Mezőgazdasággal IS a térképen – Mórahalom
Koncentrált városfejlesztés, első ipari park a térségben, túrizmusfejlesztés, strand. Mórahalom polgármesterével olvasható interjú a május 28-i Magyar Hírlapban.
De már a településről korábban mi is írtunk. ld alább:
Mórahalomnak igaz sokkal több, de sokkal rosszabb földje is van, mint Veresegyháznak. A homokon mégis sikerre vitte a mezőgazdaságot. Terményivel, EU-s termelési technikájával (producer organisation azaz magyarul TÉSZ szervezetével), pályázati aktivitásával (évente kb. 300 pályázat), turizmusával felkerült a térképre. Eközben mi örülhetünk, ha rajtamaradunk, ha természeti értékeink pusztulását meg tudjuk állítani, arról pedig, hogy mi ez az 1996 óta létező EU-s mezőgazdasági struktúra még nem is igen hallottunk, pedig van ilyen Szentesen, Kecelen, Kecskeméten, és másutt.
Mórahalom három szempontból példamutató város a számunkra. Egyfelől az idősgondozása miatt, másfelől a turizmusa, harmadrészt a szabadon lévő területek okos hasznosítása miatt. Az idősgondozás nálunk is az otthon működtetésével színvonalas, de mi van azokkal, akik nem kerülhetnek majd be férőhely, vagy anyagi okok, vagy egyszerűen csak azért, mert nem akarnak bekerülni? Mi a megoldás az ő esetükben? Nos, ebben a kérdésben majd érdemes lesz Mórahalomtól tanulni, mert kitűnő, és modern megoldást nyújt, de most a másik két példa miatt mutatjuk be az 1989 óta városi rangot kapott mindössze 6 ezer fős települést.
Termelő és Értékesítő Szövetkezet
Itt van a mi BD által elhagyott 18 hektár mezőgazdasági termelésből kivont területünk, amely vergődik a parlagfűtől. Valószínű senki eszébe nem jut már ezt mezőgazdasági területté visszaalakítani, mivel hogy könnyebb valamit elpusztítani, mint újra létrehozni. Pedig miért is ne? A sittdombot el kell hordani a hatósági rendelkezések szerint, a humuszt majd – reményeink szerint – vissza kell vinni, a parlagfüvet kezelni, a területet rehabilitálni kell. Mindezek után a szinten tartás egyszerűbb és akár hasznosabb is lehet mezőgazdasági területként. Aztán itt van közvetlenül a 18 hektár mellett még több terület a GE és a lakóövezet között, amelyen jelenleg még gazdálkodás folyik, de mi lesz, ha ez abbamarad? Nem épp a mezőgazdasági tevékenység felfejlesztése lehet a megoldás?
A mezőgazdasági tevékenységet fenntartani, sőt ahhoz visszatérni nem szégyenletes dolog, sőt, az EU-ban kifejezetten kívánatos. Csak Veresegyház jelenlegi polgármestere gondolja azt, hogy az ötvenes évekhez hasonlóan minden jó ami iparosítás, és minden elmaradottság ami mezőgazdaság. Mórahalom hazánk legjelentősebb TÉSZ-szel rendelkező városa. Ennek lényege, hogy a terményeket közös helyre szállítják, és az értékesítését is a szervezet intézi.
Amikor a rendszerváltás fordulóján mindenki épp Veresegyházhoz hasonlóan felhagyni készült a mezőgazdasággal, Mórahalom is hasonlóképp cselekedett, de szerencséjére csak néhány évig. Aztán ott jött (1994-ben) egy új polgármester, aki megpróbált kedvet csinálni a mezőgazdaság feltámasztásához. A Mórakert Szövetkezet 10 év alatt aztán százszorosára növelte a forgalmát. Az elvándorlás azóta megállt, sőt a város növekedésnek indult, de nem azért, hogy ott aludhassanak a Szegedről kiköltözöttek, hanem, hogy ott élhessenek.
Az 52 fővel induló Mórakert Szövetkezet ma 1600 családnak ad közvetlenül vagy közvetett módon munkát. A szövetkezet nem szocialista módon működik, sokkal inkább az értékesítésben segít, és tagjai számára nonprofit módon ad tanácsot a legkülönbözőbb témában. A mórahalmi Termelő és Értékesítő Szövetkezet (TÉSZ) az EU által elsőként támogatott és elismert mezőgazdasági szervezet volt Magyarországon. Ennek a szövetkezési technikának a részleteit holland és dán szervezetektől lehetet elsajátítani.
S Mórahalmon – Veresegyházzal szemben – nem csak a mezőgazdaságot nem felejtették el, de létrehozták az Ipari Parkjukat is, amelyet az állam 1997-ben ismert el. (Veresegyházon nem tartunk még ott, hogy egyáltalán a helyéről gondolkodni kezdjen a képviselőtestület. A településfejlesztőink egyelőre még követik a polgármester „ahol a lakás legyen ott az ipar” elavult koncepcióját.)
Veresegyház identitásához hozzátartozik a gyümölcstermesztés, például az eper. Csomád felé pedig, épp a mi tönkretett területünk szomszédságában gyümölcsösöket találunk. Bár Mórahalomhoz hasonló nagyságú TÉSZ központról ábrándozni naivitás volna nálunk, de azért Veresegyház feldolgozóipari és logisztikai mezőgazdasági központja is lehetne a környező őstermelőknek. Például a gyümölcsök feldolgozása Mórahalom településén helyben történik. A lényeg, hogy itt átgondolt az értékesítés, és embereknek tudnak munkát adni, köztük végzett közgazdászoknak is, hiszen az értékesítéshez, a marketinghez szükségesek a felső iskolát végzettek is. (A polgármester is mellesleg közgazdász végzettségű, és tisztában van – gondoljuk mi – a „kemény költségvetési korlát” szabályaival, és nem a szocialista rendszerhez szokott „puha költségvetést” gyakorolja, mint amiről nálunk hiszi a mi polgármesterünk, hogy pusztán azért, mert mozgásban tart helyes is, közben pedig nem más mint adósságspirál.)
Termálvíz, turistaút, parasztromantika
Termálvíz minősítését Mórahalom 1999-ben kapta meg, és nem sokat várt a kihasználásával. Gyógyfürdője van, s ezen 
adottságra építve fejlett egészségügyi tevékenységet folytat. 2002-ben léptek ezen a téren igazán sokat előre, igaz már 86-ban volt szabványos méretű versenyuszodája. (Mi is történt ezen a téren Veresegyházon ezekben az években? Egy termálmedence folyamatos lepusztulása, egy versenyek tartására alkalmatlan medence megépítése.)
Mórahalom valóban kitalálta magát, hiszen a tanyavilág túristacsalogató vonzerejét is kihasználják. Nem másban akarnak jók lenni, mint abban, amilyen adottságaik vannak. Ez a hozzáállás az, ami irigylésre méltó. Gyalogos, lovas és kerékpártúrákkal lehet megtekinteni a rendbehozott, de már nem működő tanyasi iskolákat. A Gróf Klebelsberg Kunó Oktatási és Konferenciaközpont a helyi kultúra egyik kiemelt szervezőintézménye. A tanyasi iskolaszerkezet mára turista kuriózum, és Mórahalmon tudnak mégvalamit, azt, hogy ma miképp kell turistaútvonalat kialakítani és reklámozni.
A mai turisták élményvadászok, és a Klebelsberg túraútvonalat végigjárva azt ígérik, átélhetjük a hajdani tanyasi gyerekek iskolába menetelét. Magyarországnak volt egy Klebelsbergje, aki számára fontos volt a kultúrfölény, és akire rátalált újfent Mórahalom. Veresegyházon mit találhatunk ki kulturális téren, és mit turistacsalogatónak? Nehogy úgy kótyavetyéljük el ezeket is, mint mezőgazdasági értékeinket.
Bár az egyesületünk hisz a Környezetvédelmi Főfelügyeletnek, mely a büntetés kiszabásakor megállapította, „a terület rendbehozása lehetséges”. Ez esetben viszont a folyamatok megfordíthatók, a múlt újra felfedezhető, a mezőgazdasági lehetőségekre akár helyi ipar is építhető, az EU-s támogatások erre becsatornázhatók.
Olvasnivalók: