Zsolt Péter elemez – Fidesz kommunikáció

Egy téma, amelyben igazán otthon érzem magam, mégis régóta töprengek rajta, jó-e vagy sem. Most választ adnék erre a kérdésre.

Sokan mondják, hogy a Fidesznek csak a kommunikációjával van gond. Különösen külföldön szorul állandó védekezésbe, nem tudja elmondani mit miért lép, mik a szándékai, félreértik, túlreagálják, ellenségesen viszonyulnak hozzájuk. Nem utolsó sorban azért, mert a kritikák és kifogások előbb érkeznek el a külföldi véleményformálókhoz a hazai ellenzéktől. A hazai baloldal időközben européerré vált, képzettek, magabiztosabban mozognak odakinn, el tudják mondani aggályaikat. A külföldi politikusok csak ezen aggályok meghallgatása után kezdik vizsgálni az eredeti jogszabályokat. Ezt láthattuk a médiatörvény esetében is. Ha pedig egy aggódó attitűddel kezdi meg a nyugati bürokrata a vizsgálódásait, az már rossz indulás. Ehhez rakódik még, hogy Magyarország friss és bizonytalan demokráciának tartják, mint az összes Közép- és Kelet-európait.

A fenti gondolatokat lehet hallani különböző hangszerelésben egyre több jobboldali politikustól. Van is igazsága. Valóban külföldön hátrányban van a jobboldali kommunikáció, és valóban defenzívába kényszerül újra és újra, s így aztán egyre lejjebb is süllyed. Ma már állítólag a nagyköveteink is kaotikusan beszélnek – ezt nem tudom -, de egyáltalán nem volna meglepő, hiszen össztűz alatt állnak.

Akkor most szomorkodjunk a kommunikációs hiányosságainkon, és fektessünk több erőforrást a kormányzati kommunikációba? Magam ellen beszélek – mert ebből is él a szakmám -, amikor azt állítom nem ez a fő probléma. Sokat beszélünk a külföldi kommunikációnk gyengeségéről, de nem foglalkozunk a hazai sikerességével.

A baj ugyanis az, hogy a Fidesz országon belüli kommunikációja túlságosan is jó. (ez ügyben a gátszakadás napjait éljük.) Tegyük hozzá szakmailag a Fidesz belső kommunikációja majdnem mindig is a legjobb volt. (Csak a „rosszabbul élünk mint négy éve” kampány volt igazi mellélövés.) Általában akkor is ők voltak a legjobbak, amikor elveszítették a választásokat.

Azért probléma a Fidesz hazai belső igen jó kommunikációja, mert lebénította a törvényhozás egyeztetéseit, az ellenvéleményen lévők nem csak marginalizálódtak, hanem deviánsnak számítottak, beindult az elhallgatási spirál, a szőnyeg alá lettek söpörve az érdemi kifogások. A kiváló Fidesz kommunikációt bizonyítja az is, hogy a megválasztásuk után jóval tovább tartották meg a népszerűségüket.

Az igen kitűnő hazai kommunikáció és a gyenge külföldi kommunikáció egymással mára veszélyes ellentmondásba került. Mi minél kurucosabbá válunk, a külföld annál inkább demokráciára alkalmatlan népségnek tart. Nemzeti imázsunk tönkremegy, ez hatással van aztán egész ipari teljesítményünkre, s a végén még politikai értelemben is kiszorulhatunk Európából. (Hogy egy csődbe jutást aztán hogyan vészelnek át a különböző generációk, arról itt beszéltem.) Sokkal jobban járnánk tehát, ha nem volna ellentmondás a kormányzati kommunikációban kint és bent. Vagy odakint is jók volnánk és idehaza is (ez volna a kívánatos), vagy odakint is rossz volna a Fidesz kommunikáció és idehaza is. Még ez utóbbi állapot is jobbat tenne az országnak, ráirányítaná a figyelmet a kommunikáció mögötti tényleges problémákra.

Azt ugyanis minden kommunikációs szakember elismeri és mondja, hogy jól kommunikálni sokkal könnyebb a jó dolgokat. Egy rossz hazai kormányzati kommunikáció esetén már rég arról beszélhetnénk, érdemben milyen más megoldások volnának kívánatosak közös dolgaink rendbetételére.