Bányászat

 

A fenntartható bányászat fából vaskarika, hiszen amit kiveszünk a földből, az odalent nem termelődik ujjá. Amit pedig a felszínre hozunk az néha szennyez is, vagy a felszínre hozatal során szennyezünk, vagy amikor elégetjük akkor okozunk bajt.

Ezek a kérdések ma már nem pusztán a zöldeket érinti, jóformán minden ember szeme előtt zajlik. 2008 óta pedig a termelés azokat a helyeket is elérte, amelyekről korábban azt hitték nem gazdaságos lelőhelyek. Egy jelentést foglal össze az origo, amely a bányászatról ezt írja:

„Az iparág nyaktörő ütemben bővült az utóbbi tíz évben: a vasérckitermelés mértéke 180, a kobaltbányászaté 165, a lítiumbányászaté 124, a szénbányászaté 44 százalékkal emelkedett. Csak a kínai bányászat a harmadával bővült 2005 és 2010 között, de még ez is eltörpül Peruhoz képest, ahol 2011-ben egyetlen év alatt regisztráltak ugyanekkora növekedést. Dél-Afrikában pedig nemzetközi bányaipari befektetők az ország területének tíz százalékára kértek engedélyt az ott rejtőző palaolaj és palagáz kitermelésére. ld. itt.

És ami a bányászat mögött marad, az hol egy nagyobb kiterjedésű szennyeződés, s ahol a legjobban vigyáznak ott is maga a bányászati terület vész el a természettől. Nem is volna baj, ha nem volna ez a tevékenység ilyen mértékű, de hát túl sokan vagyunk, és már kicsi nekünk ez a bolygó.

A legkevesebb amit tehetne a világ – és ezen belül az Európai Unió -, hogy a kitermelés mikéntjét felügyeli, és minden területre kidolgozza a szabályozást. Egyesek azt állíthatják, hogy de hisz felügyeli, a valóság azonban az, hogy az új technológiák, melyek az ipar kényszerű terjeszkedése miatt keletkeznek, nem tudja követni. De ahol van szabályozás, ott is akadhat olyan gond, hogy nem követik a szabályokat, vagy mindig is rosszak voltak a szabályok. (ld. vörösiszap.)

Nagyjából-egészéből most még alig haladtuk meg a kártevők ész nélküli pusztításának szintjét, ha globális mértékben vizsgáljuk a bányászat jelenségeit.