20 éves terv VI. rész

Ebben a fejezetben a hitelekkel és hitel jellegű bevételekkel, kiadásokkal, valamint az ezzel összefüggő kérdésekkel foglalkozunk. A hitelnek az a lényege, hogy ha nincs pillanatnyilag pénzünk valaminek a megvásárlására, de már most szükségünk van, vagy csak vágyunk az árura, akkor hitelt veszünk fel. Ennek az előrehozott vásárlásnak az ára a kamat, aminek mértéke alapján dönthetjük el, hogy mennyire éri meg az, hogy előbb jutunk hozzá a termékhez.

A hitelszerződés tartalmazza a visszafizetés ütemezését és egyéb feltételeit. A részletfizetések összege mindig több mint az eredetileg felvett hitel. Ráadásul a bank nem csak kamatot számol fel, hanem mindenféle egyéb kapcsolódó díjat is. Ha ezekkel a díjakkal együtt számoljuk a visszafizetési részletösszegeket, akkor kamatlábként meghatározható az úgynevezett THM, – azaz a Teljes Hiteldíj Mutató, – amelyet a bankoknak törvényi előírás alapján közölniük kell. Ez a THM fejezi ki a hitel árát, azaz minél kisebb, annál inkább megéri, és minél magasabb annál kevésbé, mert annál drágább.

A hiteleket két részre bontjuk:

• Hosszúlejáratúakra és
• Rövidlejáratúakra

A hosszúlejáratú hiteleknek tekintjük itt az egy évnél hosszabb futamidejűeket, beleértve a kötvénykibocsátást is, míg rövidlejáratúnak az összes többi hitelt, így a rulírozót, a bér- és likvidhitelt is. A rövidlejáratú hitelek likviditást szolgálnak, míg a hosszúlejáratúak fejlesztési célúak. Ritkán előforduló eset az, amikor egy évnél rövidebb időre kell fejlesztési célú hitelt felvenni, hiszen normálisan az ilyen fejlesztések előre láthatóak, és a hitel felvételét valamint az éven belüli visszafizetését a költségvetés likviditási tervében lehet tervezni, tehát ezáltal ésszerűbb likviditást szolgáló hitelnek tekinteni.

A rövidlejáratú likviditást szolgáló hitelekre azért lehet szükség, mert az önkormányzat havi bevételei és kiadásai nem egyenletesen jelentkeznek, és ezt hivatott kiegyenlíteni, ám ez éven belül általában elég jól tervezhető, egy ún. likviditási tervben. Megfelelő kötelezettségvállalási szerződésekkel úgy ütemezhetőek a kifizetési határidők, hogy az akkor legyen esedékes, amikor az önkormányzat számláján van pénz (tavaszra és őszre, amikor az iparűzési adóbevételek zöme már beérkezett).

Egy jól gazdálkodó önkormányzat esetén csak egy rulírozó folyószámlán keletkezik nagyon rövid időre hiteltartozás és az is viszonylag kismértékű, ami a tökéletes tervezés gyakorlati lehetetlenségéből adódik. Az ezen felüli – vagyis a bevételek és kiadások egyenetlenségénél kb. 30%-kal nagyobb – likvidhitel már egyértelműen a rossz tervezés, a pénzügyi fegyelem illetve szervezettség hiányának mértékét mutatja. A likviditást szolgáló hitelek – 5 vagy akár 10 %-kal – drágábbak, mint a hosszúlejáratúak, (ha THM-ben fejezzük ki), és gondos tervezés esetén a kamatuk megspórolható volna. Olyan ez, mint az, amikor egy család mindig száraz kenyeret eszik, mert a pazarlást kerülendően először a régebbit kell megenni. Elég volna egyetlenegyszer kidobni egy napnyi száraz kenyeret, és attól fogva mindig friss kenyeret ehetne a család. Vagyis a példát „önkormányzatra” fordítva ez azt jelenti, hogy csak egyszer kell a tervezetlen beruházások miatt felhalmozódó likviditást szolgáló hiteleket alacsonyabb kamatozású hosszúlejáratúra váltani, és a fejlesztéseket egy hónappal elhalasztani. Az így megspórolható kamat – feltéve, hogy az önkormányzat ezt tudná fizetni – szintén fejlesztésre volna fordítható, ami miatt ez megérné.

 

 

 

Tehát egy jól gazdálkodó önkormányzat folyószámláján mindig van pénz, amit a költségvetésben Tartalék-ként tüntet fel, és az év vége felé, amikor már látja, hogy a tervet sikerül megvalósítania, akkor költi csak el extra célokra (mert az is elvárt, hogy a rendelkezésre álló források – a település érdekében – legyenek is elköltve).

A rövidlejáratú likviditást szolgáló hitelek esetén nem, míg a hosszúlejáratú hitelek esetén szükség van fedezetre. Ez általában ingatlanfedezet, amely becsült értékének legalább a felvett hitel 1,5-2-szeresének kell lennie a hazai gyakorlat szerint. A likviditást szolgáló hitelek esetén valójában a folyószámlára történő rendszeres befizetések képezik a biztosítékot.

A mostani tárgyalásunk szerint a kötvényeket speciális hosszúlejáratú hitelnek tekintjük. A kötvény különlegessége abban van, hogy nem igényel ingatlanfedezetet, mert általában egy megtérülő beruházás – szakemberek által ellenőrizhető – terve képezi a biztosítékot, vagy önkormányzatok esetén a stabil költségvetés pozitív egyenlege.

Érdemes még néhány mondat erejéig a devizaalapú hitelekre kitérni. A fizetendő részletek az aktuális forint-deviza árfolyammal együtt változnak, míg a figyelembe vett kamatláb a Londoni Nemzetközi Bankban nyilvántartott – a szerződésben meghatározott, általában 3 hónap lekötésű – úgynevezett LIBOR kamatláb változásával megegyezően változik. Önmagában a kamatlábváltozás csak ritka esetben okoz számottevő eltérést az eredetileg kalkulált részletekben, és ráadásul az előrejelzések szerint kamatlábcsökkenés várható. Azonban az árfolyamváltozás miatt már jelentős (10-20%) törlesztő-részletnövekedést, azaz veszteséget lehet elszenvedni az elkövetkező egy-két évben. (Ugyanez igaz a svájci frankban jegyzett kötvényre is.)

Veresegyház esetén idén lett volna lehetőség, hogy az év elején fennálló 4 708 millió Ft összes hitelét átváltsa a 4 582 milliós kötvénykibocsátással hosszúlejáratú hitelre. Ami után csak 126 millió likvidhitele maradt volna valamint a kötvénykibocsátás és a korábbi hitelek lezárásának díjaként (amellyel figyelmeztetésünk ellenére nem számoltak) még kb. 100 millió Ft. Ha ezzel a lehetőséggel éltek volna, akkor 257 millióra lehetett volna leszorítani az éves kamatfizetési kötelezettséget (ez is meghaladja a működtetési eredményt, és ezért csak vagyonfelélésből finanszírozható.). Azonban e 226 millió (=126+100) helyett 443 millióra nem történt meg ez az „átváltás”, sőt további 268 milliós likviditást szolgáló hitel felvételére került sor az év közepéig, majd az év végéig ez az 1 milliárdot is eléri. Ha ez így marad, akkor évente kb. 100 millió megspórolható kamat kifizetése történik értelmetlenül, figyelembe véve még azt is, hogy e felvett hitelek végül is fejlesztési célúak, ám magas kamatot kell értük fizetni.

Veresegyház esetén a havi bevételek és kiadások egyenetlensége 300-350 millió Ft, amihez a legfeljebb 100-120 milliós likvid hitelállomány volna még ésszerűnek tekinthető, míg az e feletti rész legalább 7%-nyival drágább kamata a rossz gazdálkodás ára. Ám lehet, hogy az itt mondott 7% egy túlságosan jóindulatú becslés, amit 12% likvid-hitelkamat és a kötvény 5%-os kamata közötti különbségből számoltunk. (Bár e két utóbbi kamatot nem olvashattuk ki az önkormányzat nyilvánosságra hozott adataiból. Az október 28-án beterjesztett 750 millió rövidlejáratú hitel felvételénél 12-15% kamat + 2% rendelkezésre tartási díj volt említve. Ki tudja, hogy mennyi lett, vagy lesz ebből? Ehhez képest azonban a – Veresegyházra már meglepően jellemző – vállalkozói hitelek mellé több helyütt 15% ill. 20% kamat volt feltüntetve, már ahol ilyet közöltek. Abba pedig már nem is érdemes belegondolni, hogy a vállalkozói kölcsönök esetleges kamatmentessége esetleg egyéb „szívességgel” van kompenzálva.)

A kötvénykibocsátás tervezett 5 milliárdos összege azért nem teljesült, mert Veresegyház esetén ez csak olyan mintha kötvény volna, de valójában fejlesztési célok helyett a korábbi hitelek átütemezését szolgálta, és ezért ingatlanfedezetet kívántak a lejegyző bankok. Úgy tűnik, nem találtak elég fedezetet. Azt, hogy már nincs további ingatlanfedezete az önkormányzatnak, az is alátámasztja, hogy december 9-én a Takarékszövetkezetnek, a 200 millió hitel felvételének fedezetéül – egyébként érthetetlen módon miért – az általános iskola tornatermét és uszodáját ajánlotta fel.