20 éves terv X. rész

 

ANOMÁLIÁK

Az önkormányzat által 1996-ban megépített üzletháznál a tulajdonviszonyokat nem rendezte, az üzemeltetési és fenntartási költségek viseléséről nem született szerződés. Az épület társasház, amely csak 2004-től rendelkezik Alapító Okirattal, de a költségek felosztását azóta sem határozták meg. Így a tulajdonosok nem fizetnek díjakat. (Tehát, ha jól értjük Kosik alpolgármester helyett is a város fizeti a díjakat.) Ezek a követelések már a 10 millió Ft-ot is meghaladják. Tervben van, hogy a társasház leválik a GAMESZ-ról, és így nem jön létre további rendezetlen követelés. Joggal merül fel a kérdés, hogy mennyire érte meg az önkormányzatnak az üzletház létrehozása, hogy mi mára a beruházás egyenlege.

A szennyvíztisztító kapacitása alacsony, nem tudja teljesen a már bekötött lakások szennyvizét sem maradéktalanul tisztítani. A tisztító mű engedéllyel nem rendelkezik, mert nem pontosan a terveknek megfelelően épült, a kapacitását meghaladó tisztítatlan szennyvíz a tavakba kerül. Az ezzel kapcsolatos, szabálytalanságok miatt az önkormányzat rendszeresen büntetést fizet a környezetvédelmi hatóság felé. Elgondolkodtató, hogy miért a vízgyűjtő terület legmagasabb pontjára épült a szennyvíztisztító. Így túlságosan magas lett az átemelők miatt a csatornarendszer kiépítésének költsége. Előnye azonban, hogy így a tórendszer megcsappanó természetes vízutánpótlása mesterségesen biztosítva van. Ekkor azonban mindenféleképpen el kellett volna kerülni az alulméretezést. A gondos tervezés mindenféleképpen tartalmazott volna – az esetleges problémákra számítva – egy puffer területet. A vízgyűjtő terület alján ez veszélytelenül megoldható lett volna. Most a tavak képezik a puffer területet.

Érthetetlen, hogy miért van az, hogy az Innovációs Központ úgy lett kialakítva, hogy a megszépített környezetbe nem érdemes elmenni nyári esténként sétálni, mert nem tartozik hozzá egy kávézó, egy teaház, egy vacsorázó hely, vagy egy söröző, ahol a teraszon a város apraja-nagyja – közéleti szintérként – az ügyes-bajos dolgait beszélhetné meg. A fronton zöldséges, míg hátul könyvesbolt. Úgy tűnik, ez fejezi ki a városvezetés helyi értékrendjét.

A település egyik büszkesége lehetne a termálfűtés. Ennek kialakítására azonban semmilyen nagyszabású terv nincs. A megvalósítás lényegében csak az önkormányzati intézmények részére történt, és továbbfejlesztésére sincs terv. (Így az eddigi beruházás megtérülése is kérdéses.) A rendszerhez még kapcsolódó Posta, Kistérség és Misszió nem fizeti a termálfűtés díját szerződéses megállapodás hiányában, ami – a rövid idő ellenére is – eddig összesen kb. 5 millió Ft befizetetlen (és ki nem számlázott) díjat tesz ki.

A polgármester feltétlen hívei dicsérték a zseniális ötletét, hogy amikor az M3-as autópálya közelében a He-Do kft aszfaltüzeme telephelyet keresett, akkor semely önkormányzat nem fogadta be, mert egy ilyen üzem mindig környezetszennyező. Bezzeg Veresegyház átmenetileg ingyen és bérmentve kínált fel egy telket, számítva arra, hogy egy aszfaltüzemnél mindig keletkezik felesleg, és kikötötte, hogy azt Veresen kell elhasználni. Számszerűen nem ismeretes számunkra, hogy mennyi aszfalthoz jutott így a város, de nem úgy néznek ki az útjai, hogy itt egy előnyös üzlet köttetett. Ez a történet azonban itt még nem ér véget, mert amikor az Autó-Max kft pályázaton megnyerte az – amúgy is nyomott áron kínált – aszfaltüzem melletti telket, amire csak az Autó-Max pályázott, akkor röviddel ez után bejelentette a He-Do kft, hogy szintén megvenné ezt. Pályázati kötöttség ide pályázati kötöttség oda ekkor nem úgy versenyeztették őket, hogy melyik kínál többet, hanem felkínáltak az Autó-Maxnak egy hasonló telket a korábbi vételáron és a He-Do kft pályázhatott – most már egyedül, ahogy ez lenni szokott – az eredetileg az Autó-Max által megnyert ingatlanra. A történet vége tehát az, hogy az aszfaltüzem tulajdonos lett, és így végleg letelepedett, vagyis ezentúl a belátható időn belül mindig ontani fogja az aszfalt jellegzetes szagát a jobb sorsra érdemes településünkön.

Anomáliákat, hatékonysági problémákat a működésben is találunk, amelyeket – összesítve és számszerűsítve – legjobban a pénzügyi irodavezető által december 5-én írt Az önkormányzat és intézményei kintlévőségeinek ismertetése című beszámoló mutat. E szerint a behajtatlan követelések elérik már a szinten tartó rendszeres kiadások 30%-át, ami igen magasnak mondható, és amely 9 hónap alatt több mint 100 millió Ft-tal nőtt, ahogy a beszámolóból átvett alábbi táblázat mutatja:

 

Polgármesteri Hivatal követelései (ezer Ft-ban)

MEGNEVEZÉS

2008.01.01

2008.09.30

Vevők

648 795

582 630

Adósok

120 371

294 112

Rövid lejáratú kölcsönök

135 775

135 944

Egyéb követelések

13 279

11 146

ÖSSZESEN

918 220

1 023 832

 

A vevői követelések esetén gyanítható, hogy az önkormányzat nem köt elég szigorú adás-vételi szerződéseket, mert egyébként ez nem lehetne ilyen magas. Felmerül továbbá a kérdés, hogy ha a hivatal nem képes beszedni a követeléseket, akkor miért nem adja ki ezt a feladatot hozzáértő behajtóknak, vagy miért nem faktorálja, azaz miért nem adja el az egyes követeléseit behajtóknak, hogy korábban hozzájusson legalább a pénze egy részéhez.

Ezekből az anomáliákból is jól látható, hogy nincs kialakítva Veresegyházon egy üzemszerű működési rend. Nem feltétlenül kell hierarchikus és bürokratikus szabályrendszernek lenni ehhez, elég, ha az üzemszerű működési rendben mindenki számára világos a feladata és felelőssége, elég, ha pontosan tudja, hogy mit várnak el tőle és teljesítményét hogyan mérik. Ez ugyanis teret ad az önállóságnak és ezzel a kreativitás kibontakoztatásának. Ezek eredményeként decentralizáltan is hatékonyan működik egy rendszer, anélkül, hogy a felsőbb vezetőknek gyakran kellene közvetlen utasításokkal meghatározni a tennivalókat, mert elég csak a ritkán előforduló rendkívüli esetekben, és a stratégiailag fontos döntési szituációkban irányítani. (Ez a logikája nagyvállalatok esetén a fejlett nyugaton annak a tulajdonosok részéről alkalmazott technikának, ahogyan megítélik a vezérigazgatót: elküldik egy hónapra szabadságra, és ha a vállalat teljesítménye ezalatt romlik, akkor elbocsátják, hiszen nem tudta a dolgokat elég jól megszervezni.) Nem jellemző ez az önállóságra építő üzemszerű működési rend Veresegyházra. Nincsenek önállóan gazdálkodó intézmények, és a polgármester napi 14-16 órás munkaideje is ennek jele, nélküle nem megy. Amit nem tud biztosítani az önkormányzat kialakult rendjének működése magától, automatikusan és mindenki számára ugyanazon elvszerűséggel elérhetően, az elérhető időnként, ha személyesen – a mindig készséggel rendelkezésre álló – polgármestert keresik meg. Ha ekkor érvényesít is a maga puritán módján elveket a polgármester, akkor sem tudja mindenki őt megkeresni, és ezért ez a működési hiányosságokat csak elégtelen, elenyésző mértékben képes korrigálni. Olyan ez, mint a Kádár-titkárság, a lényegét tekintve a rendszer tarthatatlanságának tünete.