Digitalizációs munkahely – Bátonyterenye

 

Az ország egy szegény régiójában, egy szegény városában – melynek lélekszáma egyébként megegyezik Veresegyházéval – már megvalósult az ötlet, amely munkanélküliek s ráadásul alacsonyan képzettek számára nyújt megélhetést és felemelkedést. A digitalizáló műhelyben voltaképp iratokat szkennelnek be nagy mennyiségben, és juttatják vissza azt a megrendelőnek, mely többnyire az állam, vagy valamely közintézmény.

Mit is kell digitalizálni? – Tulajdonképpen minden iratot, újat és régit, s ezt a közintézmények nem bírják szusszal, mondhatni esélyük sincs. Az ügyiratok között vannak iktatásra kötelezettek, olyanok, amelyek csak rövid ideig kell tárolni, és olyanok is, amelyek elvileg selejtezhetők volnának, de mégis jó volna, ha vissza lehetne őket keresni, ilyenek például a tájékoztatók, kérelmek, panaszok, állásfoglalások, külső és belső levelezések, önkormányzatoknál a bizottsági munkák belső anyagai. Aztán helytörténeti szempontból a régi dokumentumok, pl. az egyházak által őrzött statisztikák mind-mind digitalizlásra szorulnak. Ma már mindenki tudja, hogy az így tárolt adatok előkeresése sokkal gyorsabb, de ehhez valakiknek el kell végeznie a munkát.

Bátonyterenye igyekszik országos központtá kinőni ezen a téren, és a levéltárak anyagait is becsatornázza. Veresegyház viszont mást is csinálhat. Kacsinthatna a határokon kívüli iratok digitalizációjára – itt már az irányítók részéről nyelvtudás is kell, s nagyobb az esélye, hogy nálunk végeztetik el, és nem viszik Indiába.

A digitalizáló műhelyek a XXI. század segédmunkahelyei lesznek. Maga a munka mechanikus, és kevés kreativitást igényel. Minden városban élnek hátrányos helyzetűek, de ahol a munkaerő fegyelmezett és megbízható, kinyílnak a lehetőségek az értékesebb anyagok digitalizálására is. (Bátonyterenyén cigányasszonyokat kezdtek foglalkoztatni, s persze a betanítás után volt bizonyos fluktuáció, volt akit magatartási problémák miatt kellett elküldeni, de mára stabil és megbízható csapat alakult ki.)

Veresegyház digitalizációs műhelye épp mert megbízhatóbb és magasabban kvalifikált munkaerőt is be tudna csatornázni, a kényesebb információk digitalizációjára is megbízást szerezhetne. Ilyenek a történelmi szempontból védettebb iratok, vagy a titkosítás alatt álló dokumentumok. Egy digitalizációs központ dolgozhat tehát a könyvtárak-levéltárak megrendeléseire épp úgy, mint a kormányzatéra, önkormányzatéra, vagy a piacra. (Elvileg vállalatok iratai is digitalizálhatók, bár a munkát a vállalatok az állammal szemben többnyire maguk meg tudják oldani.)

Az e-önkormányzat létrehozása is tulajdonképp nagy mennyiségű irat digitalizációjával kezdődik. S aztán egy ilyen digitalizációs műhellyel akár egy komplexummá válhat a teleház, helyi újságok, rádiók. Anyagaik egy fórumon is megjeleníthetők a neten, vagy legalábbis úgy, hogy közös keresőprogram működik rajtuk. A városi honlapok egyre inkább törvényi elvárásra digitálisan tesznek elérhetővé sok mindent. Ám például egy szemétszállítási kérdés aktualitása összevethető volna a múltban történt gyakorlat adataival, ha tematikusan a keresőprogram kidobná mindenki számára a régebbi megoldásokat. A digitalizációs műhely tulajdonképpen helyi információs közművé nőheti ki magát, ami aztán a helyi demokrácia alappillérévé válhat.

Természetesen az ilyen információs közművek működése, mivel lehetőséget ad a hatalom aktuális megoldásainak ellenőrzésére, nem arat osztatlan sikert a középkori uralkodókban, de ahol nem a klientúra építése és az önkény az elsődleges szempont, ott ezek a demokratikus intézmények a legjobb megoldások felé terelik a közösséget.

Az információs közmű távlati céljának megvalósítása tehát a digitalizációs műhely létrehozásával, majd a teleház, meg a helyi médiumok egy helyre koncentrálásával kezdődhetne meg. A digitalizációs műhelyhez szükséges munkaerő képzése is generálná a már működő számítógépes képzési programok iránti érdeklődést. A hátrányos helyzetűek állandó jövedelemhez juttatása azon minisztériumok támogatását is kivívhatja, melyek az esélyegyenlőségért dolgoznak, s rendelkeznek pályázaton kiosztható pénzekkel. (Erre is példa a bátonyterenyei műhely indulása.)

Veresegyház kedvezőbb adottságainál fogva rögtön tovább is léphet, s gyorsabban is haladhatna, a digitális műhely elérhetné az információs közmű helyi térségi státusát. Az ötlet első lépésben azonban semmiképp sem valami presztízsberuházás, mert hisz tudjuk, hogy Veresegyház eladósodását a presztízsberuházásoknak köszönheti. Egy digitális műhely, ahol segédmunkát végeznek XXI. századi körülmények között, persze nem hétköznapos.

A projekt külön érdekessége, hogy miután részletesen kidolgoztuk, beleütköztünk a levéltári anyagok digitalizációjának feltételeibe. Azon túl, hogy fénytől védve, por és rágcsálómentes és szinte steril helyen kell végezni a munkát, a kocsibeállónak fedettnek kell lenni, meg kell oldani az igényes tárolás feltételeit (pl. 19°C körüli állandó hőmérsékletet), biztonsági berendezéseket kell üzemeltetni stb., még fertőtlenítő eljárások is vannak! Legalábbis, ha egy penészes régi anyag kerül beszállításra a műhelybe. S nem mással fertőtlenítenek, mint az egyesületünk által oly jól ismert ETO-val. Hozzá kell azonban tennünk, hogy egyfelől nem feltétlen kell eddig kiterjeszteni a működést, hiszen feltételként lehet szabni a bérfertőtlenítést, s azt, hogy már csak steril anyag kerüljön beszállításra, másfelől azt is látni kell, hogy az ilyen kis tételek ETO-val való fertőtlenítése bár hordoz egy kockázatot az ezzel dolgozóknak, de kis mennyisége miatt semmit a lakosok felé. Nyilván, itt az ÉVE a steril anyag beszállítását javasolná.

Olvasnivaló:

A bátonyterenyei digitális műhelyről

Nógrád megyei 40 év feletti nők munkába állításának programszervező linkje

A kulturális és tudományos digitalizálás egységes európai projektje, a MINERVA

Kormányzati anyagok digitalizációs eljárása Angliában (angol nyelvű)

Elektronikus médiumok kulturális értékeinek nyilvános visszakereshető helye (NAVA), vagy más néven elektronikus kötelespéldány begyűjtő (apropó Vácduka NAVA pont, Veresegyház nem az).