Higgadt, de furcsa párbeszéd a lakosokkal a mobiltoronyról

 

A hangfelvétel meghallgatható itt (120 MB MP3) >>. Kiemeléseinket pedig és véleményünket erről pedig ld. alább. A kép csak egy elborzasztó ilursztráció, ennél már pofásabb tornyokat is építenek.

P.B: „Szeretném lezárni azt a szerencsétlen hangvételű vitát, amely legutóbb volt a lakossági fórumon a torony kapcsán.”

Kommentünk: Minden lakossági fórum kellemetlen hangulatú lesz, ha az emberek kertjének végébe a hátuk mögött próbálnak gyárat létesíteni, vagy tornyokat felhúzni. Az volna az agnormális, ha ezen nem háborodnának fel.

Lakos: „Ez az egész nem a polgármester úr ellen szól, hanem a mobiltorony ellen”.

Kommentünk: A BD ügyben mi is nagyon sokáig próbáltuk elkerülni az összetűzést a polgármesterrel, mert nem politizálni akartunk, csak egy ügyet megoldani, no meg nem is tartottuk volna okosnak egy roppant népszerű polgármester kritizálását, ám rá kellett döbbennünk, hogy a probléma maga a polgármester, és ettől kezdve megváltoztattuk a stratégiánk, amivel megint csak nem értük el a célunkat, mert a polgármester inkább egészségügyileg összeomlott, sem hogy engedett volna.

Nyilván kellett a stratégiaváltásunkhoz az a tapasztalás, amit a frissen tárgyalóasztalhoz ülő lakosok hozzánk hasonlóan mostanában szereznek, nevezetesen, hogy a polgármester ígéreteit nem tartja be, és számtalan machiavellista technikát alkalmaz, melyek vagy a személyiségéből fakadnak, vagy hosszú évek során dolgozta ki őket.

Mi annó úgy véltük, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Ha a polgármester össze-vissza beszél, és szórakozik velünk, nekünk sincs okunk, hogy tiszteljük őt. Márpedig most is, már az első mondata csalás volt, esze ágába sem volt lezárni semmit, hiába ígérte ezt, a végén mégis amellett érvelt, hogy miért nem foglalhat állást a képviselők nélkül.

Ez a szovjet kommunikációs technika: a küldött sosem döntőképes, Pásztor Béla azonban még azt is megengedi magának, hogy noha akarja vagy akarta a beruházást azzal kezdi, hogy nem akarja, és noha ő dönt, azt állítja, hogy a képviselők döntenek, és amikor azt kérik tőle a lakosok, hogy mondja meg a beszélgetés után most személyesen mit gondol, azt feleli, hogy ő most is betartja azt a döntéshozatali mechanizmust, amelyben először a képviselők véleményét kéri ki. Miközben beszél lehet elhiszi maga is amit mond, pedig valójában nem igazán kíváncsi mások véleményére, legkevésbé a képviselőkére, akiket eléggé kevéssé becsül, hiszen tudja, hogy ők az ő kreálmányai. (Tisztelet a kivételnek.)

Az egész rettenetesen szánalmas. Különösen az, ahogy az ember hallja a jóhiszemű, kulturált, és egyébként igen logikusan és szépen érvelő lakosokat. Olyan szavakat használnak (attitűd és hasonlók), amiket a polgármester nem igen szokott, és jobban is teszi, mert a nép előtt ezek nem volnának szerencsések, de nem csak az intellektuális különbség érzékelhető, hanem a szakmai is. Szánalmas amikor szakmaisággal próbálkozik, amikor a találkozóra kiválasztott aktivista lakosok felkészültsége (jogitól a mérnökig) magasabb, és a logikai és a morális érvelési különbségek is feltűnőek. A polgármester ide nem illő meggyőzési paterneket használ, mint például amikor azt mondja „az én unokámtól 100 méterre van az erdőkertesi torony”. Ez ebben a közegben nem vált ki osztatlan ámulatot, inkább megdöbbenést.

P.B.: „Ha nem megyünk a napra, akkor ha kilépünk megégünk. Lépést kell tartanunk a fejlődéssel.”

Kommentünk: Rendkívül zavaros patern. Általában ezzel a parlagfű kapcsán szokott előhozakodni, mert az a meggyőződése, hogy szokni kell, és akkor nem leszünk allergiásak. De itt mire utalt? Hogy a rádióhullámot szokni kell? Vagy hogy pszichésen kell beletörődni azoknak akik emiatt aggódnak?

P.B.: „A lakosság ellenében nem cselekszünk. /…/ Ne féljenek attól, hogy a lakosság ellenében hozunk döntést. /…/ Ne féljenek attól, hogy a testület előtt nem ismertetem pontosan az itt elhangzottakat, /…/ nyugodtan megbízhatnak bennem” stb.

Kommentünk: Fogalmunk sincs, hogy a megnyugtató szavak valóban megnyugtatóan hatottak-e, de nem javasoljuk az éberség elvesztését, mert ez semmi más, csak altatásos technika. A szakirodalomban „előremenekülő stratégiának” nevezik. Ennek az a lényege, hogy amikor a másikat becsapni akaró érzi, hogy a másik megsejt valamit, akkor azt mondja: „csak nem képzeli rólam, hogy be akarom csapni?” – Ilyenkor az emberek arra gondolnak, hogy tényleg, hát csak nem képzelek a másikról ilyen gonoszságot, s már szégyelli magát a gyanúja miatt, miközben az őt becsapni akaró épp ezt az érzelmet akarja kiváltani.

De egyébként teljesen mindegy, hogy Pásztor Béla tudatos szélhámos, vagy csak olyan, mintha szélhámos volna. Jogot formál rá, hogy játsszon másokkal, a szavakkal, és mindehhez társul minden egyes alkalommal a technológia-imádata (vízlépcső, torony, gyár stb.) és ez okoz állandó konfliktust a kiköltözött lakosok posztmodern szemléletével.

Végezetül a beszélgetés végén tulajdonképpen született egy megegyezés – nem mondott nemet a polgármester arra a kérésre, hogy

1. pontosan tájékoztatja a testületet a pro és kontra érvekről (a „frappáns és éles gondolatokról, amit a jelenlévők megfogalmaztak”),

2. hogy a testület végső döntése előtt tájékoztatja megint a lakosok nevében jelenlevő szűkebb társaságot,

3. akiknek pedig így módjukban áll még további ellenlépéseket tenni.

Kár, hogy erről nem született írásbeli megállapodás, mint ahogy javasoltuk, hogy a beszélgetés végén törekedjenek arra, hogy ne egy jegyzőkönyv vagy hangfelvétel készüljön, ezek ugyanis másodlagosak, hanem bármilyen kis egyezség írásba foglalása. Azért lett volna fontos ez, mert úgy kialakult volna az az együttműködési elköteleződés, ami most még csak inkább manipulációs játék.

Bár itt az ÉVÉ-ben némi kommunikációs szaktudással rendelkezünk, azt még csak szeretnénk elérni, hogy tanácsainkat kikérjék, megfogadják.  Aki belehallgat a felvételbe észreveheti, hogy már milyen sok munkaórája fekszik néhányuknak a szórólapozásban, az aláírásgyűjtésben stb. Minden tiszteletünk az övék, és az volna a baj, ha ők költöznének el, s kevésbé bánnánk ha azok tennék, akiknek mindegy mi történik a városban.