Zsolt Péter elemez – településfejlesztés másként

Zsolt Péter elemez – településfejlesztés másként

Nem kell tiltakozni, elkerülhetők a demonstrációk, ha van közös jövőkép.

Az emberek idejük nagy részét harccal töltik, és nem a konfliktusok megoldásával. Folyamatosan vergődünk sérelmeink hálójában, miközben nincsenek eszközeink, lehetőségeink és tudásunk a megoldásra. Közösségi életünkre épp úgy áll ez, mint magánéletünkre.

Az egyik helyen, ahol településfejlesztési mediátorként vezettem a lakosok jövőtervezését valaki négyszemközt bizalmasan azt mondta, hogy mindaddig nem lesz náluk előrelépés, míg az emberek nem akarnak együttműködni. Majd ha ez a szándék megfogalmazódik bennük, akkor minden megoldódik.

Az illető tévedett. A szándék megfogalmazása kevés. Szükséges, de nem elégséges. Ráadásul senki sem születik úgy, hogy ismerné miképp kell együttműködni. Az együttműködési eljárási módokat az előző generáció adja át a következőnek. Ezeket meg lehet tanulni, sőt, meg kell tanítani. Röviden azt mondanám a civilizáció nem szándék kérdése.

Az említett település a gazdagabbak közül volt való, lakóik közt magasan túlreprezentáltak voltak a diplomás értelmiségiek, és mégis, emberi kapcsolataik és jövőtervezési hajlandóságaik és készségeik tekintetében folyamatos frusztrációt éltek át. Engem nagyon emlékeztettek szűkebb hazámra, Veresegyházra. A kérdést úgy is megfogalmazhatnám, hogy okos és művelt emberek mégis miért civilizálatlanok?

Abban a programban, melyben részt vettem (Helyi Közösségi Akadémiák) a lényeg az együttműködési módszerek tanítása volt. A kreativitással kevés helyen van gond (azért ilyen is akad), az együttműködési tudatlanság viszont általános. Ráadásul sajnos a kultúránk sem kedvez annak, hogy be akarjuk fogadni az ilyen irányú ismereteket.

Nem volna értelme ezeket a módszereket ide leírnom, egész egyszerűen ki kell próbálni, át kell élni. A Helyi Közösségi Akadémia projektben 77 kistelepülés (5 ezer fő alatti) fejezte ki résztvevői szándékát. Hogy a három + egy nap során hányan tudtak előrébb lépni, annak kiértékelése még csak ez után fog megtörténni. Félő, hogy egy fecske nem csinál nyarat, meg hogy három nap kevés. Végül is rengeteg tehetetlenséget, rossz beidegződést, elkeseredést kellett/kellett volna leküzdeni.

Egy másik helyen a projekt elején egy 70 körüli úr azt mondta, hogy már 20 éve valami olyasmire vár, hogy odafigyeljenek rá, és a település vezetése valamiképp meghallgassa és befogadja az ötleteiket. Ez a pozitív beállítódás, és a helyi vezetés fogadókészsége meg is hozta a maga gyümölcsét…

Most itt nem a magam tevékenységét reklámoznám a továbbiakban, inkább egy olyan cikket ajánlok, melyből kiderül, hogy mások is végeznek településfejlesztési mediációt, azaz a civilizált tudás létezik, itt volt és van. Csak le kell érte hajolni. Ld. itt.

Kategória Szakmai anyag
Tags: mediáció