Testületi ülés – az iskola „tovább nem odázható”
Két helyről kaptunk visszajelzést, hogy az „Iskolapélda az iskola példa” cikk igazságtalan. Elnézést szeretnénk kérni azoktól, akik hatékonyan és jól dolgoznak. Tudjuk most már, hogy van oka annak, hogy a helyzet így alakult, és hogy több ember erőfeszítése folytán többen is kihozzák a lehetséges maximumot. Kritikánkat ne vegyék magukra azok, akikre nem vonatkozik, tulajdonképp együtt érzünk velük, mert miközben ők jól végzik a dolgukat a kormányos rosszul jelöli meg az irányt.
A mai képviselőtestületi ülés rugóra járt. Mindig meg kell szavazni a pályázaton elnyerhető pénzt, hiszen a kisebb önrészért cserébe sok pénzt kapunk. Ella Attila képviselő kérdésével, hogy „de honnan az önrész?” értünk egyet. A fogyasztói logika marionettfigurái ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy becsöngettek. Szeretnénk az alábbiakban felsorolni, hogy az iskolabotrányban – melyet a polgármester szerint a szülők igen nagy megértéssel vesznek tudomást (?)– mik is a tények.
Tény az, hogy egy átgondolatlan településnövelési pilótajáték miatt, melyben minden betelepülő után többet kell fizetni, mint amennyit az illető hoz területvásárlással és egyébbel egy eladósodási spirálba kerültünk. Ebben a pilótajátékban, mint minden pilótajátékban a csúcson lévők meggazdagodnak. A pilótajáték játékmestere a polgármester volt, őt nem vádoljuk meggazdagodással, de az előrelátási készség minimumával annál inkább.
Tény az, hogy a betelepülők gyerekei bummszerűen iskolássá váltak, amit nem igaz, hogy nem lehetett tudni. A kialakult helyzet „tovább nem odázható” méltatlankodott a polgármester, mintha nem volna a napnál is világosabb, hogy ő odázta egészen mostanáig.
Most kezdik el a kopácsolást az iskola tetején, mi azonban úgy tudjuk, hogy a tanév szeptember elején elkezdődött, tehát mostanra kellene készen lenni.
Tény az is, hogy a legutolsó lakossági fórumon a város főépítésze azt mondta, hogy városközpontfejlesztésre pályázunk iskolaépítés helyett, noha az utóbbira lenne szükség, de utóbbi lehetőség sajnos nincs.
Tény az is, hogy 80 milliárdot az állam néhány napja iskolafejlesztési támogatásra szétosztott melyen nem indultunk. Az indok, hogy mert úgysem nyertünk volna helyett a valódi ok, hogy mert nem erre, hanem a református iskolaépítésre fókuszált a városvezetés.
Tény az, hogy miközben a grandiózusos tervek elhomályosították a látást, még a költségvetésből is kimaradt a Fabriczius iskola bővítése, noha tudták, hogy azoknál az évfolyamoknál kényszerhelyzet van, mert az iskolaigazgató ezt egy képviselőtestületi ülésen nyomatékosan kifejtette.
A hiányosságot Szabó Edina jelezte. Ekkor fedezet nélkül hozzácsapták az elvégzendő munkához, noha minden normális háziasszony tudja, hogyha valami hirtelen (?) költségként felmerül, akkor más megvételéről kell lemondani. Tény tehát, hogy olyan valaki irányítja most is a város költségvetését, aki egy háziasszony bölcsességével nem rendelkezik, aki minden ciklusban bebizonyítja, hogy a pénzügyekhez nem ért. (Kérjük ezért a tisztelt városlakókat vegyék észre, hogy az iskolai elhelyezési gondok ennek a valósággal nem számoló politikai vezetésnek a következménye.)
A 80 milliárd szétosztásáért nem jelentkeztünk, ami pedig elodázhatatlan, ellenben a református iskola megépítésének pályáztatásában aktív energiák kötődtek le az önkormányzat részéről, amit pedig elbuktunk. Tény tehát, hogy két szék közül a földre kerültek a gyerekek.
Ezek a tények, s az már egy külön történet, hogy egy egyházi iskola építésében milyen szerepet kívánatos vállalnia egyháznak (mit vállalt itt az egyház?), református közösségnek (mit vállalt a közösség?), más felekezetek közösségének, egyházi közösségen kívülieknek (megkérdeztek itt bárkit is?). De ezekről majd legközelebb, és nem a mi tollunkból.