Költségvetési terv – 2009

A költségvetési tervezet elkészítése a mellékleteivel igen részletes és alapos munkára utal a Pénzügyi Iroda részéről, és külön dicséret illeti őket, hogy határidőre elkészültek vele. Most kivételesen az is elnézhető, hogy a testületi ülés előtt nem tudták 8 nappal közzétenni ezt a honlapon. A megfogalmazott kritikánk nem a hivatal munkáját illeti, hanem a városvezetés vélhető iránymutatását, és eddigi tevékenységének eredményét.

Összefoglalóan megállapítható, hogy az idénre tervezett 1,7 milliárdos fejlesztés feltételével a költségvetési tervezet erősen megvalósíthatatlannak tűnik, bár erős igyekezet látszik a likviditás javítására.

A tavalyról áthúzódó számlák 587 millió Ft. Ebből ugyan nem mind lejárt számla, de értelemszerűen a tavalyi pénzmaradványból kellene kifizetni. Abból persze nem lehet, mert nincs számottevő maradvány. Ezzel is az történik kicsiben, mint a hitelekkel nagyban: a jövő van megterhelve vele.

A 2009-es év költségvetési egyensúlyát leginkább azzal próbálja a tervezet megteremteni, hogy 1,9 milliárd iparűzési adóbevételt és 1,3 milliárd Ft ingatlaneladásból származó bevételt tervez.

Tavaly 1,1 milliárd iparűzési adóbevétel lett tervezve, aminek a félévi teljesítése 48%-os volt. Innét elég nehéz elképzelni, hogy reális 1,9 milliárdot tervezni 2009-re – még akkor is, ha a nagyobb iparvállalatok fejlesztést terveznek, aminek az adóvonzata csak jövőre érvényesül. Tavaly szeptemberben a 2008 évi Helyi adók és egyéb sajátos bevétel várható összegét módosították 1,9 milliárdra és lényegében ugyanennyit becsültek 2009-re. Most csak az iparűzésire mondanak ugyanennyit, míg az idei Helyi adók és egyéb sajátos bevételekre 2,5 milliárdot. Ennek teljesíthetősége erősen megkérdőjelezhető.

Amint a 20 éves terv a csőd elkerüléséért tanulmányunkban megmutattuk a hitelek visszafizetése és hosszú évekig minden fejlesztés csak az ingatlanértékesítésből finanszírozható. Ezért a betervezett 1,3 milliárd Ft ingatlaneladásból származó bevétel ésszerű, mi magunk csak 800 milliót számoltunk ki a tanulmányunkban minimális szükségletként 2009-re. A megvalósíthatóságával, illetve megvalósításával kapcsolatban azonban aggályok merülnek fel, melyek a következők:

• nincs mellékleve az eladásra szánt ingatlanok felsorolása, övezeti besorolása, területi nagyság és irányár bontásban, feltüntetve az esetleges korlátozásokat, terheket (pl. kötelezés, jelzálogteher);
• tartalmaz lakóterületet a szöveges kiegészítés szerint, de ismeretlen mértékben;
• a gazdasági területek értékesítése az elmúlt egy-két év tapasztalata alapján messze alulmaradt az idénre várt értéktől, amiért valószínűsíthető, hogy a terv teljesíthetetlen, már csak azért is, mert a befektetők a pénzügyi válság miatt még nehezebben juthatnak hitelhez;
• félő, hogy ipari célú eladások történhetnek a meglevő lakóterületek szomszédságában, ami miatt ez utóbbiak értékvesztést szenvednek, vagy csak egyszerűen környezetszennyező ipar telepedik le;
• szolgáltatás, vagy idegenforgalmi célú eladások esetére még nem rendelkezik a város eléggé megalapozott és vonzó publikus koncepcióval, amellyel egy ingatlanfelértékelődési stratégia indulhatna meg (az elfogadott rendezési terv erre teljességgel alkalmatlan);
• az ingatlanok meghirdetése a helyi szabályozás szerint túlságosan belterjes, ami miatt alacsony eladási ár érvényesül.

 

A hitel visszafizetése miatt tervezett lakóterületek értékesítése miatti aggodalmunk magyarázatra szorul, és ezért itt egy kis kitérőt teszünk.

Ez a lakosságnövelés most ugyanis nem egy természetes növekedés, hanem erőltetett, ami piramisjátékra vezetett. A 20 éves terv a csőd elkerüléséért tanulmányunkban utaltunk rá, hogy az eddigi fejlesztési tények szerint minden egyes beköltöző – mai értéken – legalább 3 millió Ft fejlesztési igényt generált az infrastruktúrában, és az ellátórendszerben (iskola, óvoda stb.). Ha pontosan kiszámoljuk ezt a generált fejlesztési igényt (az inflációs láncindexekkel való diszkontálás módszerével) 2008-as áron, akkor ez a 4 millió Ft/beköltöző értéket is meghaladja. Számoljunk azonban csak 3 millióval, mert a fejlesztésnek egy részét az őslakosok is élvezhetik. (Bár nem történt volna ilyen mértékben fejlesztés, ha nem nő a lakosságszám. Ezért az arány meghatározása elvileg is csak bizonytalan lehet.) Így egy eladott lakótelekre előbb-utóbb legalább három fővel számolhatunk, amely így legalább 9 millió Ft jogos fejlesztési igényt eredményez. Ezt az összeget a vételár nettó értéke általában nem fedezi, vagyis hosszútávon tekintve az egyes lakótelkek értékesítése negatív egyenlegű az önkormányzat számára. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a vételárat azonnal felhasználják a generált igények kielégítésére, ami előbb utóbb elmaradást szenved, míg későbbi időpontban való fejlesztés nagyobb nominális kiadással jár.

A tanulmányunkban leírt számítás eredményét azon polgármesteri elképzelésre, mely szerint a hitelek visszafizetését ipari területek eladásával és a várható iparűzési adó bevételek növekedéséből kívánja megvalósítani, csak azzal a feltételezéssel igaz, hogy a lakosságszám nem nő. Ezzel a feltételezéssel kaptuk azt, hogy legkorábban 2017-re sikerülne eljutni odáig, hogy több ingatlant már nem kell eladni a hitelek visszafizetése miatt és ezzel újabb 110 hektár kerülne iparvállalatok tulajdonába (ami megegyezik a jelenleg működő iparterületek méretével).

Ha azonban feltesszük, hogy 2017-ig lakóterület eladás is történik, és csak olyan kis mértékben, hogy addig évente csak 500 fővel nőne a lakosság, majd ezt követően már nem, akkor ez 13,5 milliárd Ft új fejlesztési igényt generálna. Így 2017-ben a népességszám majdnem 20 ezer volna. Erre az esetre most számítógépes modell segítségével kiszámítottuk, hogy ekkor legalább 250 hektár iparterület eladása fedezné ezt, és a megnövekvő iparűzési adóbevételekből is csak 2029-re lehetne legkorábban a generált igényeket kielégíteni. Tényleg ilyen városról álmodik a városvezetés? És a lakók?

Természetesen eszünk ágában sincs az őslakos és a „gyütt-ment” megkülönböztetést helyeselnünk, és különösen nem akarunk ennek mentén ellentétet szítani. Világosan látni kell annak logikáját, hogy a felfokozott településnövekedés a generált fejlesztési igényeket csak késve és ellentmondásos átmenetekkel tudja teljesíteni. Alacsonyabb növekedés esetén ez a probléma nem jelentkezik. Akkor még pénzügyileg megtérülő fejlesztésekre is több lehetőség van.

A városvezetés nem tudta, – és úgy tűnik, most sem tudja, – hogy döntéseinek mik a következményei. (Tisztelet a kivételnek!) Az összefüggések persze bonyolultak, és ezért nem lett volna szégyen városfejlesztési szakemberek munkáját igénybe venni. Ismereteink szerint csak a Turizmus Fejlesztési és az Integrált Városfejlesztési Stratégiát készítették külső szakértők. Ezek azonban csak az alapötletek felvetéséig jutottak el, a szükséges munka javarésze még hátra van. Itt legalább egy évtizedes elmaradást kell pótolni.

 

Az önkormányzat pénzügyi helyzetét lényegesen meghatározza a CHF alapú kötvényállományának alakulása. A pénzpiaci folyamatok hatásának számításához vegyük figyelembe a szerződés-kötéskori paramétereket (a 7. Melléklet alapján):

2,2 Md Ft: 156 HUF/CHF, 6 havi LIBOR + 1,9%

1,4 Md Ft: 158 HUF/CHF, 6 havi LIBOR + 1,9%

982 M Ft: 163 HUF/CHF, 6 havi LIBOR + 2,0%

Jelenleg (2009. február 10.) az árfolyam 191,5 HUF/CHF, ami a mi kötvényportfoliónkra nézve 21%-os növekedést jelent (és nem 15%-ot, mint ahogy a szöveges kiegészítés írja). Így a kötvényekből a tőketartozás az eredeti 4,6 milliárd helyett 5,6 milliárd Ft. Tekintetbe kell venni azonban, hogy a kötvénykibocsátás óta a CHF LIBOR alapkamat 2,2%-kal csökkent. Ez pillanatnyilag összességében előnyös, – feltéve, ha a HUF/CHF árfolyam és a LIBOR nem változik, – kivéve, ha a bank egyoldalúan módosította a szerződést, és csak az árfolyamváltozást érvényesíti, míg a LIBOR csökkenést nem, mert akkor 261 milliót kellene kamatként kifizetni, (csak a kötvény után) míg a LIBOR csökkenéssel és árfolyamhatással várhatóan csak 139 milliót. A 9. Melléklet Hosszú lejáratú hitel kamata rovaton 262 millió Ft lett tervezve.

Miért nincs figyelembe véve a LIBOR csökkenés? Ez számítási hiba, vagy előnytelen a szerződésünk, netán egyoldalúan módosították a bankok?

A likviditási terv – a 7. Melléklet szerint – összesen 402 millió Ft kamatfizetéssel kalkulál 2009-re. Ez az alábbi – lényegesebb – feltételezésekkel igaz:

• ha a kötvények után 262 millió Ft kamatot kell fizetni,
• ha a csonkási óvoda építéséhez állami támogatást megelőlegező 427 millió Ft hitel felvétele június-júliusban történik, míg visszafizetése novemberben, (ez persze az NFÜ-től függ), és ezért 2009-ben csak 44 millió Ft kamatot kell fizetni,
• ha a januárra tervezett – és minden bizonnyal megtörtént – 280 millió Ft likvid hitel tőkéje nem lesz idén visszafizetve, és így kb. 30 millió Ft kamatot kell fizetni,
• ha az OTP folyószámla- és bér-hitelek januárban vissza lettek fizetve és az év folyamán sem ilyen, sem más likviditást szolgáló hitelt nem vesz fel az önkormányzat, mint ahogy a likviditási tervben sem szerepel,
• ha a TRAVILL felé 400 millió Ft kölcsön és a Takarékszövetkezet felé a 200 millió Ft hitel márciusban visszafizetésre kerül, amiért addig 26 millió Ft kamatot kell fizetni,
• ha a TRAVILL felé decemberben fizeti vissza az önkormányzat a fennmaradó 150 millió Ft kölcsönt, és így 30 millió Ft kamatot fizet ki.

A városnak elemi érdeke, hogy a kamatterheit ne növelje, és ha megteheti, akkor inkább csökkentse. Ehhez utána kell nézni, hogy a kötvények után voltaképp mennyi is a kamatteher. Törekedni kell arra, hogy a tervbe vett hiteleket minél később vegye fel, és ha tudja, akkor a magas kamatozású hiteleit, kölcsöneit minél hamarabb fizesse vissza, hogy megszabaduljon tőlük, de legalább próbálja átváltani alacsonyabb kamatozásúra.

Ezzel szemben van azonban a költségvetési rendelet-tervezet 23. §-a, mely felhatalmazná a polgármestert 600 millió Ft-os értékhatárig hitel felvételére 22%-os kamattal. Nos, hát ez az, amit semmilyen körülmények között nem szabad engedni! Ez ugyanis éves szinten 100-120 millió Ft-tal növelheti a kamatfizetési kötelezettségeket. A likviditási tervet be kell tartani, sőt be kell tartatni, és az attól való eltérésről a képviselőtestületnek kell döntenie. Minden ilyen döntésnek – az eddigi tapasztalatok szerint – súlyos ára van, amit nem engedhet ki a kezéből, mert az felelőtlenség.

Egyébként – úgy tűnik, – nincs összhang a 10. Melléklet Likviditási tervben feltüntetett hitelek visszafizetési ütemezése és a 7. Mellékletben írt visszafizetések várható ideje között a márciusi hónapra, mert az utóbbiban csak 600 millió Ft látszik a 675 millióval szemben.

Itt kell megjegyezni, hogy a 16. melléklet A helyi önkormányzat adósságot keletkeztető éves kötelezettségvállalásának felső határaként 543 millió Ft-ot számol ki a törvényi szabályozásnak megfelelően, azzal az irreálisnak tűnő feltételezéssel, hogy az iparűzési adóbevétel 1,9 milliárd Ft lesz. Ha az adóbevételeket a realitás felé közelítjük, akkor igencsak csökken ez az 543 millió Ft. Ezzel is kapcsolatban mellékelünk egy könyvvizsgálói jelentést , amit ha az olvasó figyelmesen átolvas és logikáját alkalmazza a veresi viszonyokra, akkor világosan láthatja, hogy a kötelezettségvállalás, illetve hitelfelvétel törvényi korlátjára negatív számot kap, vagyis már régen túllépte a város az előírt kereteket. A nélkül azonban, hogy belemennénk a jogszabály értelmezésébe, szembetűnő, hogy máshol egy költségvetési rendelet módosításához milyen anyagot ad egy könyvvizsgáló. Tessék összehasonlítani ezt a Veresegyház éves költségvetéseihez kapott könyvvizsgálói írásos véleményekkel!

Mellékelünk még két másik önkormányzat polgármesteri előterjesztését egy hitelműveleti döntés előkészítéséhez, illetve egy kötvénnyel kapcsolatos tájékoztatót. Ezeket is érdemes összehasonlítani a veresi hitelfelvételekhez benyújtott előterjesztésekkel, vagy akár tájékoztatókkal (ha egyáltalán volt ilyen). Rosszindulat talán, ha ekkor felmerül az emberben Pásztor Béla alkalmatlanságának kérdése?

Ha a képviselőtestület kacérkodik a városközpont rehabilitációs (IVS) pályázati fejlesztésével, vagy annak legalább egy részének megvalósításával, akkor látnia kell, hogy erre csak akkor volna halvány remény, ha a hitelpolitikájában a kamatterheket megpróbálja egy szigorú költségvetési fegyelemmel csökkenteni, kordában tartani. Ellenkező esetben, ha hagyja elszaladni a hiteleket, ha magas kamatfizetési kötelezettségek keletkeztetését engedi, ha nem figyel oda kellő szigorral a likviditási terv végrehatására, akkor előbb kerül csődbe az önkormányzat, mint ahogy a fejlesztések megvalósulnának.

A rendelkezésre álló információ és az idő rövidsége miatt csak arra vállalkozhatunk, hogy az előző évi költségvetéshez – mint bázishoz – viszonyítsunk. Ehhez most épp alkalmas A 20 éves terv a csőd elkerüléséért című dolgozatunk.

Az ott szerepeltetett rendszeres működtetési kiadásokat az előző évhez képest az inflációval és a lakosságszámmal kell korrigálni, ha pontosan az előző évi költségvetést akarnánk adaptálni az idei évre. Természetesen a feltételek annyit változtak, hogy ezt megismételni lehetetlen, takarékosabban kell tervezni a kiadásokat. A működtetési kiadásoknak meghatározó része a bér és ehhez kapcsolódó juttatások. Ezek azonban lényegesen változtak a 13. havi bér megszűnése miatt. Ez önmagában is jelentős spórolást jelent az előző évhez képest. Így a tavaly 2008-ra – az év elején, mint most – tervezett 776 milliós Központi támogatáshoz képest az idénre ismert 759 millió Ft Központi támogatás nem is olyan kevés, mint ahogy várni lehetett a megszorító intézkedések miatt. (Ezt csak azért érdemes tisztázni, hogy elejét vegyük annak, hogy a veresi költségvetés szűkösségét erre lehessen fogni.)

A bázis szemléletű összehasonlításban az alábbi kérdések, problémák merültek még fel bennünk az első olvasatra:

• A 9. Melléklet Int. műk.bev (levonva.- felh.áfa vissza,- tárgyi eszköz áfa bevét) rovatán tavaly 113 millió Ft szerepelt, míg idén 79 millió. Miért csökkent?
• A 9. Melléklet Dol. és egyéb folyókiad.(lev. ért. tárgyi eszk. utáni áfa bef. és kamat rovatán tavaly 401 millió Ft szerepelt, míg idén 511 millió. Miért növekedett ilyen nagy mértékben?
• A felújítás a tavalyi 30 millióval szemben idén csak 6 millióra lett tervezve. Ez elkerülhetetlenül állagromlást eredményez a város épített vagyona vonatkozásában.
• Mennyi a behajtásra tervezett kinnlevőség?

A költségvetési rendelettervezettel kapcsolatban az alábbi észrevételeink vannak:

• Értelmetlenség rögzíteni a 13. §-ban és annak 12. mellékletében a költségvetésben nem szereplő, önkormányzati intézmények fejlesztési igényeit. Mi célja volna ennek?
• A képviselőtestület ne hatalmazza fel a polgármestert – a 23. § (6) bekezdése szerint – a részletfizetés engedélyezésére az ingatlanok értékesítésénél, hanem az erről való döntés jogát egy meghatározott bizottságra ruházza át, valamint a bérbeadással hasznosított ingatlanok esetén a bérleti szerződéseket a polgármester mutassa be egy adott bizottságnak és annak jóváhagyása esetén írhassa csak alá (voltak már itt érdekes bérleti szerződések).
• A képviselőtestület ne hatalmazza fel a polgármestert – a 23. § (7) bekezdése szerint – a társadalmi szervezetek, alapítványok támogatására, még 100 ezer Ft alatti értékhatárig se, mert nem csak egy egyesület volt már kénytelen elszenvedni a hivatali hatalmával való visszaéléseit.
• Javasolható viszont, hogy a költségvetési rendeletnek egy új mellékletében rögzítse a képviselőtestület, hogy a 23. § (5) bekezdése szerint mely beruházásokhoz, tervezésekhez, kivitelezésekhez, valamint szolgáltatásokhoz kapcsolódó szerződések mely bevételek milyen együttes teljesülési mértéke esetén köthetőek meg.