvéhez

Szále László Pásztor Béla, Magam ura Mások szolgája című könyvének 89. oldalán olvashatunk Gábor Csabáról. Azt írják: „A vállalkozó korábbi projektjei sem mentek zökkenőmentesen, de eddig mindegyik rendben elkészült.”

A szerzők nem mondanak igazat, a rendben elkészültség aligha felel meg a valóságnak. Ha így lett volna, nem ítélték volna el Gábor Csabát és nem kellett volna sameszokon keresztül új cégeket alapítania.

„Ha megjelenik nálunk egy vállalkozó, aki nem tartozik senkinek, és építkezni akar, nekünk kötelességünk megadni a lehetőséget.”

Az állítás több sebből vérzik. Gábor Csaba nem csak lakókat, de alvállalkozókat is kiforgatott. Tartozásairól bárki megbizonyosodhatott, tudott erről Pásztor Béla is. Ezért a segítése minimum naiv felelőtlenség. Másfelől a mondatból úgy tűnik, mintha Pásztor Béla jóságos mindig mindenkinek lehetőséget megadó polgármester lett volna. Ennek pont az ellenkezője az igaz, támogatásai sohasem voltak érdekmentesek. Miért segített egy problémás vállalkozót, aki tartozik, aztán megint tartozik, aztán megint segíti, és így még sokszor?

Élünk a gyanúperrel, hogy Pásztor Béla mindig csak azoknak adta meg a lehetőséget, akik fenn akarták tartani politikai hatalmát. Amint összeütközésbe került valakivel, rögtön a megszabadulás játszmái indultak be. Ld. Somody-történetét. Legalább ezt az egy történetet ismernie kellett volna Szále Lászlónak, amiként persze Gábor Csaba körüli feljelentési sorozatot, és újságcikkek meg televíziós anyagokat is. (ld. pl. Házon kívül, index, 444 stb.)

„Bár jogilag az önkormányzatnak nincs köze hozzá, most is igyekszem mindent megtenni, hogy a felek megegyezésre jussanak, s rendeződjön az ügy.”

Többszörös körben történt állampolgárok megkárosítása. Pásztor Béla mindig a vállalkozót segítette ki. Valódi segítség a lakók megsegítése lett volna és a vállalkozó elkergetése. Pásztor Béla még berángatta az üzletbe a Travill-t is, ez a banki szolgáltatást nyújtó szervezet a legjobb kölcsönadója a városnak. Annyira köze van a városnak a Gábor Csaba építkezésekhez, hogy immár az ő felelősége az is, hogy a Travill-t megkárosítja Gábor Csaba. A lakók által az építtetőnek utalt pénz nem jutott el a Travill-ig, aki a tőkét adta. A bíróság szerint ezzel Gábor Csaba csak szerződést szegett. Hétköznapi nyelven lenyúlta azt a pénzt, ami nem az övé, azaz lopott. A Travill-Gábor Csaba-Önkormányzat háromszögben Pásztor Béla nem mediátor, hanem a probléma oszlopos része. (Ld. Gábor Csaba nyilvános levelét, melyben azzal vádolta a polgármestert, hogy azért nincs pénze, mert a polgármester ismerőseinek adta áron alul a lakásokat.)

Legutoljára Pásztor Béla úgy vált aktív részesévé a történetnek, hogy magas áron a Gábor Csaba  lakásainak megvásárlására még az építkezés megkezdése előtt vállalt fedezetet. Ha nem sikerül a piacon értékesíteni a lakásokat, megveszi az önkori – mondta. Ez a fedezet tette lehetővé, hogy Gábor Csaba megkapja a banki kölcsönt. Sokan szeretnénk úgy vállalkozni, hogy biztos vásárlójuk legyen, saját tőkét pedig ne is kelljen belerakni, mert azt meg a bank ad.

Gábor Csaba meg Pásztor Béla olyan, mint két egymásba akadó szélhámos. Mindkettő azt hiszi, hogy „jó üzletet tud csinálni a másikkal”. Kiderül, hogy nem, aztán mégis újra próbálkoznak, aztán megint újra, mert nem hiszik el, hogy nem tudják kihasználni a másikat.  

Szále László felfedezhette volna még azt is, hogy milyen gyenge a magyar állam, mert nem képes rendet rakni két egymásba akadt szereplő szórakozásában. Melynek aztán családok tucatjai válnak áldozatává, és mintegy 20 éven keresztül újra és újra ugyan az a forgatókönyv.

„Alapelvem, hogy bízzak az emberekben” – mondja Pásztor Béla. És lássuk be, ez a naiv bizalom vagy igaz, vagy nem. Aki hatodszorra is hagyja, hogy az embereket becsapja egy vállalkozó és még mindig támogatja, annak ha intelligens, aligha az emberekbe vetett bizalom a problémája. Viszont, ha Pásztor Béla tehetsége nem a bizalomban, hanem a helyzetfelismerésben rejlik, akkor ez egy álságos mondat. Egy szélhámos mondata, aki úgy tesz, mintha bízna az emberekben, közben a réseket keresi, hogyan használhatja ki őket.

„Jó lett volna elkerülni – írja a polgármester -, hogy családok tucatjai miután kifizették a lakásukat be is tudjanak költözni. De ha megtörtént, hát megtörtént.”

Ez a „megtörtént hát megtörtént”, olyan, mintha egy bölcs, az élet igazságtalanságait elviselő ember mondaná. A probléma az, hogy semmilyen felelősségét nem látja, vagy lehazudja. Alighanem a Szále könyv legmélyebb pontja ezen az egy oldalon található. A tények ilyen mértékű eltakarásához egy gyermek infantilizmusa vagy egy felnőtt vastag bőrére van szükség. Sajnáljuk, hogy Szále László a kettő közül valamelyiknek bedőlt.