Közigazgatási és gazdasági zseni
Voltaképp a címünkben idézzük a Pásztor-per védőügyvédéjének szavait, aki konkrétan eljutott eddig a megállapításig. Emberi egyenességről és nagyságról is esett szó. Mindez nem dagályosan, hanem nagyon is felépítve. Pásztor Béla a védőbeszéd hatására megdicsőült.
A hosszadalmas perben a védelem először az emberi kvalitásait, társadalmi elismertségét igazolta Pásztor Bélának. Innen egy lépés volt az egyenesség, az erkölcsiség, a közigazgatási tökéletesség és a gazdasági zseniség. A vádat mindez elbizonytalanította.
Kiderült, hogy Somody is kicsit sáros, az önkormányzati képviselők is, de leginkább a feljelentők, és Gerhát Imre, aki egyszerűen poltikai rivális, vagy ha azt nem is akarjuk hangoztatni, hát piszkálta a hiúságát, hogy nem kapta meg a kikért szerződéseket. „Rögtön jó magyar szokás szerint emiatt el is szaladt feljelenteni, hátha jó lesz az még valamire.”
Úgy véljük az ügyvéd úr nem ismeri, nem is ismerheti elég jól a történet részleteit, a mögöttes emberi vonásokat. Gerhát Imre egyenességét ellenségei sem vonják kétségbe, kitartó, és a békés megoldást előnyben részesítő próbálkozásait is csak azok tudhatják, akik ismerik őt.
A tárgyaláson a védő ügyvéd szavaiból Somody is úgy rajzolódott ki, mint egy milliárdos, akit Pásztor úr Veresegyházon szeretett volna tartani a város érdekében, de nem gondolta volna, hogy aztán ilyen kötbéres feljelentést tesz. Semmi nem utalt erre, az írott levelek sem voltak ebből a szempontból jogilag tiszták, nem hivatkoztak jogszabályokra. S naná, hogy Somody nem vallotta azt, hogy az ügyletet (Misszió+kötbér) együtt akarja kezelni, de azért nagyon is szeretett volna pénzt. Ezzel szemben Pásztor Béla becsületbeli ügynek tartotta, hogy valamit visszaadjon.
Ugyan minden képviselő azt állította, hogy semmit nem tudott a szerződésről és az irreális magasságokig érő kötbérről, de hát ők meg szinte már nevetségesek, hiszen tudták, hogy itt van a milliárdos nagyvállalkozó, látták, hogy épülnek a házai, miért is aggódtak volna ezért, mikor a házak épülése előtt a telkeken a közművesítést is láthatták épülni, no meg a polgármesterben is bíztak, mert egy üzleti zseni.
A képviselők tényleg nevetségesek, de hogy Somody és Gerhát a két negatív pólus, ellenben Pásztor Béla a pozitív, ezt még akkor is túlzott sarkításnak tartjuk, ha Pásztor Béla végig nagyvonalúan viselkedett a tárgyalássorozatban, barátjainak nevezve ellenségeit. Sőt, a z utolsó szó jogán még az egész bíróság munkájáért is köszönetet mondott.
Az igazság az, hogy nem volt neki ebben köszönet, a bírósági eljárás megkínozta. Az igazság az, hogy Somody nem egy nép ellensége tőkés, Gerhát pedig nem egy megszállott feljelentő, aki ész nélkül lövöldözik, hátha jó lesz az valamire.
Az igazság az, hogy Pásztor Béla valóban egy közigazgatási és gazdasági zseni. Ki tudja mire vitte volna, ha nyugatra születik. Ő olyan zseni, aki itt szocializálódott. De ez egy igen autokratikusra és uram-bátyám kapcsolatokra való szocializálódás volt.
S ami a legfontosabb. Somodyt nem megtartani akarta a városban, hanem elüldözni. Nem véletlenül ment el egy becsületes, a helyi közösségért tenni akaró vállalkozó, s lett helyette egy Gábor Csabánk.
Ha az ügyvéd úr javaslatára mindent egyben kell néznünk, Misszió megvásárlásának ügyét a kötbér-üggyel, s ebből levezethető a város nyeresége, akkor együtt kell néznünk Somody elüldözését is.
Ha a vád abból indult volna ki, hogy Pásztor Béla egy hatalma megtartásában igen motivált és rafinált személyiség, ha számos példát gyűjt arra, hogy úgy tud hazudni, mint senki más, és hogy ez a fiatalkori zsivány mára dörzsölt vén rókává érett, akkor az egész per egy másik irányba indult volna el. akkor nem lehetett volna Somody meg Gerhát fölött pálcát törni, akkor azt kellett volna vizsgálni, hogy egy politikus meddig mehet el az önkényeskedésben, a demokratikus játékszabályok felrúgásában, egy autokrácia kiépítésében, s hol kezdődik a gazdasági felelőssége a közpénzek eljátszásában.
Az ügyész más eszközökkel harcolt, mint az ügyvéd. Jogszabályokra hivatkozott. A mi országunkban ez kevés. Azt kellett volna tennie, hogy a polgármester személyiségét kezdi ki. Ugye milyen alattomos lett volna ez a módszer? De vajon nem problémás-e ugyan ilyen módon az ügyvéd módszere, aki a szerető kollégáktól Makovecz laudáló soraiig jutott el? S miközben cikizte a politikát, az ügyészségi eljárás egészét, arra azért vigyázott, hogy egy jobboldali ikon laudációját válassza.