Kósa József (Medvepapa)

Kósa Józsefről mára nem tudunk semmit. Valóban maga is olyan, mint az öreg medvék. Mindig azonosult velük, a bocsokkal együtt aludt, mostanra talán medvék közelségére sincs szüksége, ha egyszer ő maga is azzá vált. Tényleg nem tudjuk hová rejtőzött, és mivel nem szeretné, hogy megtaláljuk, nem is kutatunk utána.

Kósa József rendkívüli, hiteles ember.  Aki ismeri, aki találkozott vele, mind igen pozitívan beszél róla. (E sorok írója is futólag beszélgetett vele.) Amit pedig az életéről tudunk az lenyűgöző. Olyan rendkívüli ember akad, akit a farkasok szippantottak be, de olyan, aki medvékkel kötötte össze a sorsát, és olyan szorosan, ahogy azt ő tette talán nincs és nem volt. Olvassák el pl. ezt a bejegyzést, melyet a veresi medvemenhelyt látogató írt, aki véletlen találkozott Kósa Józseffel, és pár perc beszélgetés után valószínűleg többet értett a város működéséből, mint az itt élők többsége.

Hát persze, hogy az ilyen elveihez hű, nehéz, és a kor szavát nem értő embert Pásztor Béla nem tűrhette. Utóbbi kezében volt minden: pénz, politikai hatalom, intézmények, és sok-sok hozzá lojális barát. Előbbinél csak a medvék szeretete. És a mesével ellentétben a szeretet nem győzi le a sokféle erőforrást birtoklót. Kósa József nem szánta turista látványosságnak a medvemenhelyet, míg Pásztor Béla összekötötte a kellemest a hasznossal, és alighanem az egyetlen járható irányba indult el: állatkerté, szórakozóhellyé  fejleszti.

Ez az írás azonban most nem a politikai realitásról szól, melynek Pásztor Béla a megtestesítője, aki tudja, hogy mindenki veszélyes rá, aki népszerű, hanem mégiscsak a szeretetről. Kósa József, mint abban a bizonyos krétakörben (kaukázusi), elengedte a medvéit, mert tudta, hogy már nincs elég ereje, és nekik a város kezelésében lesz jobb dolguk. Némileg feltétel lehetett, hogy ő menjen el. Megtette.

Mindezzel együtt – megértve az összes szempontot – mégis kicsit visszatetsző a számunkra, hogy Pásztor Béla úgy beszél egy igaz emberről, hogy „Jóska (sic) nagyon rossz körülmények közt tartotta az állatait, és ő – mármint Pásztor Béla – a kisunokájának meglátása miatt, mert az is szörnyülködött, kezdett foglalkozni a medvékkel. Épített Kósa Józsefnek is házat, hogy a medvéi közelében lehessen idős napjaira, de mivel gondozónak nem felelt meg, több új emberrel kellett próbálkoznia. Ő – mármint Pásztor Béla – találta ki, hogy ne beton, hanem kerítés vegye körbe a medvéket, mert így (sic) kiláthatnak és nem bolondulnak meg a bezártságtól. Ahogy Jóska gondozta őket, addigra a medvék már annyira rossz állapotban voltak, hogy amikor a kifutóba mehettek el sem hitték, hogy megindulhatnak, de ő – mármint a polgármester – szabadságot adott nekik.”

Ha a kedves olvasó úgy véli, hogy Pásztor Béla nem beszél ilyen giccsesen, nem hivatkozik kisunokára, és nem próbálja lejáratni Kósa Józsefet, akkor tekintse meg maga a Videót.

Reméljük lesz egyszer valaki, aki megírja ezek az állatok milyen soká nem kapták meg a várostól a megfelelő ellátást, hogy Pásztor Béla miként sanyargatta és zsarolta Kósa Józsefet, ami még az akkor hozzá hű képviselőknek is sok volt, és emiatt – emlékszem rá – fel is szólaltak.

Mert Kósa József nem teszi meg azt a szívességet, hogy akár facebookján (a kép Kósa József facebookjának profilképe), akár másutt panaszkodna.