Pásztor-ügy 5 részben – I.

 

Lakossági panasz rovatunkban közzé tesszük azt a Fórumunkra beérkező anyagot, amely Pásztor Béla polgármester ingatlnaügyét taglalja. Nem az ÉVE által írott szöveget olvashatják tehát. Mi ilyen mélységben nem ismerjük az ügyet, és a leírtakat is csak továbbítani tudjuk. Reményeink szerint a lakosok ebből azonban többet megtudnak, mint amennyit az országos, vagy a helyi médiumokból eddig megtudhattak, felmerülő kérdéseikkel pedig épp úgy fordulhatnak adatokért az önkormányzathoz, mint az ÉVE, vagy esetleg magához a polgármesterhez is, aki tájékoztatást valójában még nem adott. Örülnénk – sőt, véleményünk szerint elvárható -, ha az ő beszámolója is megjelenne valahol, és szívesen közzétesszük azt is. Íme tehát az informatív írás első része, melyből kihámozható a szerző beállítódása is a polgármesterrel szemben:

Legfőbb Ügyészségé, de lehet, hogy a bíróságé lesz az utolsó szó Pásztor Béla hűtlen kezelése ügyében
I. rész

A város honlapján megtévesztő a hír:
Pásztor Béla polgármester nem követett el hűtlen kezelést, mert ezt határozta a megyei főügyész.

Azért mondom ezt, mert akik hűtlen kezeléssel gyanúsítják a polgármestert, azoknak a jog lehetőséget biztosít panaszbeadvánnyal /fellebbezéssel/ fordulni a Legfőbb Ügyészséghez /LÜ/, melyben kérhetik a megyei főügyész határozatának hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás folytatását!
Még rossz hírbe hozhatja magát a pest megyei főügyész(ség) /Pmf/. Ugyanis korántsem biztos, hogy a LÜ is a szemétkosárba dobja a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (PRFK/ nyomozati anyagát, mely azt két esetben is vádemelési javaslattal adta át a Pmf-nek! Úgy látszik, a Főkapitányságon a tények „beszélnek”.
Úgy hallani, hogy a „fellebbezés” megtörtént.
Alkalmam nyílt a megyei főügyész határozatába beleolvasni. Hát…amit felhoz Pásztor Úr mentségére /felmentésére/, annak annyi köze van a tényekhez és a magyar joghoz, mint macskának a csillagászati tudományokhoz. El sem tudnám képzelni, hogy lehet mesébe illő dolgokat leírni egy ügyészi határozatba, ha nem hallottam volna, hogy a főügyész úr helyi polgártársunk és a polgármester úr kedves ismerőse.
Most már csak az lehet a kérdés, hogy a LÜ-en is számít-e valamit a hűtlenkezelés megítélésében, hogy ki kinek az ismerőse, barátja, vagy következetesen a rendőrség nyomozati eredménye alapján fog dönteni.
Talán már ismerős az alaptörténet:
A polgármester /pm/ 66 telek nagyságának megfelelő szántóföld területet adott el egy Kft-nek még 1996-ban a Ligetekben. A pm. az adás-vételi szerződésben a pusztaság közművesítésére (telkek, utak kimérése, földhivatali ügyintézése, közműépítési műszaki tervek elkészítése, kivitelezési engedélyek beszerzése, a kivitelezési munkák elvégzése) mindösszesen 13, azaz tizenhárom nap (teljesíthetetlen) kivitelezési határidőt vállalt! Már ez is krimibe illő vállalás. Ez semmiség ahhoz képest, hogy vállalta még, ha 13 nap alatt nem készülnek el hiánytalanul, kifogástalan minőségben a közművek, akkor az önkormányzat minden késedelmes nap után 100.000.-Ft azaz százezer forint kötbért fizet a vevő Kft-nek! A pm. 2670 nap alatt sem építtete meg a közműveket. Sok-sok sürgetés és hét évi várakozás után a Kft bíróságon perelte az önkormányzatot, hogy kötelezze az önkormányzatot a közművesítés befejezésére és 267 millió Ft kötbér megfizetésére.
Végül a felek peren kívül abban állapodtak meg, hogy az önkormányzat 122 millió forint kötbért fizet a Kft-nek a per közös akarattal történő megszűnéséért. A 122 millió Ft kötbért az önkormányzat 2006-ban kifizette a Kft-nek.
/Folyt. köv./

II. rész

Elárulom, hogy az I. részben említett vevő az S+G Ingatlanbefektető és Forgalmazó Kft volt, melyben üzletrésszel bírt Dr. Somody Imre ismert közéleti ember. Az I. részből kiderül, hogy a megyei főügyész úr figyelmen kívül hagyhatta a a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (PRFK) tényfeltáró nyomozati anyagát (két évig tartó munka) és vádemelési javaslatát, mert „felmentette” Pásztor Béla Veresegyház polgármesterét (pm) a hűtlen kezelés gyanúja alól.
  Mielőtt idézem a főügyész úr magasröptű indoklását, még meg kell ismerkednünk  egy másik történettel is, mert így válik közérthetővé a főügyészi indoklás. Ugyanis a két történetet mind a pm mind a főügyész úr a magyarázkodásaikban igyekeztek egy csokorba kötni, hogy meséjüket hihetőbbé tegyék. E történet a Misszió Egészségügyi Központ (továbbiakban: Misszió) Dr. Somody Imre tulajdon részeinek 2005. évi önkormányzati „kivásárlásáról” szól.
A pm. szerint a ’90-es évekelején a Misszió közös /földszinti/ részeinek a megépítésébe az Önkormányzat is és Somody úr is (magánszemélyként, adózott jövedelméből) 300-300 millió Ft-t fektetett be. Amikor megalapították a Missziót működtető kht-t (nonprofit szervezet, un. közhasznú társaság), akkor úgy döntöttek, hogy a kht-nak használatba átadott vagyon részekből  Somody úr is, az önkormányzat is 105-105 millió forint törzstőke tulajdonnal bír. 2005 őszén az önkormányzat megvette dr. Somody Imre magánszemélytől a 105 milliós törzstőkéjét. Eddig az alaptörténet.
Amikor 2005 őszén kitudódott, az I. részben leírt /8 évre titkosított/ ingatlan eladásból származó vevői 267 milliós kötbér követelés /Somody Kft – mint az S+G kft jogutódja/, a pm. a képviselő-testület /Kt/ elé azt terjesztette, hogy a vevő által – közmű építés elmaradása miatt – indított pert a felek közös megegyezéssel szüntessék meg és ezért az önkormányzat fizessen meg a Somody Kft-nek 122 millió forintot. A pm minden igyekezetével azt akarta elhitetni, hogy ez a 122 millió, ez nem kötbér, de mindössze ennyi volt az indoklása „nem azt kell nézni, mennyit fizetünk, hanem azt, hogy milyen nagy értéket kapunk a pénzünkért”.
A pm. soha nem adott választ a Kt-nek a kötbér keletkezését előidéző indítékokról és okokról – pedig írásos beszámolót ígért. Gerhát képviselőnek nem adta ki – a törvény szerinti 15 napon belül – az ügyre vonatkozó okmányok másolatát. Így Gerhát csak – bírósági per kezdeményezése útján kikényszerített eljárásban – 15 hónap múlva jutott a kötbér ügy irataihoz.
A pásztorhű többségű Kt pedig 2005 szeptember 27-i határozatában felhatalmazta a pm-t, hogy állapodjon meg a felperes Somody Kft-vel a per megszüntetéséről és a 122 millió ft kötbér megfizetéséről. Ez írásos megállapodás alapján az önkormányzat 2006 első félévében ki is fizette a 122 millió Ft kötbért.
A pm a kötbér dolog feltárulása után 8, azaz nyolc hónap elteltével új mesével állt elő a 122 millió Ft mibenlétét illetően. /Folyt. köv./

III. rész

Ígértem, hogy bemutatom polgármesterünk meséjét a Somody Kft-nek 2006-ban kifizetet 122 millió Ft mibenlétéről (kötbér-e vagy valami más?). A II. történet (Misszió építés és kivásárlás) szerint Somody Imre magánszemélyként 300 millió Ft-t fektetett a Misszó közös részének építésébe. Az önkormányzat 2005-ben megvette Somody 50 %-nyi résztulajdonát a 105 millió Ft törzstőke formájában, így az önkormányzat 100 %-ban tulajdonosa lett a közösen épített résznek.
Pásztor pm. – el akarván kerülni a felelősségre vonást – soha nem akarta kötbérnek elismerni a kifizetett 122 millió Ft-t, de miden e tárgyban íródott okmány kötbér-jellegre utal. Sőt az e tárgyban folyt minden levelezés a Kft (mint gazdasági társaság) és az önkormányzat között és nevében íródott!
Nyolc hónapi fejtörés után a pm. azzal az új mesével állt elő, hogy dr. Somody Imre kérte tőle, hogy – ha már véglegesen kivonul a Misszióból – kapja meg a befektetett 300 milló Ft és az önkormányzat által kifizetett 105 millió Ft törzstőke különbözetét, a 195 millió Ft-t is! És Ő , Veresegyház polgármestere ezt a 195 milliót lealkudta 122 millióra! „Természetesen” ennek a kérésnek, – mondhatom úgy is, hogy – egyeztető tárgyalásnak nincs írásos nyoma /jegyzőkönyv, emlékeztető/. Így már persze nem kötbérről, hanem „ingatlannal összefüggő vagyonértékű jog” megvételéről lenne szó (így tartalmazza az önkormányzati főkönyvelés is). Ebben a mesében azonban ott a hiba, hogy a vagyonértékű jog nincs bejegyezve a földhivatali nyilvántartásba. Nem véletlenül, mert a szóban forgó 195 millió Ft-t Somody adományként adta a Misszió Kht-nak a személyes adózott jövedelméből! Dr. Somody állítólag így mondta el a nyomozóhatóságnak, de így nyilatkozott a Veresi Televízióban is – http://www.veresi-tv.hu/100204-ht.php – bárki a saját szemével és fülével meggyőződhet erről. Sőt azt is elmondta, hogy az ember nem azért adományoz, hogy azt bármikor is visszakérje, Ő soha nem kért a 105 millió Ft-tól több pénzt az önkormányzattól. Ezzel bizony megdőlt a polgármester úr meséje – marad tehát az, hogy a kifizetett 122 millió Ft az bizony kötbér, s ha az, akkor itt bizony hűtlen kezelés történt.
Többletként még az a  tény is  kötbér kifizetését bizonyítja, hogy  az önkormányzat a 122 milliót a Somody Kft bankszámlájára utalta, nem dr. Somody Imre magánszámlájára. (A 300 mFt ill. annak 195 mFt része magánbefektetés volt, így a lealkudott 122 mFt is Somody magán vagyonának része)! Gondolom, dr. Somody a magánpénzét nem a cége bankszámláján kezeli. Az ügyészi határozat is bizonyítja a Somody Kft számlájára történő utalást.
Figyelmet érdemel az ügyészi határozatnak, az a része, amikor így ír a 195 millióról:
„…dr. Somody Imre további 195 millió ft-t bocsátott rendelkezésre adományként az üzemeltető Kht részére, melynek megváltását szükségesnek tartotta az Önkormányzat.” Vagyis ez a kiemelt szövegrész is romba dönti a polgármesteri állítást: ” dr. Somody…kérte…” AZ ügyész már nem mert kiállni a polgármesteri állítás mellett, mert ő tudta a nyomozati anyagból, Dr. Somody nyilatkozatából, hogy az nem kérte a 195 milliót ill. abból 122 milliót. Kár, hogy az ügyész nem firtatja tovább, hogy az Önkormányzat miért tartotta szükségesnek még a 195 millió kifizetését is, amikor azt nem kérte dr. Somody!  Gyakorlatilag az ügyészi határozat ezzel egy új mesét tálal, hogy ne kerüljön nagy ellentmondásba a pm. meséjével.
Hozzáteszem, hogy a képviselőtestület soha nem fejezte ki ilyen irányú szándékát, soha nem hozott olyan határozatot, hogy az önkormányzat fizesse ki dr. Somodynak a 195 milliót is, azaz a 105 millióval együtt a Misszió Kht-ba fektetett 300 milliót! Ilyen polgármesteri előterjesztés sem volt.
Honnan veszi hát akkor a főügyész  a bátorságot, hogy ilyen valótlan dolgot állítson a határozatában? S, miért teszi ezt? A törvény őt is az igazság, a tények felderítésére és határozatba foglalására kötelezi!  (Folyt. köv.)

 

IV. rész

 

Részletek az ügyészi határozatból (dőlt betűkkel)

  Az előbbi részekben leírt történet alapján csodálkozzunk rá az ügyészségi határozat egyes részleteire!
„A nyomozás eredményeként az alábbiakat lehetett megállapítani” cím alatt lényegében leírja az előzőkben ismertetett történetet.
  Majd megállapítja, hogy
– „…a polgármester mint eladó – annak ellenére, hogy a 3/1993. számú (vagyongazdálkodásról szóló – szerk) önkormányzati rendelet 7. §. erre részérére nem adott felhatalmazást – kijelentette, hogy a szerződés aláírásához és érvényességéhez a képviselő-testület hozzájárulása nem szükséges”
  A Határozat tehát megállapítja, hogy a polgármester törvényt sértett, amikor a képviselő-testület hozzájárulása nélkül értékesítette az ingatlant és jegyzői ellenjegyzés nélkül aláírta a krimibe illő szerződést.
– „Pásztor Béla a szerződésben…közművesítésre vonatkozó kötelezettséget csak részben teljesítette – a vevő általi többszöri írásbeli felszólítást követően – 2003. évben sem valósult meg teljes mértékben.”
  Vagyis a polgármester szerződést szegett, de ehhez nincs szava a Határozatnak. A polgármester pedig nem hivatkozhat a közművesítéshez szükséges pénz hiányára, mert azt dr. Somody már a szerződés kötés előtt kifizette.
– „Pásztor Béla … szept. 27. napján…tájékoztatta a testületet…A képviselő testület ekkor szerzett tudomást a kötbérfizetési kötelezettségről /az ingatlan értékesítéséről is – szerk/…peren kívüli megállapodás megkötéséről döntött a 89/2005. (IX.27.) számú határozatával.”
  Ennek az ügynek a képviselő-testület előtti több évi elhallgatása  szintén Btk-ba ütköző cselekmény!
– ” az Önkormányzat olyan vagyoni értékhez jutott hozzá /a Misszió-részek kivásárlásával – szerk./, amely ténylegesen jóval nagyobb mértékben meghaladja az üzletrészek kifizetett vételárát.”
  Ez az állítás is a polgármester régi meséjének része, melyet a határozat vélhetően érték összehasonlító szakvélemény készítése nélkül átvett. Egyébként az önkormányzat a Kht törzstőkéjéért, a földszinti Fizikoterápiáért és a Rehabilitációs részlegért áfával együtt összesen 530 millió ft-t fizetett ki Dr. Somodynak és a Somody Kft-nek.
„…dr. Somody Imre további 195 millió ft-t bocsátott rendelkezésre /a 300 millió ft részeként -szerk./ adományként az üzemeltető Kht részére, melynek megváltását szükségesnek tartotta az Önkormányzat.  – Erről már szóltam a III. részben.

És most jól figyeljenek a csavarásra, hogy milyen „szerecsen mosdatásra” képes egy ügyészi határozat:

„Az önkormányzat részéről a megállapodások lényege abban volt, hogy a Misszió Kht-ben levő és dr. Somody Imre tulajdonában lévő 300 millió ft. vagyoni érték és a 267 millió ft kötbérigény értékeként az Önkormányzat csupán 105 millió ft.-t kell üzletrészként fizetnie, míg kötbér címén 122 millió ft.-ot, mely összeggel tulajdonképpen a 195 millió ft. adományt váltották meg„!!!
  Lehet, hogy Pásztor Béla mondta tollba a Határozatnak ezt a részét? A Határozat  itt már csokorba manipulálja  a kötbér és az ingatlanvétel ügyét, megreszkírozva olyan megtévesztésnek szánt trükköt, melynek felismerése egy tyúknak sem jelenthet gondot. Vagyis a Határozatban  többször is elismert, leírt 122 millió ft. kötbért itt tagadják meg, és egy bakugrással varázsolják át a 195 millió ft-os Somody-adomány megváltásának! Soha nem mertem volna gondolni, hogy 2010-ben egy középszintű ügyészi szervezet ilyen csúsztatásra is képes lehet. Magától adódik a kérdés, miért teszik ezt? Kinek, kiknek miért áll érdekében ilyen szándékos félremagyarázás? (Korábbiakból és Dr. Somody Imre nyilatkozatából tudjuk, hogy „az adományt nem azért adta, hogy visszakérje”.) 
– „Veresegyház Város Önkormányzata 2006. ápr. 28. napján 52.000.000.-ft-t, 2006. máj. 5. napján 20.000.000.-ft-t. 2006. máj. 11. napján 50.000.000.-ft-t utalt át a Somody Kft megjelölt bankszámlájára a kötbérre vonatkozó egyezségi megállapodás alapján…”
  Ezzel az átutalással fejeződött be az a cselekménysor, mely megalapozta a hűtlen kezelés és közokirat-hamisítás gyanúját.
„A Btk. 319.§. /1/ bek. értelmében akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el…szándékosan…de esetlegesen is elkövethető”
  Lehet-e nem szándékosan képviselő-testületi döntést mellőzni, teljesíthetetlen határidőt és iszonyú összegű kötbért vállalni, törvényt és szerződést szegni, kötbért gyarapodni hagyni 257 millió ft.-ig, és mindezt kilenc éven át elhallgatni a képviselő-testületek előtt?

(Befejező rész következik)

Legfőbb Ügyészségé, de lehet, hogy a bíróságé lesz az utolsó szó Pásztor Béla hűtlen kezelése ügyében

 

V. Befejező rész

Folytatom hát a Pest Megyei Főügyészség nyomozást lezáró Határozata kritikus részeinek ismertetését, és persze hozzá teszem a véleményemet.
– „A … szerződések és megállapodások eredményeként Veresegyház Város Önkormányzata a MISSZIÓ Kht. teljes tulajdonának megszerzésével olyan vagyoni értékhez jutott, amely kompenzálta azon veszteséget, amely a kötbérfizetési kötelezettségből keletkezett, így a lefolytatott nyomozás eredményeként nem lehetett megállapítani vagyoni hátrány keletkezését…”
  Talán jogot is tanult, aki ezt a bekezdést fogalmazta. 1996-ban kötött szerződés következtében bekövetkezett kötbér-kárt akar kompenzálni 2005-ben kötött adásvételi szerződésből eredő, vélelmezett nyereséggel. Csak vélelmezett, mert a Határozat nem jelöli meg a forrást, az értékmegállapító, összehasonlító szakvéleményt, ahonnan merítette ezt az állítást. Tehát csak  a polgármestertől kölcsönkért véleménynek tekinthető. De a határozat nem jelöli meg azt a jogszabályi helyet sem, mely lehetővé teszi az ilyesféle kompenzációt. Nem véletlenül, mert ilyet nem ismer a magyar jog.
  A polgármester szokott olyat mondani, hogy „…én már sokkal több hasznot hoztam a városnak, mint a hatóság által kiszabott büntetés összege…”– amikor előrelátható károkozást idézett elő felelőtlen, törvénytelen cselekedetével, vagy mulasztásával. Láthatóan az ügyész sem talált okosabb érvet, átvette hát a polgármesteri magyarázkodást, mely azonban törvényileg nem állja meg a helyét. Párhuzamos példa: Ha egy anya szándékosan vagy gondatlanságból megöli újszülött gyermekét, mentesülhet-e a vádemelés alól, mert öt év múlva szült egy másik gyermeket? /mástól átvett példa/
– „…így a lefolytatott nyomozás eredményeként nem lehetett megállapítani vagyoni hátrány keletkezését, illetve nem merült fel olyan adat, amely azt támasztotta volna alá, hogy Pásztor Béla polgármester 1996-ban azzal a szándékkal írta alá a kötbérterhes szerződést, hogy az Önkormányzatnak vagyoni hátrányt okozzon…”
  Isten bizony, mindjárt röhögőgörcsöt kapok. Az ügyész urak miért nem írják meg a határozatban, hogy akkor a polgármester miért írt alá ilyen hátrányos, józan ésszel fel nem fogható szerződést. Mire számított? Mit akart? Mit akartak a szerződést aláíró felek? Csak csupán játszadozásból írtak a szerződésbe teljesíthetetlen vállalást és arra hatalmas kötbér vállalást – majd „véletlenül” összejön 267 mFt perelhető kötbér? A kifizetett 122 millió Ft kötbér kifizetés a bizonyítéka annak, hogy a szerződő felek tudták mit csinálnak! A nyomozás is kiderítette az igazságot (vádemelést javasoltak kétszer is), ezért nem értem az igazsággal szemben járó Határozatot. A szándékot természetesen értem.
– „A szerződés aláírásának időpontjában minden körülmény arra utalt, hogy a kötbér szerződésben való kikötése csak névleges feltétel, annak érvényesítésére soha nem fog sor kerülni. Így Pásztor Béla polgármester szándéka nem irányulhatott vagyoni hátrány okozására, még eshetőleges jelleggel sem.”
  A határozat nem sorol fel bizonyítékként egy tételt sem a „minden körülmény” – ből, amely arra utalna, hogy a szerződésben a kötbér kikötés csupán csak NÉVLEGES FELTÉTEL volt. De nem veszi a fáradságot sem, hogy megértesse, mit ért az alatt, hogy „névleges feltétel”. Nem utal semmilyen jogszabályi forrásra sem – hogy a feljelentő megtudja, hogy mit jelent általában a szerződéskötéseknél a „névleges feltétel” fogalma. Nem is utalhat, mert a magyar jog nem ismer ilyen fogalmat sem. Az ügyészi határozat célja eléréséhez új jogi formulát konstruált a magyar jogszabályokba – kisajátítva magának a Magyar Országgyűlés hatáskörét.  Azt sem tisztázza a Határozat, hogy miért nem került a szerződésbe, hogy a ténylegesen teljesíthetetlen kivitelezési határidő és a napi 100.000.- Ft kötbér fizetési lehetőség ill. kötelem nem komoly dolog, csak tréfa, „névleges feltétel”.
– „A fentiekre tekintettel a nyomozás eredményeként bűncselekmény elkövetését a vádemeléshez szükséges biztonsággal megállapítani nem volt lehetséges, ezért a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően a nyomozás megszüntetéséről határoztam.
Budapest. 2010. február. 4     Dr. Birtalan Örkény sk. főügyész”

*

     Szerintem:
  Legalább a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény elkövetése vádemeléséhez van elegendő bizonyító erejű adat /Rendőrség szerint a hűtlen kezelés bizonyításához is/. Akkor legalább ezt az utat kellett volna járnia az ügyészségnek a nyomozás lezárása helyett. Kérem olvassák el ezt:
(Btk. 14.§) „Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.”
 
Pásztor Béla polgármester a szerződés aláírásakor tudta, hogy
  – törvénytelenül jár el /képviselő-testületi felhatalmazás és jegyzői ellenjegyzés nélkül/
  – kiméretlen, közművesítetlen földterületet ad el
  – nincsenek meg a közmű tervek, az építéséhez szükséges engedélyek, szerződések
  – ezek miatt a 13 nap közmű-kivitelezési határidő nem teljesíthető vállalása a szerződésben
  – hogy miért írt alá ilyen önkormányzati érdekekre veszélyes, hátrányos tartalmú szerződést
  – milyen súlyos következményekkel járhatnak a szerződésben vállalt kötelmek
  A megyei főügyészség pedig – utalva a Határozat ismertetett elemeire –  nem kezelte súlyának megfelelően a nyomozás által igazolt, feltárt tényeket.

*

  „A fentiekre tekintettel”  az a véleményem, hogy   „Nem akarásnak nyögés a vége”.

*

Összefoglalásként elmondható, hogy ezen ügyészi határozat alapján nem teljesült a feljelentők azon szándéka, hogy kiderüljön a teljes igazság, hogy ha történt bűncselekmény, akkor az elkövetőket érje utól a törvény szigora. Ebből az ügyészségi határozatból még az Atyaúristen sem tudja kihámozni az igazságot, mert csak abban tényszerű, hogy a közismert eseményeket majdnem hűen felsorolja. A tényleges indoklási rész, a néhány utolsó bekezdés gyermeteg, „lázas képzelgés”, semmit sem bizonyít annak érdekében, hogy elhihetővé tegye a feljelentők számára, hogy
      a) nem keletkezett vagyoni hátrány
      b) nem történt hűtlen kezelés,
      c) vagy nem történt legalább gondatlanságból származó vagyonvesztés

*

Ha igaz, hogy fellebbezés történt az ügyben – mert a feljelentők nem bíznak a Pest Megyei Ügyészség határozatának szakszerűségében, igazságtartalmában – akkor még ebben a hónapban meg kell ismernünk a Legfőbb Ügyészség álláspontját. Remélem hozzájutok ehhez az anyaghoz is, hogy tájékoztatni tudjam az érdeklődő Közvéleményt és elmondjam véleményemet az ügy folytatásáról.  Szeretnék hinni abban, hogy majd nem a Legfelsőbb Ügyészséget is elérő „őrző angyalok” sikeréről kell majd tájékoztatnom Önöket.

/Vége?/