Generációs kérdés

Kép forrása napi.hu

A rendszerváltás óta dolgozunk és sopánkodunk azon, hogy kifulladt a politikai tudatosság, az újabb és újabb generációk egyre pragmatikusabbak, egyre kevésbé izgatja őket az elvszerűség, egyre inkább húzódnak vissza a szakmaiság védőbástyái közé. A szolidaritás, a társadalmi integráció megannyi problémája volt leírható, bár néha mobilizálódott a tömeg, megesett, hogy egyik szakma odaállt a másik mellé sztrájkok terén, megesett, hogy 2006-ban az ország többsége lapátra tette volna a hatalmat, de alapjábavéve a demokratikus intézményrendszerekben való csalódás határozta meg ezt a folyamatot.

Attól függően ki melyik generációhoz tartozott, volt ez a csalódás különböző mértékű.

Az iskolások télirózsás forradalma (ld. a facebook-on) áll szemben jelen pillanatban a kormányzat fülkeforradalommal. A baj a kifejezéssel van. Miért kell békeidőben forradalomról beszélni? – A fülkeforradalom egyszerű függőségi hálózat kialakítása, a télirózsás pedig annak közlése, hogy van olyan réteg, amelyik nem része a társadalmi struktúrának, így aztán azon túl, hogy a fiatalság tömegesen feljebb akar jutni a mobilitási csatornán nem is osztható meg.

A legutóbb napvilágot látott titkos felvételek pedig azt mutatják, hogy a közrádió egyes munkatársai a „fülkeforradalmárok” oldalán állnak, a tüntető diákok pedig nem rettennek vissza a rejtett felvételek elkészítésétől, és nyilvánosságra hozatalától.