D-vitamin a Paleolitban
Szendi Gábor azt írja könyvében, hogy az nem is vitamin, hanem hormon, s hogy a civilizált világ D-vitamin hiányban szenved. A közegészségügy retteg a túladagolástól, s egy olyan javasolt határértéket állapított meg, ami a csak a látványos betegséget kerüli el. (C-vitaminnál is hasonló a helyzet.)
Nem látványosan viszont kihat sok mindenre. Pl. a rákra. ld. itt.
Az embereknek napra volna szükségük, mert csak így tudnak D-vitamint termelni. Nem leégésre, de sok napra, így lettünk kitalálva évmilliók alatt, nem pedig úgy, hogy neonfényes szobákban ülünk egész nap.
Érdekes még, hogy a fekete bőrűek még többet szenvednek a D-vitaminhiánytól és betegségeitől, ha Európában élnek. Gyakoribb köztük a rák.
Érdekes még, hogy a nők mindenütt világosabb bőrűek, mint a férfiak, melynek oka az, hogy a terhesség során a magzat elszívja a vitamint, és így a nappal való kapcsolat a nők esetében még fontosabb. Minél világosabb a bőr, annál nagyobb a napsugárzás felhasználása.
Külön részben foglalkozik a melanómával, mely szerinte nem a nap okoz, s lehet találni írásai közt orvosi szaklapban megjelent véleményt, ahol egy bőrgyógyász is igazat ad neki abban, hogy nem sikerült igazolni a bőrrák és a napozás közti kapcsolatot.
S végül a krémek. A napvédő krémeket használók ártanak maguknak a legtöbbet. Belegondolni is rémes mi történik ilyenkor. A krémek egy része ugyanis ártalmas anyagokat is tartalmaz