dr. Marik György
A decemberi szám képviselő-interjú alanya a veresi képviselők legfontosabb személyisége. Pásztor Béla lehetséges utóda. Egy olyan személyiség, aki, ha kihívta volna Pásztort, mindig lett volna esélye a győzelemre, lett volna olyan ciklus, mikor ő lett volna az esélyesebb, és a jövőt illetően is lehet, ő lesz Veresegyház következő polgármestere.
Első gondolatkísérletemben mégsem a személye körül fogok időzni. Van tehát egy a városban ismert háziorvos, kiterjedt praxissal. Jó orvos hírében áll, odafigyel a betegeire, képzett, személyisége is megnyerő. Politikai szerepet is bevállal, de nem pártpolitikait. Baráti közössége biztatja, hogy vegyen részt a testületi munkában, vagy maga kap kedvet hozzá, mindegy is. Ez a gyengébb ellenállási irány. Ha orvosként többet akar elérni, jobban bele kell látnia a fejlesztési elképzelésekbe, vagy pontosabban neki magának kell fontosabbá válnia a polgármester szemében. Egy szavazat a testületben érhet sokat, és akkor az ő kérése is lehet fontos.
A kedves olvasónak jelzem, hogy bármelyik kisvárosban volnánk Magyarországon, bármelyik praktizáló háziorvosnál ugyanez volna a kérdés. Valószínűleg jobban teszi az, aki kimarad orvosként a helyi politikából, de ha már belesodródik, akkor épp olyan szituációba kerül, mint Móricz Rokonokjában Kopjás. No, nem a rokonokra utalnánk most, hanem az alapdilemmára: „közösségi érdekeket szolgáljak vagy a sajátomét?” Kis eladósodások, a lehetőségekhez képesti nyújtózkodások pedig kényszerpályára állítják Kopjást. De vajon milyen pályára állítják a politikai karrier előtt álló helyi doktort?
Ha még általánosabban boncolgatjuk egy praktizáló orvos helyi politikába történő belépését még általánosabb dilemmákba ütközünk, a hivatás kérdésébe. Lehet-e például egy pap egyúttal építési vállalkozó? És most nem arra gondolok, hogy lobbizhat-e templomépítéséért, hanem, hogy maga üzemeltethet-e családiház beruházásokat. – Aligha. A hivatás kizárja ezt. De azt is, hogy képviselő legyen. Sőt, még az is demokráciatorzuláshoz vezet – az oroszoknál van ilyen -, ha a testület a pópához igazítja a törvényalkotást. A kaptafa elhagyása, vagy az azzal történő túlzott befolyásolás a demokrácia megbetegedését hozza.
Nyilván amolyan civil virtus, ha egy zeneiskola igazgató a testületben a zene ügyét képviseli, ha egy orvos a testületben az egészségügyi intézményekért lobbizik. De mi van akkor, ha nem a zene ügyét, hanem az igazgatói székét javítgatja, ha a saját iskoláját előnyben részesíti a többihez képest, vagy ha orvos, és a saját rendelőjét képviseli, a saját praxisát nyomja? Ha nem a zenét meg az egészséget, hanem a maguk pozíciójának megerősítése foglalkoztatja őket, már letértek a helyes útról. És mi van akkor, ha ezek az emberek ezen kívül még vállalkozók is? – Ilyenkor még a saját hivatásukat is erodálják.
A hivatás attól hivatás, hogy kizárólagos, és összeférhetetlenséget hoz a felszínre. Ezek lehet, hogy jogilag is megfogalmazódnak, lehet csak szokásbeliek, vagy ízlésbeliek. A hivatáshoz tartozó önbecsülése ódzkodik. – De Magyarországon nincsenek ilyen kifinomult ízlésű emberek, a jogszabályaink meg nem tudják kikényszeríteni azt, ami nincs, ezért a mi kultúránk belevisz minket Kopjás történetébe, Veresegyházon pedig Marikéba. Lássuk tehát, az ő drámáját. Mi lesz vele, mi lesz az ő sorsa, mert ez a mai Magyarország sztorija.
Azt már látjuk, mi lehet a szocializmus tanácselnökéből: Pásztor Béla. Róla tudjuk kicsoda, ő már a múlt. De mi lehet ebből a nagyon rossz hátterű és indíttatású rendszerváltás utáni miliőből kinövő tehetséges és szimpatikus orvosból, aki évtizedeket tölt el Béla bácsi mellett. (A Béla bácsi itt nem Pásztorral szembeni tiszteletlen kiszólás, hanem a Móricz regényre utalás, ahol „bélabácsizzák” a polgármestert, ő meg „pajtikámozza” a köztisztviselőket és a képviselőket.)
Hogy a drámát érzi Marik, arra mi sem jobb bizonyíték, mint hogy folyamatosan ingadozik. Átadja-e a testületben a helyét valakinek, aki tényleg akar is valamit kezdeni a pozícióval, vagy még megtartsa? Elköltözzön-e a városból, vagy maradjon? Megtartsa-e a vállalkozását, vagy megszabaduljon tőle? Kihívja-e Pásztort, vagy várja meg csöndben, míg felőrli őt a politikai világ, vagy ha az nem nem, hát az évek, és miután Pásztor kezéből kiesik a toll, azután lépjen? Ezek miatt a kemény dilemmák miatt igen csak kíváncsian várja az ember, milyen interjút tudnak vele készíteni.
Az interjú azzal kezdődik, hogy rettenetesen nehéz volt Marik Györggyel leülni beszélgetni. Mondjuk ezen nem csodálkozunk. S nem mert a doktor rendkívül elfoglalt, hanem amiket fentebb írtunk, azért.
Tetszik az a kérdés is, hogy tud-e felkészülni a testületire. Ez logikusan következik abból, hogy valaki elfoglalt, ám kiderül, hogy sok a rendkívüli ülés, a napközbeni időpontra tett, melyek rendkívülisége nem indokolt. A kedves olvasónak nem kell mondanunk, hogy nem indokolt. Ezek politikai trükkök. Hol a fejetlenség miatt vannak, hol azért, hogy Marik és más képviselő ne tudjon felkészülni. A tájékozódást segítené egy háttércsapat, egy politikai frakció, de Marik mögött csak Leviczki Tamás és az ÉVÖGY van. Marik válasza tehát, mely szerint, ha van rá elég idő, akkor elég ismeretet szerezhetünk illogikus, hisz épp ő mondja, hogy nincs rá elég idő. Ez egy kibújás az alól, hogy Pásztort kritizálja. Jó kapcsolatát a többi képviselővel viszont ne vonjuk kétségbe, ez épp személyiségének erényei közé tartozik. Nem kell megerőltetnie magát, hogy ez menjen neki, viszont ha azt akarná, hogy tisztességesen és ne bután menjenek a dolgok, valószínűleg mindenkivel összeveszne.
A kettősség az önellentmondás, az óvatosság kedvéért az elemző megütközését másutt is kiváltja: „A város jó irányba fejlődik, a polgármester úr által kijelölt út OK, de ennek a valós élethez egyre kevesebb köze van.” Hogy lehet egy irány jó, ha annak nincs köze a valós élethez? Mit akarnak ezek a mondatok jelenteni? Van-e egyáltalán értelmük azon túl, hogy Pásztor Bélát egy okos politikus nem támadja, miközben megpróbál kiszólni az elégedetlenkedőkhöz. Bocsánat, de a valóságshows szereplők közt lettek olyan fiúk nyertesek, akik ezt a technikát jól csinálták. Ha racionális magyarázatot keresünk – és ha ezt kifejthette volna hosszabban – talán ilyeneket mond, hogy fürdőfejlesztési tervek és az arra költött milliók ugyan jók, de nem ezeket kell most megoldani.
Amúgy viszont a fejlesztési irányok sem jók! Nem a fürdővel van gond, hanem épp a cikk korábban említett tényével, a folyamatos parcellázással, építési biznisszel, és az ebből fakadó lakosságnövekedéssel. Vagyis lehet, hogy Pásztor a szavak szintjén a fürdőről beszél, a tények szintjén viszont lakosságot növel és iparosítaná az alvóvárost.
Viszont a doktor a második ember, aki kerekperec kimondja, hogy az adósságkonszolidáció óta felhalmozott 3,5 milliárd forint tévút. Méltányoljuk ezt minden gúny nélkül, mert olyan álomvilágba ringatja magát egész Veresegyház népe és maga a testület, mintha ez nem volna gond. A testület Pásztor hipnotikus deleje alatt van, s elhiszik, hogy amíg a mester fogja a kormányt, addig ebből nem lehet gond, az embereket pedig nem érdekli, amíg jár a helyi busz és ég a villany a közhivatalban. Akárhányszor felmerül ez a kérdés, Pásztor Béla húsz perces előadást tart arról, hogy a városi eladósodás az embereket miért nem érdekli. Minden tiszteletünk az összes képviselőé, akik ezeket az előadásokat változatlan formában, mint egy lemezt újra és újra meghallgatják.
Innen volna a mi kérdésünk Marik György felé, melyet Mohai persze sose tenne fel: Értelmes ember hogy képes végighallgatni a testületi ülések unos-unton elhangzó lemezeit? Nincs Önnek értelmesebb dolga doktor úr?
De ha ez a kérdés nem is hangzik el, a választ rá megkapjuk. Azért viseli el, mert a város vezetésére pályázik. Dr. Marik György ebben az interjúban bejelentkezett polgármesternek.