Mire költik Veresegyház pénzét

Bizonyára sokak fejében megfordult, hogy Veresegyház nem feltétlenül a legszükségesebbekre fordítja a rendelkezésére álló – amúgy egyáltalán nem csekély – anyagi erőforrásait. Biztos hallottak Önök is az EGYMI iskola megépítésének csúszásáról – erre állami támogatást is kaptunk volna – vagy az évek óta ígérgetett gimnáziumról. Úgy látszik, az oktatás nem tartozik képviselőink legfontosabb prioritásai közé. Vannak dolgok, amik viszont igen.

Például Önök is „nagy örömmel” vehetik tudomásul, hogy a felvidéki (szlovákiai) Sárón a pénzünkből milyen szép emlékmű épült. De ne szaladjunk ennyire előre.

2014 szeptemberében egy hibás magyarsággal megírt levél érkezett a sárói polgármester-asszonytól (bizonyára nem volt a környéken senki, aki tudott volna rendesen magyarul), amelyben Veresegyháztól 4000 euró támogatást kér Marcus Aurelius emlékmű megépítéséhez.

A képviselő-testület október 9-i ülésén tárgyalta a polgármester úr előterjesztését, mely szerint 2,5 millió forintot kértek (4000 eurót kértek, ami ennek a fele, tehát a polgármester félre akarta vezetni a testületet). Nagy István elnök úr meg is jegyezte, hogy az igényt átszámolta, és ez alapján a pénzügyi bizottság 1,3 millió Ft támogatást javasol – homokszem kerülhetett a gépezetbe –, de aztán helyreállt a világ rendje, és az előterjesztésben szereplő összeget, 2,5 millió Ft támogatást szavazott meg a testület (két ellenszavazattal) Sáró község részére. Ez a szobor költségeinek kb. négyötöde, tehát a szobor költségeit gyakorlatilag Veresegyház állta.

De nézzük meg, mivel indokolta polgármesterünk a támogatás szükségességét: „Mi is vagyunk úgy, hogy olyanra áldozunk, ami közvetlen értékben nem jelent sokat, de lelkileg, érzelmileg, identitásbelileg igen.”

Nos, kedves polgármester úr, és kedves szervilis képviselők: egy kis gond van az érveléssel. Sárón éppen most, a legutolsó népszámlálás szerint került kisebbségbe a magyarság a szlováksággal szemben. Ezt a folyamatot támogatják Önök veresegyházi pénzből, amikor egy történelmileg erősen megkérdőjelezhető szlovákiai önazonosságot, identitást erősíteni kívánó szobor létesítésére adnak támogatást.

Mert polgármester úr sem gondolhatja komolyan azt, hogy egy közel felerészt magyar faluban egy római császár szobra és a rajta levő szlovák/latin felirat („Akvádok földjén, a Garam mentén”) erősíti „identitásbelileg” az ottani magyarságot. Vagy egy teljes félműveltség és butaság, vagy az ottani magyarság iránt érzett közöny – megkérdezte bárki is, hogy az ottani honfitársaink mit szólnak ehhez a szoborhoz? – sarkallhatta a támogatásra.

Azt már nem is merjük feltételezni, hogy az előterjesztés megszavazásának köze van az egy hónappal későbbi szlovákiai önkormányzati választásokhoz – amelyet a kérelmet benyújtó Trníkova Judita egyébként elvesztett a szintén nem magyar hangzású Katarina Tabačekovával szemben. Azt viszont feltételezzük, hogy a település kiválasztása nem véletlen, hiszen Pásztor Béla Veresegyház polgármesterének felmenői éppen sáróiak.

Jó lenne, ha képviselőink elgondolkodnának: olyan dolgokra kellene a város pénzét költeni, ami a veresegyháziak érdekét szolgálja, nem arra, ami a rokonságét, barátokét, haverokét. Utóbbiak támogatása csak akkor nem probléma, ha a saját pénzükből adnak. (Pl. a testület összedobhatta volna a képviselői fizetéséből.)

Tudjuk, hogy a „korrupció” fogalma nem könnyen meghatározható, sőt időben változó. De vajon, ha egy közösség pénzét egy szűk csoport élvezi (s ez esetben másodlagos, hogy azok szlovákok vagy magyarok, vagy hogy az összeg mekkora, a fontos az, hogy az a polgármester származási helye), azt Ön hogy nevezné?