Veresegyház pénzügyileg
„Az önkormányzat eljutott oda, hogy a 2019-es évet kb. 3,5 milliárd hitelállománnyal és 2,5 milliárd kifizetetlen számlával kezdte (ez utóbbi egy évvel korábban 1 milliárd volt). Ebből jól látszik, hogy Pásztor Béla hitelpolitikája rossz. Ezért érdemes egy kicsit részletesebben foglalkozni a hitelekkel.” No meg kicsit az egész veresegyházi jelenséggel.
A teljes írás óriási munka volt, és nagyon sokmindenre kitér. Ezért, ha helyenként hibát találnak, azt jelezzék nekünk, mert a ténybeli tévedések javítását szívesen tesszük. A cikkben említett excel táblát bárkinek személyesen elküldjük, ha erre igényét jelzi felénk.
2009 elején az ÉVE írt és közzétett egy tanulmányt 20 éves terv a csőd elkerüléséért címmel. (Itt letölthető: https://elniveresen.hu/eve-20-eves-terv-csod-elkeruleseert/?fbclid=IwAR0Y3rLNfXf-VeolgbnQU6RpVUU_j0Ndzj0DtbL4AH4M1F9g-RMCcEI0LdQ)
Ebben
- megpróbáltuk a Veresegyház feladataira meghatározni a szinten tartó rendszeres kiadásokat;
- felmértük a rendszeres stabil bevételeket is,
- de megjósoltuk az iparűzési adó elvételét;
- foglalkoztunk a hitelekkel és annak az akkor 20 évre átütemezett kötvény visszafizetésével;
- megállapítottuk, hogy az ingatlanok ipari célú értékesítése nem növeli az egy főre jutó bevételeket, de lakóterületként való eladása sem vezet pozitív eredményre.
Azóta sok minden változott, benne a település feladatai és erőforrásai:
- 2012 májusában államosították a Missziót, ami 2017 végén 430 millió támogatást kapott fejlesztésre.
- 2013-ban és 2014-ben történt a hitelállomány konszolidálása (4.070.634 e Ft értékben), ami azonban csak a devizaalapú kötvény átvállalását jelentette.
- 2016 végétől az iskolák működtetése átkerült a KLIK-hez, így csak az étkeztetés biztosítása marad önkormányzati feladat.
- 2017-től az állam szolidaritási hozzájárulás címén – adó-erőképesség alapján –az önkormányzat iparűzési adójából elvon.
A szolidaritási hozzájárulás forrását képező iparűzési adóval kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ha ennek az egy lakóra vetített értéke meghaladja a 32 ezer forintot, ott már kell szolidaritási hozzájárulást fizetni, majd lépcsősen egyre nagyobb mértékben von el a kormányzat, egészen addig, hogy ha már eléri a 150 ezret, akkor az e feletti részt már teljes egészében. Ezt részletezi az alábbi táblázat.
Szolidaritási hozzájárulás mértékek 2017.
| 1 lakosra jutó adóerőképesség | Kategóriához tartozó % | |
| Kategória alsó határa | Kategória felső határa | |
| 32 001 | 36 000 | 20% |
| 36 001 | 50 000 | 45% |
| 50 001 | 100 000 | 70% |
| 100 001 | 150 000 | 90% |
| 150 001 | 100% | |
Így pl. 20 ezer lakos esetén a 3 milliárd feletti iparűzési adót mind elveszi az állam, amely elvonást a következő évi költségvetés működési kiadását terheli. A lakosságszám növelésével ugyan hasznosítható a magasabb iparűzési adóbevétel, de a nagyobb lakosságszám fejlesztési igényeket is generál.
A 2009-ben közzétett tanulmányunkban 3 millióra becsültük az egy új lakos által generált fejlesztési kiadást. A 2009-től mostanáig eltelt idő alapján azonban úgy tűnik, hogy ez inkább 4,5 millió Ft lehet (mai értékben kifejezve). Ugyanis azóta 4800-zal nőtt a lakosság, és legalább 21 milliárd volt a fejlesztési kiadás. (Vagy nem volt szükség ekkora fejlesztésre?) Az új lakók által generált fejlesztési kiadások jelentősebb része a településre költöző, illetve a már itt születő gyerekek létszámával kapcsolatos (bölcsőde, óvoda, iskola stb.). Ez akkor is így van, ha az állam az alapszintű oktatás feladatát átvette az önkormányzatoktól, mert ezt megelőzően a kornak megfelelő ellátáshoz általában a kapott normatíván túl kb. ugyanannyit hozzá kellett tennie a településnek.
Emiatt a változások miatt a szinten tartó rendszeres kiadások részletes vizsgálata helyett csak a működési és felújítási kiadások nagyságával érdemes foglalkozni. Ennek fedezeti oldalát tekintve pedig a központi működési támogatásnak és az önkormányzat összes működési (benne a vagyonhasznosításból származó) bevételének nagyságát érdemes vizsgálni. A kettő hiányát pedig a város sajátos (közhatalmi, adó) bevételei fedezik, aminek a túlnyomó többsége az iparűzési adóból származik. Ha ezután marad még forrás, akkor az fejlesztésre fordítható, természetesen a kapott fejlesztési támogatással együtt. Az ezt meghaladó fejlesztés csak hitelből (aminek azonban kamatköltségei vannak) és vagyonértékesítésből származhat.
Most már még világosabban látszik, hogy sem iparterület céljára, sem lakóterület céljára nem érdemes eladni az önkormányzati telkeket. Továbbá az is világos, hogy az eddigi hitelpolitika nem folytatható, amely csak akkor nem növekedett, amikor az állam átvállalta a felhalmozott állomány egy jelentős részét. Ez utóbbira azonban a továbbiakban számítani nem lehet.
Még mindig az a kérdés, hogy a Pásztor Béla által felhalmozott problémákból van-e, és milyen kiút.
A tisztánlátás végett most megpróbáltuk összegyűjteni 2009-től a költségvetési beszámolókat az itt elmondottak szerint az alábbi bontásban:
- működési kiadás
- felújítás
- fejlesztési (beruházási) kiadás
- kapott működési támogatás
- saját működési (szolg.díj+ vagyonhaszn.) bevétel
- sajátos (közhatalmi) bevételek
- kapott fejlesztési támogatás
- vagyonértékesítési bevétel
- hitelállomány
- hitelek kamatai és díjai
Lényeges adatként feltüntettük még az évenkénti inflációt (fogyasztói árindexet) és a lakosságszámot. Az inflációval azonban most nem érdemes különösen foglalkozni, mert míg a 2009-et megelőző 10 év alatt az árszínvonal több mint a duplájára ment fel, addig az utóbbi 10 év alatt csak kb. 30%-kal nőtt.
Az adatok forrásának vonatkozásában csak a beszámolók tekinthetők megbízhatóknak. Az elmúlt 10 évről 4-nek (2013, 2015, 2017 és még 2018 évekről) a költségvetési beszámolója nem érhető el a város honlapján. (A 2010-es és költségvetési beszámolóját – e tanulmány írásakor – még nem fogadták el.) A testületi ülések dokumentumainak nincs használható tartalomjegyzéke. Tekintettel azonban arra, hogy a költségvetési beszámolók rendeletek, így a rendeletek menüpontban – az említett kivételektől eltekintve – elérhetők. Az idő haladtával egyre inkább a küllemben tetszetős, de elemzésre használhatatlan pdf formátumban lettek felrakva ezek a fontos információk, míg korábban elemzésre alkalmas Excel formátumban. Szerencsére több költségvetési tervezet feltünteti az előző év tényadatait, azonban 2013-ról szinte semmilyen tényadat nem található az önkormányzat honlapján. A honlapon elérhető utolsó költségvetési beszámoló 2016-os, amelyből azonban még szöveges adatokat sem tudtunk kimásolni. Szerencsére az aljegyző elárulta, hogy a Nemzeti Jogszabálytárban elérhetők a rendeletek, és néhány abból kimaradt táblázatot is átadott elektronikus (Excel) formában. Nehézséget okoz azonban az elemzés számára, hogy a közzétett beszámolók szerkezete és pontos tartalma az idők során változott. (Az ellentmondásos adatokból az inkább hihetőt, vagy becsült adatot tüntettük fel, melyeket kurzív betűtípussal jelzünk.)
Természetesen a rendelkezésre álló adatok számviteli vagy pénzforgalmi szemléletűek, míg a gazdasági folyamatok megértéséhez pénzügyi szemléletű átfordítása szükséges. Ez most csak megközelítőleg lehetséges. Ráadásul a valós pénzügyi tartalom történése helyett csak azt tudhatjuk, hogy a beszámolóknak megfelelő számlák lettek elszámolva. (A pontatlanság okait szemlélteti, hogy a pénzügyi iroda vezetője a 2014-es beszámolóban a működési bevételek alacsony teljesítését a telekértékesítés ÁFA bevételének elmaradásával magyarázza, ami pénzügyi szemlélet szerint a vagyonértékesítéshez tartozik; vagy a működési célú átvett pénzek elvártnál alacsonyabb összegét az államháztartáson kívülre adott kölcsönök elmaradásával magyarázza; de maga is felhívja a figyelmet, hogy a különféle befizetések és egyéb dologi kiadások tartalmazzák a működési kamatkiadásokat, a kötvények kamatát, valamint az egyéb hitelek terheinek összegét, amelyek pénzügyi szemlélet szerint a finanszírozáshoz tartoznak.) Ezért nem célszerű elveszni az olyan részletekben, mint az előző évről áthozott maradvány vagy ÁFA megtérülés.
Az állam a költségvetést csak az ellenőrzés lehetőségének ill. az elszámolás céljának megfelelően készítteti. Sajnos a felelős döntések meghozatalához szükséges pénzügyi szemléletnek megfelelő költségvetés nem szokott készülni. Ha egy felelős vezető költségvetést készít, akkor a rendelkezésre álló forrásokból indul ki és ehhez igazítja a célok eléréséhez szükséges kiadásokat. Olyasmi ez, mint amikor az ember bemegy egy élelmiszerboltba: tudja, hogy mennyi pénz van a zsebében (vagy bankkártyáján) és ehhez képest dönt a vásárlásáról. Azonban sokszor ugyanez az ember, aki a boltban észszerűen mérlegel, de amikor majd kimegy az utcára, és sokat kell várnia a tömegközlekedési eszközre, vagy a saját autójával a nagy forgalomban csak lépésben tud haladni, akkor azt gondolja, hogy az állam és az önkormányzat költhetne többet a közlekedés fejlesztésére míg, ha balesetet szenved, vagy csak egyszerűen influenzás lesz, és nem kap elég gyorsan megfelelő ellátást, akkor azt gondolja, hogy az egészségügyi ellátásra kellene több közösségi pénz átcsoportosítani, és egyébként talán még az adóját is sokalja. Ez persze érthető, hiszen nincs tisztában a közösségi erőforrásokkal, és nem is felelős azok elosztásában. Ám az önkormányzati képviselők igen! (De legalábbis, kéne.)
Persze az önkormányzati vezetők és képviselők is emberek, akik a vágyaik, vagy választási ígéreteik megvalósítása érdekében, – ha nem elég mértéktartók, akkor – legegyszerűbben a közösség vagyonának az értékesítésével próbálnak forrást teremteni, amivel a problémát a jövőbe transzformálják. A legrosszabb, amikor előbb kezdenek egy beruházásba, mint ahogy a tervezett értékesítési bevételek rendelkezésre állnának, és bizony gyakran nem is jön meg az a tervezett bevétel. Ez egyértelműen hitelfelvételhez vezet. Ez egy általános probléma, ami miatt az államháztartásért felelős központi vezetés úgy próbálta kikényszeríteni az önkormányzatoktól a hosszútávú tervezést, hogy legalább a több éves kihatással járó döntéseiket számszerűsítsék a költségvetésükben. Sajnos ez sem vezetett eredményre, csak nyűgnek érzik azt a néhány táblázatot, de túl teszik magukat rajta.
Az önkormányzatok egymás ellen játszanak a plusz forrásokért, támogatásokért pályázatok vagy politikai lobbizás, netán dörgölőzés formájában, ha nem is pontosan úgy, mint a szocializmusban, ahol még lehetett forráshiányos költségvetést elfogadni. A mi Pásztor Bélánk azonban abban szocializálódott.
Ha előbb kezdődik egy beruházás, mint ahogy a pénz rendelkezésre áll, akkor ez általában a beruházás elakadásához, elnyúlásához, a minőség romlásához vezet, és akár oda, hogy félig kész létesítményeket adnak át a választás közeledtével. Az elhúzódó építési terület látványa nem tesz jó benyomást a választókra, és gyakran annak a forgalomkorlátozó szerepét szenvedik sokáig. Ez a késedelem egyébként önmagában megdrágítja a beruházást. Ezért ez teljesen ésszerűtlen. A gondos hosszútávú tervezést nem lehet büntetlenül megspórolni, és ráadásul költségvetési fegyelemre is szükség van.
Pásztor Béla szereti hangsúlyozni, hogy Veresegyház milyen gazdag, milyen nagy a költségvetés főszáma (pl. 2016-ban a tervezet közelítette a 13 milliárdot, a beszámoló tanúsága szerint viszont a teljesítése a 11,5 milliárdot sem érte el (most 2019-re a tervben a főszám már a 18 milliárd közelében van). Általában azonban, ha a terveket nézzük, akkor esetenként akár a főszám 10-20%-át is eléri a túltervezett vagyonértékesítés, továbbá a főszám 20%-a körül vannak a finanszírozási műveletek. Ez utóbbinak az az egyszerű magyarázata, hogy a hiteleket az év elején felveszi, az év végén pedig visszafizeti, hogy újra felvegye néhány nap múlva, mely már a következő évben van. Ezzel szemben az általános és céltartalékok együtt sem érik el az 1%-ot, pedig ennek nagysága jobban kifejezné a város gazdagságát, a vezetőség előrelátó gondolkodását. Érdemes ezt összehasonlítani – a valóban gazdag – Budaörs költségvetéssel kapcsolatos gyakorlatával: decemberben megvitatják a gondosan előkészített következő évi költségvetési koncepciót, ahol a tervezett vagyonértékesítési bevétel a főszám 1 %-nál kisebb; míg költségvetés megvalósítás során a finanszírozási bevételek ugyan szintén magasak, de ezek nagyobb része az előző évről áthozott költségvetési maradvány; negyedévente pedig rendszeresen felülvizsgálja és módosítja a költségvetési rendeletét, amelyben a végrehajtására vonatkozó szabályok is vannak, mint pl., hogy a polgármester két testületi ülés között 5 millió Ft erejéig kötelezettséget vállalhat az általános tartalék terhére, amelyről mindig be kell számolnia.
A mellékelt költségvetési adatokat tanulmányozva látható, hogy:
A működési kiadások összege az évek során viszonylag stabil, csak kis mértékben növekedett, de az adósság-konszolidáció időszakában kicsit visszaesett, valamint 2008-ban látszik egy viszonylag nagyobb esése. Ez a stabilitás annak ellenére így van, hogy a működési kiadásokban a működési céllal kifizetett támogatások is szerepelnek, ami 2013-ban és 2017-ben kiugróan magas volt (az átlagnál kb. 800 millióval több). Ezért a reális képet ez pontosan nem tükrözi, de jól látszik, hogy az egy lakosra jutó működési kiadás növekvő tendenciát mutat, ami 2017-re elérte a 290 ezer Ft/fő értéket. Ez a mutató inkább az ellátott gyerekszámmal korrelál mintsem a lakosságszámmal, és Veresegyház átlagéletkora fiatalodik. Ám a mutató értékét befolyásolja az önkormányzat kötelező feladatai (amelyek az állami központosítás miatt csökkenők) és az önként vállalt feladatai (amelyek növekedtek). Említendő itt még, hogy 2019-től már a szolidaritási hozzájárulás is itt szerepel.
A saját működési bevétel (vagyonhasznosítással) és a kapott működési támogatások összege (melyet a Működés munkalap grafikonján halmozottan szerepeltetek – tehát a területtel arányos) kb. a működési kiadások felét fedezik. Ez azonban mindig kiegészíthető a kívánt mértékig az önkormányzat sajátos (közhatalmi) bevételeiből, azaz az iparűzési adó ehhez elegendő fedezetet biztosít. (Meglepő, hogy 2018-ban a kapott működési támogatás nominálisan a legmagasabb, de a működési kiadás a legnagyobb visszaesést szenvedte el.)
A felújítások 2013-tól már évi 100 millió Ft körül van, ami az államháztartási törvény miatt kötelező mértékű. Ezt – az alacsony értéke ellenére – csak azért szerepeltettük, mert a működési kiadásokkal együtt a szinten tartó rendszeres kiadásokat adja ki. Természetesen ehhez még a működési kiadások között elszámolt rendszeres karbantartásnak is megfelelőnek kell lenni.
Az önkormányzat sajátos (közhatalmi) bevételei remélhetőleg a 3 milliárdnál stagnál (többre nem is érdemes törekedni az adóelvonás miatt). Félő azonban, hogy a GE nem hozza ezt.
2012-ig a fejlesztési kiadás számottevő részét tette ki a kapott fejlesztési támogatás. Sajnos ez utóbbiak – talán nem véletlen – erősen lecsökkentek. Ugyanekkor – a konszolidáció éveit kivéve – igyekezett a fejlesztés lépést tartani, de 2017-től már rohamosan lecsökkent.
Kis egyszerűsítéssel felfoghatjuk úgy, hogy ha a sajátos (közhatalmi) bevételekhez hozzáadjuk a saját működési bevételeket és a kapott működési támogatásokat, majd ebből levonjuk a működési kiadásokat (felújításostól), akkor a város szabad erőforrásának értékét kapjuk, amit fejlesztésre lehet fordítani, tartalékolni, vagy hitelek visszafizetésére. Szerencsére a szabad erőforrások mindig pozitívok voltak, bár az utóbbi évekre ez megcsappanni látszik (remélhetően a következő években azért lesz 1 milliárd). Ha ehhez hozzáadjuk a vagyonértékesítési bevételeket és a kapott fejlesztési támogatásokat, akkor azt az összeget kapjuk, ami maximum a fejlesztésre marad. Ha ezt összevetjük a fejlesztési kiadások értékével, akkor azt látjuk (az Excel munkafüzet Fejl2 munkalap grafikonján, ahol a szabad erőforrás és a vagyonértékesítési bevétel halmozottan van feltüntetve), hogy a fejlesztési kiadások többször meghaladták a fejlesztésre maradó pénzt. Ekkor pedig, ha nincs tartalék, hitelt kell felvenni a csőd elkerülése miatt. Ahogy nő a hitelállomány úgy a kamatteher is. 2008-tól majdnem 2,7 milliárd Ft-ot fizetett ki a város a hitelek kamataira és díjaira. Ugyanakkor ebben az időszakban összességében az elvégzett fejlesztéseket a fejlesztésre maradó pénzek fedezték, csak az ütemezés volt elrontva. Ez pedig azt jelenti, hogy ügyesebb ütemezéssel – hitelfelvétel nélkül – 2,7 milliárddal (kb. 10%-kal) többet lehetett volna fejleszteni. Ezzel szemben az önkormányzat eljutott oda, hogy a 2019-es évet kb. 3,5 milliárd hitelállománnyal és 2,5 milliárd kifizetetlen számlával kezdte (ez utóbbi egy évvel korábban 1 milliárd volt).
Ebből jól látszik, hogy Pásztor Béla hitelpolitikája rossz. Ezért érdemes egy kicsit részletesebben foglalkozni a hitelekkel.
Hitelek
A hitelállomány alakulásánál korrektebb úgy feltüntetni az értékeket, hogy a devizaalapú kötvény árfolyamváltozását nem vesszük figyelembe, (de az ehhez képest kisebb visszafizetéseket sem), mert a hiteltörténet nehezen értelmezhető homogén szempontok szerint. Ugyanis a deviza alapú kötvény értékelését a válság erősen befolyásolta, az állam árfolyampolitikája miatt, ami nem tenné összehasonlíthatóvá a különböző éveket. Ahhoz, hogy reális képet kapjunk a hitelpolitikáról, komplikálja az is, hogy a költségvetési beszámolókban mindig csak az évvégi hitelállomány értéke szerepel. Ez csalóka, mert a hosszúlejáratú hitelekhez állami engedély szükséges, és ezért a polgármester rövidlejáratú hitelekkel oldotta meg a hiteligényt. Ez, mint fentebb írtuk, azt jelenti, hogy a hiteleket az év elején felveszi az év végén pedig visszafizeti, hogy újra felvegye néhány nap múlva, mely már a következő évben van. Tulajdonképpen az év végi hitelállomány csak azt mutatja, hogy mennyit nem tudott visszafizetni az év végén. A hitelekre vonatkozó rendelkezésre álló táblázatok alapján finomabb kép is kapható, de azt csak arra használtuk fel, hogy a kamatterheket meghatározzuk. Ha azonban találtunk a kamat és hiteldíjra vonatkozó adatokat a költségvetési beszámolókban, akkor azt az értéket szerepeltettük a hitelek kamati és díjai rovatban (ám ez ekkor a törlesztőrészletben mutatkozó árfolyamveszteséget is tartalmazza). Itt még meg kell említeni, hogy a K&H bér és folyószámla hiteleiről nem lehetett pontos képet kapni, mert azokról csak negyedévi adatok találhatók, amiből nem láthatók a finanszírozási műveletek, így ennek kamatai és díjai csak pontatlanul becsülhetők.
1990-től 2008-ig a város hitelállománya minden évben átlagosan 32%-kal nőtt, de az egy állandó lakosra vetített hitel is évente 31%-kal. 2008-ban 4,5 milliárd körüli deviza alapú kötvénykibocsátással sikerült tartozásait 20 évre szétteríteni alacsony kamatozással, de maradt még 1 milliárd rövidlejáratú hitel (beleértve a Travill Invest 600 millió körüli kölcsönét és a Tengerpart 250 millió körüli összegét, mint magánhiteleket is, amiért 15-20% kamatot kértek, kaptak). Sajnos a pénzügyi válság miatt az árfolyam elszállt, a pénzügyi lehetőségek leszűkültek. Bár magas kamatra továbbra is szerzett a polgármester magánkölcsönöket a már egyre nagyobb terhet jelentő devizakötvény állományán felül. 2008 végére 6,5 milliárd körül volt a hitelállomány, ha az árfolyamot is követjük. Az év során bekövetkező pénzügyi válság hatására 1 milliárd árfolyamveszteség következett be, ami az állam árfolyampolitikája miatt a későbbiekben sem nagyon csökkent (de ezt – a korábban említett okok miatt – nem követtük).
2009-ben a hitelállomány alig változott, (ha nem tekintjük a devizaalapú tartozás árfolyamveszteségét), csak a Travill Invest és a Tengerpart szerepe duplázódott meg. Legalábbis ezt látjuk az év végi beszámolóban, mert ott a magánhitelekkel majdnem eléri az 1,2 milliárdot.
2010-ben az egyéb hitelek már a nyitó állományban meghaladja az 1,7 milliárdot, magánhitelek nélkül. Itt azonban a Travill Invest, mint pénzintézet szerepel már (ami igaz is, – úgy látszik jó üzlet kölcsönadni 20-22% kamatért – ugyanekkor az OTP 8-9% kamatot kért). Valamint a Misszió, mint hitelező jelenik meg 337 millióval.
A 2012-es beszámolóból kiderül, hogy 2011 nyitó tartozása a devizaalapú hitelen túl 1,4 milliárd volt. Ebben a Missziónak már csak 185 millióval tartozott az önkormányzat, míg a Travill Investnek 915 millióval.
2012 végére a devizaalapú hitelen túl 1,9 milliárd az egyéb hitel, amelyben a Missziónak való tartozás már nem éri el a 9 milliót, a Travill Invest felé való tartozás azonban már 1,3 milliárd közelében jár, továbbá említendő Kéri József dr közel 105 milliós magánhitelével, és a Takarékszövetkezet 187 milliójával. A hitelfelvételi politika – a központi szabályozás kijátszása miatt – egyre inkább a hosszúlejáratú hitelek helyett a rövid lejáratúakra változik.
2013-2014-ben történt a konszolidálás, ahol a devizaalapú hitelt teljes egészében, míg a pénzintézeti Forint hitelek 2/3-át kifizeti az állam. 2014-re eltűnik a magánhitel is, de egyéb hitel 1,9 milliárd, aminek összetétele: 1,1 milliárd Travill Invest, míg a maradék a K&H folyószámlahitele. Innétől valahogy elég gazdagnak érzi a polgármester a városát, mert megjelenik a kölcsönadás 175 milliós nyitó és 195 milliós záró állománnyal, aminek 65-69%-át a Misszió kapta. Említendő azonban ebben a kölcsönállományban a 2008-ból áthozott Református egyház 9,5, a Kőrösik Bt 8,7, a Novusz Immo (Gábor Csaba) 16 és a Hajdú Bt 19 milliója.
A hitel 2016-os nyitóállománya 1,9 milliárd, melyből 1 milliárd Travill Invest már 10% kamattal, míg a maradék K&H folyószámlahitel 3,65% kamattal (bár ebben az összes díj nem szerepelhet). A 2016-os záróállomány 2 milliárd (továbbra is 1 milliárd Travill Invest hitellel), de a folyószámlahitel 550 millió körüli egyenlege elég furcsán van feltüntetve, gyanítható, hogy annyival nagyobb az állomány. Viszont a költségvetési beszámoló 4 471 milliós finanszírozási bevételt ír. A kölcsönadás állományában a változás leginkább az, hogy a Misszió 114 milliójáról és a Hajdú Kft 19 milliójáról lemondtak (veszteségként leírták), a Református egyház 9 millióját elengedték. A Misszió egyébként kisebb 10 milliós kölcsönöket minden évben kap. Így végül is 46 milliósra apadt a kölcsön állománya.
2017 végére a hitelállomány 2,5 milliárd Ft, és a kölcsönadás állománya 68 millióra nőtt.
2018 végén a hitel meghaladhatja a 3,5 milliárdot (bár ez utóbbira csak a Konszolidált beszámoló Finanszírozási bevételek rovata utal, ahol még 2,1 milliárd konszolidálás(?) is szerepel, de ezzel szemben a Költségvetési Bizottságon 2,8 milliárd hangzott el, míg a költségvetés tervezete a 2019-es nyitó állományra 2,4 milliárdot ír, amiben 400 millió Travill Invest és 2 milliárd K&H hitel szerepel).
Narratíva
A vizsgált időszak hitelpolitikájának a megértéséhez elkerülhetetlen a több mint 50 éve városvezető gondolkodásmódjának megértése, aki szinte mindig érvényesítette az akaratát a fontos kérdésekben. Az elmúlt 10 év hitelezéssel kapcsolatos száraz pénzügyi műveleteinek motívumait néhány konkrét történettel színezzük, melyek egy lehetséges magyarázatát adhatják a folyamatnak. Bár a valóság mindig bonyolultabb, ám a lényeget gyakran eltakarják a részletek. A pénzügyi tranzakciók gazdasági döntései mögött általában kevésbé racionális személyes okok húzódnak meg. Ezt próbáljuk a következőkben rekonstruálni.
Pásztor Béla kreatív ember, aki jó kommunikációs készségekkel rendelkezett mindig is, mindig tudja, hogy mit kell mondani, hogy a másikat megnyerje. A település vezetőjeként mindent meg tudott oldani. Ha hiányolták a férfiak, hogy nincs benzinkút, akkor benzinkutat létesített a község centrumában, ha panaszkodtak a Pestre ingázó asszonyok, hogy ott nincs peron, így nehéz leszállni a vonatról, akkor peront építtetett a MÁV helyett a veresi emberekkel. Kiismerte, hogy hogyan kell kedvezményeket kapni fentről, kinek milyen szívességet kell tenni. Józan ésszel semmi nem tűnt lehetetlennek. Sokszor nem szokványos megoldásokat alkalmazott. Ötletes és eredményes volt. Szerették is az emberek. Hatalmas lehetőségek vannak egy településben. Önmegvalósításának lehetősége volt a hatalma. Nem másokra várt, hanem maga oldotta meg a szeméthegyek földbe temetését, vagy maga adott utastást az elégetésére. Ha arra volt igény, akkor tavat markoltatott, fát ültetett. Míg máshol a szennyvíz tisztításának megoldhatatlannak tűnő feladatával küzdöttek, addig ő – rendhagyó módon – a szennyvíztisztítót nem a település legalacsonyabb pontja környékén helyezte el, hanem átemelőkkel a vízrendszer legmagasabb pontján, és az általa telepített erdőt öntözte azzal a szennylével, amit nem bírt a tisztítómű kapacitása. Míg máshol a csapadékvíznek a természetvédelmi szabályok szerinti elvezetése okozott problémát, addig ő egyszerűen a tavakba vezette. A jogszabályi kötöttségek csak fékezik a dolgok természetes menetét. Mások ötleteit is szívesen felkarolta, ha nem is mindenkiét. Mindenre odafigyelt. Ő döntött. Megmondta, hogy hogyan kell utat építeni, vagy akár azt, hogy milyennek kell lennie a csatornafedélnek. Egy intelligens szerszámgéplakatosnak ez nem gond.
Pásztor Béla szerette az impozáns megoldásokat is. Ennek egyik példája a Mézesvölgyi iskola Makovecz stílusú látványos megoldása. Bár ez ellen – építész körökben – felhozzák, hogy kevésbé kihasználható nagy tereket hoz létre, míg funkcionálisan – mint pl. kiscsoportok számára a tanítás – kevésbé előnyös. Az épület alapozásával is voltak gondok, mert korábban a területet feltöltötték, és ezért az iskola egyik sarka megsüllyedt. Ettől azért még közkedvelt, büszkék rá a veresiek.
A település fejlesztése során ügyelt, hogy lehetséges riválisait visszaszorítsa az egyéni boldogulásukban is. Így maradt Veresegyház közepén (a Miszió és a Mézesvölgyi iskola között) az a zöldterület, amelyet mezőgazdasági ingatlanból nem minősített át az önkormányzat belterületté.
Tevékenysége eredményeként a kis települést várossá fejlesztette. Ekkor volt – a várossá nyilvánítás időszakában – a csúcson, de nem tudott kiszállni, nem tudta elengedni a hatalmat. Vélhetően voltak súlyos elvarratlan ügyek. Ugyanis mindig maga kötött szerződéseket, amikről utólag is csak akkor tájékoztatta a hivatalos szabályok szerint a döntésre hivatott vezetőséget, ha már védenie kellett a hátát. Bíztak benne, meg függtek is tőle. Működött a rendszer. Személyesen kézben tartott minden ügyet, mint a jó gazda. Az ügyleteket gondosan egy kis kockás füzetben vezette. Ha nem volt elég pénz a kasszában a fizetés előtti napon, akkor – a hírek szerint – egy szatyorral körbejárta a jólmenő vállalkozókat, hogy segítsenek. Örömmel segítettek is. A pontos viszonzás nem dokumentálható, de hát ez egy jó családdá kovácsolt közösségben nem számít. Hogy jó ember az abból is látszik, hogy szülőfaluját támogatja. Ilyet csak az igazán nemes lelkű emberek szoktak tenni. Kis szépséghiba ebben, hogy nem a saját pénzéből, hanem Veresegyház erőforrásaiból támogatta a szlovák Ipolybalogot. Jó, ha egy polgármester magáénak tekinti a települést, amit vezet. Sokan szerencsésnek tartják Veresegyházt, hogy ilyen sokáig tevékenykedett Pásztor Béla a település élén. Néhányan azt gondolják, hogy legalább az adósság-konszolidáció után hagyhatta volna a várost szabadon fejlődni. Ha egy tehetségtelen városvezető lett volna Veresegyház élén, akkor az legalább meghagyta volna a település lehetőségeit, és nem kényszerítette volna bele ebbe a kényszerpályába. De ő mindent jobban tud, jobban tudja, hogy mi kell az embereknek, a városnak, hogy mi a gond, és mi a megoldás. Nem csak a rábízott város gondjait oldja meg, hanem mindenkinek segít. Olyannyira, hogy a budapesti metróépítkezésből származó inert hulladékot szállító Veres-Transt is „kisegítette” azzal, hogy ne vigyék el a szállítmányukat a messzi hulladéklerakóba, hanem rakják le Csonkás közvetlen közelségében. 2008-ban meg is bírságolták Veresegyházt az így szabálytalanul lerakott több tízezer köbméter törmelékért.
A főváros közelsége már a szocialista időkben is bőséges lehetőségeket adott a pénzteremtéshez a parcellázás során létesített hétvégi zártkertekkel, ami a kapcsolatépítéshez is kitűnő volt. Amennyire csak lehetősége volt mindig személyesen mutatta meg a telkeket, beszélgetett el a kuncsaftokkal, és ígért mindent, amit a másik oldal szívesen hallgatott. 1990 után képes volt alkalmazkodni az új szelekhez, pl. a kárpótlási jegyek felvásárlásának és felhasználásának ötletével jutott Veresegyház a szomszédos települések földjeihez. A lehetőségek bővültek. Majd ezt folytatta a környező mezőgazdasági területek olcsó felvásárlásával, a terület átminősítése és eladása pedig nyereséget hozott. Igazi El Dorado. Meg is lett az eredménye. Pest megye városai közül Veresegyházon nőtt a népesség a legnagyobb mértékben 1990 és 2011 között, (valószínűleg az után is, de ehhez nem találtunk elég friss adatot), de a megye összes települését tekintve is csak két falu, Pócsmegyer és Telki előzte meg.
Egy idő után azonban egyre kevésbé tudta olyan ütemben eladni a telkeket, ahogy a fejlesztési igények kívánták. Erre is megtalálta a megoldást. Ha nincs elég vállalkozókedvű család, amely építkezésbe fogna, akkor el lehet adni vállalkozóknak is, akik majd sorházakat építenek. Ha nincs már vállalkozó, amely elég tőkeerős egy ilyen építkezéshez, akkor kérjen a banktól. Ha pedig a bank nagy kockázatot lát ebben és nem ad pénzt, akkor ezen úgy lehet segíteni, hogy a város vállal garanciát a bank felé az építési vállalkozó számára. Így történt ez 2007-ben a Ligetekben található Sportföld u-i 22 ezer m2-es ingatlannal is, amelyet Pásztor Béla eladott a város nevében Gábor Csaba egyik cégének, és hozzájárult ahhoz, hogy minden feltétel nélkül tulajdonába kerüljön anélkül, hogy egy fillért is fizetett volna. Vételárként egy kedvezményes 265 millió Ft lett megnevezve, amiért az MKB 600 milliós kezesi garanciát kért. A vevő azonban a kapott hitelből csak 113 milliót utalt át a városnak. A 2008-as válság miatt Gábor Csaba nem fizette a bank felé a tartozását és a cége is tönkrement. Ezért az MKB-tól kellett 2009 végén teljes áron visszavásárolnia az önkormányzatnak a telket a garanciavállalás szerint. Ezt azonban újra eladhatja az önkormányzat, és talán még vállalkozót is talál, aki társasházat épít rá, és akkor még nyeresége is lehet. Pásztor Béla meg is találta a számára alkalmas vállalkozót – ismét – Gábor Csabát, de most már egy újonnan alapított cégével. Ezt már nem merte a képviselők háta mögött megtenni, hanem beterjesztette a testületnek, amely néhány akadékoskodóval szemben, – akik ezekre az összefüggésekre felhívták a figyelmet, – megszavazta az ügyletet. Ettől kezdve a polgármesternek szívügye lett a lakásgazdálkodás. A város 40 millió Ft támogatást adott Gábor Csabának, hogy befejezze a lakások építését, majd a megépített lakások egy részét megvásárolta Veresegyház. Gábor Csaba számos cége csődbe ment, nem fizetett alvállalkozóknak, előleget vett fel jóhiszemű családoktól, akiknek lakást árult, sokszor nem készült el, de az előleget – sőt néha a vételárat – sem fizette vissza. Ezért jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság, de rendszeresen kaszinózik, és a mai napig el van, nem úgy, mint az általa megkárosítottak. Valószínűleg ő és a polgármester kölcsönösen sakkban tartja egymást. Az önkormányzat 2019-es vagyonértékesítési bevételét gyarapítani hivatott eladni kívánt 172 lakás egy része is ehhez a történethez kapcsolható. Érdemes volna megvonni ennek a mérlegét.
2010-ben indult az az eljárás, amely a Somodi Imrének – jóval korábban – kifizetett 122 milliós kötbér ügyében vádolta Pásztor Bélát hűtlen kezeléssel. Ezt nem lehet nem összefüggésbe hozni azzal, hogy 2010 végén többszöri nekifutás után sikerült a polgármesternek elfogadtatni a képviselőtestülettel, hogy Somoditól megvegyen egy Misszió melletti területet 105 millió nettóért termál gyógyszálló építése céljából, amelyet Somodi már évek óta nem tudott eladni 60 millióért. Végül 2012-ben a bíróság felmentette Pásztor Bélát azzal, hogy a kapcsolatuk összes ügyét figyelembevéve nem okozott veszteséget. A koronatanú Somodi Imre nem mondott semmi terhelőt. Talán érthető, hogy ettől kezdve a termál fontosabb szerepet kap a fejlesztésekben. Bár gyógyszálló nem épült ott, de egy újabb termálkutat fúrtak.
Sokan szorgalmazták, hogy költségkímélő és környezetbarát fűtés céljából a lakosság számára elérhető legyen a termálvíz hője, de Pásztor Béla ennek az ötletnek valójában mindig ellenállt, bár választási időszakban, és ott is csak szűk körben, az utcagyűlésein kampányolt vele. A valóságban Veresegyház geotermikus kincsének fűtésre való hasznosítását inkább a GE élvezi.
A 2010-ben indult geotermikus hőszolgáltatási projekt beruházási költsége 1,5milliárd volt, aminek a felét támogatásból szerezte a város. Nyilvánvaló azonban, hogy ha ezt nem valósították volna meg, akkor 750 millió hitel megspórolható lett volna a Travill Invest 1 milliárdos hiteléből, azaz 75 millióval kevesebb kamatot kellett volna fizetni évente. Márpedig nem volt eddig 75 millió haszon évente a hőszolgáltatáson. De ha az évi haszon elérné a 100 milliót és a Travill Invest fennálló 10%-on kamatozó hitelállományát sikerülne lecserélni 3,3%-on kamatozóra, akkor az első évben a kamat csak 25 millió volna és tőketörlesztésre jutna 75 millió. Kiszámítható, hogy ha ki akarnánk jönni ebből a hitelből, akkor ez így 9 év alatt sikerülne, de ha maradna a 10 %-os kamat, akkor 15 év alatt.
A múlt visszaköszönt 2019-ben a költségvetés elfogadásánál is. Ugyanis a fizetési kötelezettségek felsorolásából kifelejtették a 2018 májusában történt Baldauf féle telekvásárlást, amelyből még 2019-ben kellett volna kifizetni 952 milliót. Emiatt pedig módosítani kellett a költségvetést, hogy a hitelfelvétel feltételeinek megfeleljen az önkormányzat. Így állítottak most be irreális iparűzési és vagyonértékesítési bevételt. Márpedig ez a telek éppen az, amelyet 2009 decemberében Pásztor Béla pénzcsinálási akciójában a Baldautftól „kölcsönkért”. Ennek a fedőakciója lehetett a Veres-SPA által 5 csillagos szállodaépítés céljából vásárolt ingatlan, amiben a teleknek csak katalizátor szerepe volt. Baldauf visszavonul Veresről, tehát a kölcsönt vissza kell adni. Kérdés, hogy milyen kedvezményeket kapott cserébe eddig a CBA.
Mindezekből az látszik, hogy bármennyire is tehetséges városvezető volt Pásztor Béla, a továbbiakban az általa képviselt fejlesztési és hitelpolitika tarthatatlan. Ilyenkor mindig az a kérdés szokott felmerülni, hogy de hol van az a karizmatikus vezető, aki átvegye helyét. Pásztor Béla ugyan nevezhető karizmatikusnak is, de gyakran a karizmatikus emberek több gondot okoztak eddig a történelemben, mint amennyi hasznot hajtottak. A tartós fejlődést leginkább azoknak a kitartó lelkiismeretes embereknek a munkája hozza, akik kevésbé tűnnek fel a közönség számára.
A jövőre gondolva
Ebben a csődközeli helyzetben a pártpolitikát félretéve kellene egyezkedni a megoldásról. A város sorsát gondját viselő szervezeteknek, embereknek egy „kerekasztal” mellett kellene áttekinteni a problémákat és a lehetséges megoldásokat, arra törekedve, hogy mindegyikük számára elfogadható minimál programot alakítsanak ki.
A csőd elvileg bármikor bekövetkezhet, hiszen a 2,5 milliárd kifizetetlen számla mögött elég egy vállalkozónak csődeljárást kezdeményeznie. Hogy miért nem teszi? Mert egyrészről Pásztor már rég megválogatja, hogy kivel köt üzletet, és ki tudja, milyen kompenzációt kapnak. Másrészről: mit érne vele? Csődgondnokot rendelnének Veresegyházra, aki az összes adóst felmérné, de a bankok felé nagyobb az adósság, mint a vállalkozók felé, így nem jutna a vállalkozó a pénzéhez. A csődgondnok szembesülne a káosszal, beindulnának a háttéralkuk. Ebben a helyzetben Pásztor megkerülhetetlen volna. Minden a fejében van, még nincsenek elég rendesen dokumentálva a dolgok. Zavarosban halászni amúgy is lehetőséget teremt egyeseknek.
Pásztor most arra törekszik, hogy a felhalmozódott drága, éven belüli hiteleket kiváltsa hosszabb lejáratú olcsóbb hitelekre, amire azonban csak fejlesztés céljára kaphat engedélyt, továbbá feltétel még, hogy a saját bevételek 50%-át nem haladhatják meg a fizetési kötelezettségek. Mint említettük, ezért emelte meg az idei tervekben az iparűzési adóbevételt és az ingatlanértékesítést irreális mértékűre, amit a „Szolgalelkű Veresiek Egyesületének” (SZOVE) tagjai megszavaztak a testületben. Ennek logikája nem csak a törvényi formalitásnak való megfelelés, hanem a kifizetetlen számlák és a meglevő hitelállomány terhei miatt is kell. Ezért kell újabb Mezőgazdasági területeket átminősíteni és iparterületként, vagy lakóterületként eladni. Azonban semmiyen fejlesztés nem hoz rövidtávon annyi nyereséget, hogy a felhalmozott problémát megoldja. Sőt, enyhíteni sem képes a problémahalmazt, csak növelni, mint ahogy a konszolidációt követően 2016-tól ismét nőtt a hitelállomány. A lakosságszám növekedése pedig a problémákat újra generálja. A városban maradó iparűzési adóbevételt az elvonások miatt már nem lehet növelni. A fejlesztésre kapható hitel és a hozzá megszerezhető támogatások felhasználása során kiügyeskedhető kreatív számlázással sem lehet így pénzügyileg rendbe tenni már a gazdálkodást, csak elodázni a csődöt.
Csőd esetén a kirendelt csődgondnok jóváhagyásával történhetnek csak a kifizetések, az Önkormányzati Törvény 10.§ (2) alapján, mely szerint „Az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását, finanszírozása a saját bevételek, vagy az erre a célra biztosított külön források terhére lehetséges.” Ezért érdemes áttekinteni, hogy milyen önként vállalt feladatoknál jelentkezhet majd probléma. Az ÖTV 13. § (1) bekezdése ugyan felsorolja az önkormányzati feladatokat, de önmagában nem elég pontos (pl. településfejlesztés, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatás, kulturális szolgáltatás, gyermekjóléti szolgáltatás, a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása, honvédelem, turizmussal kapcsolatos feladatok, sport). Így jobb képet kapunk, ha a költségvetésekben nézzük meg, hogy milyen feladatokat kell önként vállaltnak besorolni, és azok milyen költségűek voltak. Ehhez a 2017-es költségvetési beszámoló elég jól lett dokumentálva, de felhasználtuk a 2015-ös beszámolót is.
A probléma súlyát érzékelteti, hogy 2017-ben az önként vállaltok feladatok működési kiadásai alig kisebbek a kötelező feladatokénál.
2017-es kiadások az önként vállalt és a kötelező feladatok megoszlása szerint
(millió Ft)
| önként vállalt | kötelező feladat | |
| fejlesztés | 662 | 377 |
| működés | 1 335 | 1 513 |
| együtt | 1 997 | 1 890 |
A mellékelt Excel fájl Önként nevű munkalapján láthatók a 2017-ben önként vállalt feladatok működési és fejlesztési kiadásai címszavak szerinti besorolásban. Mellette a 2015-ben és 2017-ben tervezett önként vállalt konkrétabb feladatok. A GAMESZ az önként vállalt feladatoknak egy jelentős részében lát el kulcsfeladatot. Vannak közöttük olyan munkák, amelyek bármely területen jelentkezhetnek pl. informatikai kiadás vagy bútorvásárlás.
Az senkinek nem lehet meglepetés, hogy a Medveotthon és a geotermikus hőszolgáltatás nem kötelező feladat. Még talán az sem meglepő, hogy a strand, a piac és a zeneiskola üzemeltetése is önként vállalt, de sajnos a bölcsőde és az idősek otthonának fenntartása is egyértelműen önként vállalt feladat. Ennél meglepőbb, hogy az Önkormányzatok és hivatalaik jogalkotó és általános igazgatási tevékenysége címszó alá besorolva is található önként vállalt feladat működési kiadásként, de fejlesztési kiadásként szerepel még az informatikai biztonsági törvénynek való megfelelés és a központi lakcím- és gépjárműnyilvántartás is. Ez utóbbiaknak az lehet az oka, hogy bár a feladat kötelező, de a megoldás, a felhasznált mód/eszköz, túlmegy a kötelező jellegen.
Feltűnő, hogy az önként vállalt feladatok működési kiadásaiból csaknem a felét teszik ki Az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodási, a Befektetési és a Támogatási célú finanszírozási műveletek. Ezek tartalma nem azonosíthatók a beszámolóból.
Mindenesetre megállapítható, hogy a kötelező és az önként vállalt feladatok szétválasztása nem egyértelmű. Érdekes lehet majd a jogi és számviteli vita erről, az alkuk és a lobbizás, valamint, hogy mik a prioritásai az egyes feladatoknak.
Az önként vállalt feladatokra alapított intézmények a saját bevételeiket felhasználhatják, valamint a külső támogatásaikat. Ezek felett a csődgondnok nem rendelkezhet. Ezért célszerűnek tűnik – a biztonság kedvéért – a külső támogatások megszervezése, pl. örökbe fogadni nem kötelező részfeladatokat.
Most lényegesebb átgondolni, hogy csőd nélkül milyen lehetőségek vannak. Az Excel fájl Terv nevű munkalapján egy számolótábla van, melynek szerkezete hasonló az adatok nevű munkalaphoz, csak ennek a célja 10 évre előre tervezni a költségvetést. Feltüntettük ebben az előző 5 év átlagszámait és az ismert 2018-as év adatait. A tervezéshez a sárga mezőket kell kitölteni, míg a többit az Excel számolja. A 2019 év adataiból itt – a jövőre nézve – csak a záró hitelállomány és a lakosságszám fontos, melyeket a félévi beszámolót figyelembe véve kell becsülni. A lakossásszám azért fontos, mert ezzel arányosnak tekintjük a működési kiadást – az egy főre jutó működési költség alapján. Ezért tervezéskor az egy főre jutó működési kiadást kell megadni, amiből a lakosságszám alapján az Excel megjeleníti a működési kiadást. Az egy főre jutó működési kiadás az elmúlt 5 évben 2018-ban volt a legalacsonyabb. Ennél alacsonyabb érték már minden bizonnyal a minőség romlását jelenti. Vélhetően ennél magasabb értékre van szükség, mert a kiadások a fiatalabb korosztálytól erősebben függenek, és a város átlagéletkora csökken, ami a CSOK miatt a jövőben is várható. Így a működési kiadások 4,5 és 5 milliárd Ft között becsülhető.
A működési kiadások fedezetét elsősorban a saját működési bevételek és a kapott működési támogatások adják. A saját működési bevételek 1,4 és 1, 6 milliárd közötti lehet, de a nagyobb érték a szolgáltatások, bérleti díjak áremelését jelentheti. A kapott működési támogatások összegére nem nagyon van az önkormányzatnak befolyása, az 1 milliárd körül várható. Így ezek a működési kiadásokat csak kb. 55%-ban fedezik. Azonban a szinten tartó kiadásokhoz – a karbantartást is magában foglaló működési kiadásokon túl – még 100 millió felújítási kiadást ésszerű kalkulálni. A hiányzó összeget a sajátos (közhatalmi) bevételek – benne az iparűzési adó – szolgáltatja, amiből az adóerő képesség (150 ezer Ft/fő- re akar korlátozni a szabályozás) szerinti elvonás következtében jó, ha 3 milliárd az önkormányzatnál marad. Ebből a szinten tartó kiadások levonása után kapott összeg szabadon felhasználható fejlesztésre, valamint a meglévő hitelek törlesztésére. (Tartalék képzésének lehetőségével a belátható időtávban álmodni sem lehet.)
A fejlesztési kiadásokat most két részre bontottuk: halaszthatatlan és extra fejlesztésre. A kettőt az különbözteti meg, hogy a rendelkezésre álló pénzből, mindaddig amíg van hitel, a halaszthatatlan fejlesztés elköltése után visszamaradó pénzt maximálisan hiteltörlesztésre fordítunk, és csak ha már minden hitelt visszafizetünk, akkor költhetünk extra fejlesztésre. A rendelkezésre álló pénz pedig itt a szabad erőforrásnak nevezett maradék és a kapott fejlesztési támogatás, továbbá a vagyonértékesítési bevétel összege. Természetesen a célzottan fejlesztésre kapott pénzt fejlesztésre kell költeni, így halaszthatatlan fejlesztésként legalább annyit kell költeni – az önrésszel együtt. (Ha a kapott fejlesztésnél kisebb értéket írunk a halaszthatatlan fejlesztéshez, akkor a program pirossal jelzi a problémát.) Kérdés például, hogy a szennyvíztisztító bővítése meddig halasztható. Tekintettel kell arra is lenni, hogy a vagyonértékesítés gyakran a lakosságszám növekedését eredményezi az önkormányzati lakótelkek, avagy lakások értékesítése következtében, ami szinte azonnal növeli a működési kiadást, míg a fejlesztési igényeket sokkal nagyobb mértékben, igaz kicsit késleltetve. A fejlesztésre költhető és a halaszthatatlan fejlesztés után maradó pénz mennyiségét a táblázat automatikusan kiszámítja, valamint a hitelállomány csökkentésére fordítható összeget és a maradék hitel kamatát is (ami évente megadható, én 3,65%-os kamatlábbal számoltam, feltételezve, hogy a Travill Invest 400 milliós 10% kamatozású hitelét sikerült átváltani). Ha nem kell a halaszthatatlan fejlesztés után maradó rész teljes egészét hiteltörlesztésre fordítani, vagy már nincs hitel, akkor azt az extra fejlesztés sorába írja a program. Ez alapján meggyőződhetünk arról, hogy ha a 2019 évvégi hitelállomány eléri a 4 milliárdot, akkor 5 éven belül szinte lehetetlen a hitelállomány lenullázása, még akkor is, ha a működési kiadások összege a 2018-as szinten marad. A hitelállomány 5 év alatt 2 milliárdra csökkentése is csak úgy lehetséges, hogy évente legfeljebb 250 milliót költ fejlesztésre a város, ha a létszám nem nő túlságosan, hogy az egy főre jutó működési költség miatt ne csökkenjen az ellátás minősége, és így talán a 10-dik év végére elérhető a hitelállomány lenullázása. A feltételezett 4 milliárdos hitelállomány szinten tartása – szerencsés esetben is – csak évi kb. 600 milliós fejlesztés mellett lehetséges. Ez azt is jelenti, hogy ennél több évi fejlesztés a hitelállomány növekedéséhez vezet. Természetesen még számtalan eset érdekes, amiből a legjobbat segít kiválasztani a mellékelt számolótábla. A város sorsát gondját viselő szervezeteknek, embereknek most az volna a feladatuk, hogy megállapodjanak abban, hogy milyen pályára akarják állítani a várost.
Az álmodott Termál fürdő, és általában a Makovecz-tornyokkal tűzdelt populár-sikeres városvezetés reménytelen. Annak sikeréhez már rég be kellett volna rendelkezni az idegenforgalomra, ám ez nem történt meg, amit az is mutat, hogy az idegenforgalmi adóbevétel 2018-ban sem érte el a 4 millió Ft-ot. Pásztor Béla előre elkölti a pénzeket, amit a nyilvánosság erejével kéne megakadályozni. Az egyetlen lehetőségnek tűnik a következő évekre egy élhetőbb minőségi működtetés. Ugyanakkor a valóban halaszthatatlan fejlesztések prioritásait is meg kell határozni. Át kell tekinteni az önkormányzat vállalkozásait, amiknek a hatékonyága miatt érdemes őket nyilvánosan versenyeztetni a magánvállalkozókkal. Az önkormányzat működését teljes egészében át kell gondolni. A testületi működés demokratizálása miatt új SZMSZ-re van szükség. Abnormális, hogy az elmúlt években szinte minden önkormányzati ülés rendkívüli volt, ami a város lakosságát, civil szervezeteit gyakorlatilag kizárta. Meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogy elszigetelt döntéseket kell hozni konkrét ügyekben anélkül, hogy a hasonlókkal összevethetők legyenek, és így akár a beterjesztés el is fogadható. Anakronisztikus úgy adni támogatást, kedvezményt, hogy arra a kérdésre, hogy miért éppen ők kapják, az legyen a polgármester válasza, hogy azért, mert csak ő kérte. Általánosabban fogalmazva: koncepció alapján tervszerű működésre kell törekedni.
Cikkek
https://hvg.hu/itthon/20120517_veresegyhaz_karterites_allamositas
https://168ora.hu/itthon/sarokba-szoritott-kisvarosok-ujabb-sarc-jon-a-szolidaritasi-ado-2560
https://magyaridok.hu/gazdasag/leepiteseket-jelentettek-ge-magyarorszagnal-2548705/
https://budaorsinaplo.hu/budaors-2019-evi-koltsegvetesi-koncepcioja-tartjuk-a-2018-as-szinvonalat/
https://budaorsinaplo.hu/budaors-2019-evi-koltsegvetesi-koncepcioja-tartjuk-a-2018-as-szinvonalat/
http://www.budaors.hu/index.php?module=docs&action=getfile&id=4532
http://www.budaors.hu/index.php?module=docs&action=getfile&id=4571
https://elniveresen.hu/birsag-marad-hulladekot-el-kell-szallitani/
https://elniveresen.hu/testueleti-2010-aug-4/
https://elniveresen.hu/a-kepviselket-pasztor-bela-veresegyhazon-belevinne-a-mocsarba/
https://elniveresen.hu/rendkivueli-uelesbl-informalisq/
https://elniveresen.hu/pasztor-uegy-5-reszben-i/
https://elniveresen.hu/a-koetber-uegy/
https://pestisracok.hu/bankkent-is-mukodik-pasztor-bela-vezette-veresegyhazi-onkormanyzat/
https://alacsonyjutalek.hu/erdemes-veresegyhazan-telket-vasarolni/
http://osszkep.hu/2016/10/veresegyhaz-a-nepessegrobbanas-nehezsegei/
http://nepesseg.com/pest/veresegyhaz
https://profitline.hu/Az-inflacio-alakulasa-Magyarorszagon—egy-abran-362408?abra=1