A Travill Invest dilemmája Veresegyházzal

2019-et írunk. (Ld. a 2013-as helyzetet itt) Ha összefoglaljuk egy mondatban a Travill-Veresegyház kapcsolat alakulását, az szépen indult. Emlékezzünk vissza Pásztor Béla magabiztos utalásaira, hogy ő neki csak egy telefonjába kerül és máris van pénze a városnak. Jogos volt a dicsekvés, a háttérben a Travill állt, egy miskolci pénzintézet. A kapcsolat azért romlott meg, mert az utóbbi években Pásztor azt javasolta, hogy szálljanak be Gábor Csaba építkezésének finanszírozásába, s ilyenformán a felelősség Pásztor Béláé, hiszen tudnia kellett, hogy ebből baj lesz.

Ám az is lehet, hogy nem tudta. Ne értékeljük túl a polgármester intelligenciáját, ha pénzről van szó egészen gyermekiek az elképzelései, s ami maszatolható egy város esetében – eladósítás -, az egy vállalkozásnál gyorsan összedől. Ez a helyzet immár a Travill és Gábor Csaba esetében.

Szociológiai értelemben egy keleti feudális közösség találkozása történt egy kapitalistával. Ennek a találkozásnak szükségkép rosszul kellett végződnie. A feudális világban a vállalkozó is a kapcsolatokat tartja fontosabbnak, így szívességeket tesz, nagyvonalú, s a hiány ettől csak nő. A kapitalista először örül annak, hogy itt sokat lehet kaszálni, mert ezek olyan hülyék, és 22%-ra adja a kölcsönt, aztán a végén rácsodálkozik, hogy nincs pénz. Persze a kapitalistának is fontos a kapcsolat, de másként. Ő a jogkövetésre épít. A feudális világban  a jog kijátszása a hőstett, hiszen azt a földesúr teremti, a szerződések nem számítanak. Ha az úr megszorul, illik őt kiszolgálni.

Gábor Csaba (építési vállalkozó) – Csikós István (Városfejlesztési Kht) – Pásztor Béla (Veresegyház polgármestere) ravaszok, feudális világot építők és a pénzhez nem értők. Egymást segítve a végtelenségig ki tudják húzni. (Most a választásokon kiderül majd, hogy mennyire a végtelenségig.) Vilmányi László (Travill Invest) szeretné visszakapni a pénzét és végképp kiszállni Gábor Csaba építési vállalkozó finanszírozásából, mert a vállalkozónál elakadnak azok a lakásvásárlói pénzek, melyeket szerződés szerint nekik kéne kapniuk, azaz itt szerződésszegés történik. (Vélelmezzük, hogy a Travill Gábor Csabával szembeni feljelentésének ez adja az alapját.)

Jelen pillanatban nem csak Gábor Csaba, de tőle függetlenül Veresegyház is tartozik a Travillnak 400 millió forinttal. Ennek csak a kamatait fizeti Pásztor, ami most 10%, miközben már rég vissza kellett volna adni a szerződés értelmében az egész összeget. Szinte látjuk magunk előtt, hogy gondolkodik a feudális földesúr: eleget kerestek már rajtam ezek az emberek, most, hogy többet nem akarnak nekem kölcsönadni Gábor Csaba miatt, amihez nekem nincs közöm, oldják meg egymás közt, kicsit várjanak arra a 400 millióra. Már a fizetett kamatainkban jóval többet kaszáltak rajtam az elmúlt évtizedben. S ha ők többet nem akarnak, vagy nem tudnak kölcsönt adni a kormányzati jogszabályokra hivatkozva, de ez csak mese, hát most kicsit megleckéztetem őket – így a földesúr.  A kapitalisták pedig a pénzüket szeretnék vissza, s hogy miként tehetnék meg, arra álljon itt az ÉVE javaslata:

A pénzük döntő része ugyan biztosítva van, mert a kölcsöneik mögött jelzálogbejegyzés van. De igen nagy nem pénzbeli ára volna annak, ha ezt érvényesítenék. Egyrészt a várossal szemben csődeljárás indulna, ha a város továbbra se tudná előteremteni a pénzt, másrészt azok a lakások, melyekre jelzálogjog van bejegyezve, lakottak. Kis emberek bérlik a várostól, másokat esetleg terhelten vásárolták meg Gábor Csabától.  Rajtuk nem akar bosszút állni a Travill, nem akarnak úgy feltűnni, mint egy lélektelen intézet. Pásztor pedig már folytatja a bűnbakképző kommunikációját, előkészítvén, hogyha baj lesz, ne őt okolják, hanem a Travillt. (Ez is elég gyermeki mentalitásra vall, nem? Vagy ha nem infantilis, hát gonosz.)

Mi a Travill helyében elindítanánk a várossal szemben a fizetési felszólítást, a bérlőket a helyükön hagynánk, egyenként állapodnánk meg velük. Az önkormányzattól bérelt lakások a továbbiakban a Travillnak fizetnék a bérleti díjat, melyeket lehetne emelni, megállapodás szerint. (A lényeg, hogy az utcára tevésük ne következzék be, hiszen ezek az emberek valóban ártatlanok.) A terhelten lakást megvásárlókkal nehezebb a helyzet, mert estükben nagyobb is a vásárló felelőssége.

A város ugyanis emberekből áll, és hamis az a tematizáció, hogy Pásztorral kell megállapodni. Nem Pásztorral és nem Gábor Csabával kell, hiszen ők eljátszották a bizalmat, hanem a lakásokban lakókkal. (Korábban is jeleztük már, hogy Pásztor Gábor Csaba kisegítése, melyet a testület mindig „benyalt” hibás érvelésen alapult, akkor is a lakáskárosultakon kellett volna segíteni, nem a vállalkozón.) Gábor Csabával való ügyleteiben pedig lehet, hogy a Travill valamennyi pénzt elbukik ha perlik, ha nem, azt a békát le kell nyelniük, max börtönben tudják juttatni az embert.

Hát így néz ki egy feudális uram-bátyám világ találkozása a kapitalistával a boncasztalon, legalábbis ahogy a dolgokba mi láthatunk bele.