Veresegyház legyen meritokratikus

Ez az írás politikai természetű, azaz azzal foglalkozik, miként lehet átvenni a helyi hatalmat. Az első kérdés, hogy egyáltalán kell-e. Nem volna-e jobb, ha Pásztor Béla minél tovább pozíciójában maradna, mert hát – szól az észrevétel – utána még rosszabb lesz, anarchia lesz.

Nem csak azok gondolják így, akik szeretik őt, de sokan azok közül is, akik egész életükben küzdöttek ellene.

Nem tudom erre a választ. Természetesen lehetséges, hogy a következő időszak egy rémálom lesz, és ez majd a település lakosainak rovására is megy, de a másik alternatíva, hogy mint egy bábút, az érdekcsoportok mozgatni fogják, hogy kifelé úgy tűnjön, mintha élne. Erre aligha vágyhat értelmes ember, tehát mégiscsak e rezsim megdöntése, az arra való felkészülés az egyedül elfogadható hozzáállás. Minél kevésbé jön létre, készül fel, alakítja ki programját stb. a Pásztor érát megdönteni akaró politikai csoportosulás, annál valószínűbb, hogy aztán tényleg anarchia lesz.

Érvelhetünk a megdöntése szükségszerűsége mellett úgy is, hogy Pásztor Béla a kommunista rendszert tudta tartósítani, legalábbis ami a természethez, a gazdasághoz, és az emberekhez való viszonyt jelenti. És hát kell ez nekünk?

A természet számára nem érték, hanem kihasználandó, s bár fontos számára az esztétika, de azt csak az épített környezetben látja meg, és nem a természetben. Az emberek eszközök, és nem célok – noha jól tudja, hogy a propagandában az ellenkezőjét kell mondani -, már-már fölösleges akadályok, zavaró tényezők. Csak a behódolást ismeri el értéknek, a mellérendelő viszonyokban ezért is válik mindig joviálissá, hízelgővé.

A gazdasági kérdésekben az a tény, hogy nem szabadna pénzt adni a kezébe, vagy bármi olyan döntéshez engedni, ami üzleti természetű, mert ahogy az a szocializmusra jellemző volt, csak a puha költségvetési korlátot ismeri. Ez annyit tesz, hogy kifolyik a kezéből a pénz, aztán majd lesz valahogy alapon gazdálkodik. A kommunizmus ezért is dőlt össze, de emiatt fokozta vissza is az új közigazgatási rendszer az önkormányzatokat. Sajnos azokat is büntetve a veresegyházi típusúak miatt, amelyek erre nem szolgáltak volna rá.  S most hagyjuk azokat az érveket, hogy az állam nem fedezte a költségeket. Veresegyház most a bevételei alapján végképp egyensúlyban tudna maradni, mégis kijátszva a törvényeket adósodik sebesen.

Pásztor Béla meglehetősen rászolgált arra, hogy mint politikus megbukjon, ahogy a feudalizmus felett is eljárt az idő – mert bizonyos szempontból még inkább hasonlít kiépített hatalma egy feudális hűbéri struktúrára, mint egy modern demokráciára.

Akik viszont ma a feudalizmussal szemben könnyen eltávolíthatják a hatalomból, az a nép. A veresegyházi nép alulinformált, mint mindenki általában, a saját köreire figyelő, nincs citoyen tudata, azaz nem gondolja, hogy volnának a településsel szemben állampolgári kötelességei, de nincsenek lokálpatrióta érzelmeik sem, hiszen betelepültek.

A veresegyházi lakos magára zárja a kertajtót, ahol aztán kihozza a maximumot a fű minőségéből és a gyerekeknek épített kerti játékokból, mert szorgalmas és rendszerető, de a többi nem érdekli. Nem érdekli mi folyik a testületi üléseken, mi a település pénzével, mi készül, vagy mi készülhetne. Úgy gondolja, ebbe joga sincs beleszólni, nem is ért hozzá, és azt is hisszük, hogy megválasztott vezetőink viszont mindehhez értenek.

Semmilyen sikerélmény sincs a veresi lakosnak, hogy ha akarnánk, bármibe beleszólhatnánk. És ez a kudarcélmény jogos, mert kevés olyan település van, ahol annyira minden a polgármester akaratától függne, mint nálunk. Még egy sportrendezvény sem jöhet létre az ő akarata nélkül. Általában is minden kreativitás le van fojtva, főleg, ha valami mögött politikai csomóponti szerveződés is felsejlik. Különösképp az ilyen helyzetekben tudja úgy megfojtani Pásztor Béla a riválisait, hogy a machiavelli-kurzusokon oktathatóvá válik. Elegendő csak Veresegyház egyik frissen testületbe került civil csoportjára, az ÉVÖGY-re utalnunk. (Az ÉVÖGY egyik tagja maga mondta nekem, hogy itt semmilyen energiát, javaslatot stb. nem érdemes befektetni mindaddig, amíg Pásztor a polgármester. Ez világos beszéd, a baj csak az, hogy ilyen politikusok indulnak a választásokon, majd be is jutnak. Vagyis olyanok, akiknek eszük ágában sincs érdekeket érvényesíteni, mert jól látják annak kudarcosságát. Marad ilyenkor a saját érdekérvényesítés, mert hát máskülönben mi is motiválná a képviselői mandátumra?)

Rossz állapotban van tehát a testület mentálisan is, erkölcsileg is. Mindez azért is megdöbbentő, mert ugyanakkor a lakosság tele sikeres emberrel, műveltekkel és tehetségesekkel, kreatívokkal, és a saját területükön bizonyítókkal. Ám a veresegyházi rendszer – mint minden feudális típusú – nem tudja ezeket az erőforrásokat kihasználni. Amíg a központ, azaz Pásztor Béla innovatív, addig igen, de ahogy megy el mellette a világ, úgy lesz egyre nyilvánvalóbbá ez az impotencia. (Ugyanakkor ne higgyük, hogy ez csak a jövőre vonatkozó fenyegetés. Már az eddigi városfejlesztés is iskolapéldája az átgondolatlanságnak, hadd utaljunk csak a megtervezés nélküli növekedésre, az ipari park hiányára, a településszerkezetre stb.)

Abban az esetben, ha a városvezetési problémák ránk szakadnak (hirtelen égbeszökő adók ellenére történő gazdasági összeomlás, romló szolgáltatások, pereskedések, leromló környezet – pl. szennyvíztóvá válnak a tavaink, elpusztulnak a fáink, összeomlik a medvefarm  stb.), vagy ha bármilyen módon túlzottan is elveszíti népszerűségét Pásztor Béla – mint említettük erre akár több okból rá is szolgált -, akkor az egyetlen erő, a Jobbik kerülne pozícióba. Ehhez azonban arra volna szükség, hogy tömegek csalódjanak benne, és mindegy milyen alapon, de eltakarítását kívánják.

Amennyiben nincs ekkora bukás, akkor a helyi lakosok nem valószínű, hogy bármelyik országos politikai pártot kívánnák a hatalomba juttatni, tehát ez esetben a Jobbik sem esélyes. A Jobbiknak tehát érdeke, hogy protest hangulatot teremtsen, és ha innen nézzük, jól is politizálnak, Pásztor Bélát folyamatosan támadják.

A 2010-es történések, illetve azok elmaradása mutatja meg a legjobban, hogy miként lehet legyőzni a polgármestert. A BD ellenes társadalmi összefogásban megroggyant. Bár szám szerint ezt a népszavazást is megnyerte, annyiban mégis vereséget szenvedett, hogy akaratát nem tudta érvényesíteni. Hasonló történt nem rég a mobiltornyok ügyében is. Ezek a kis példák azonban csak arra tanítják a veresieket, hogy meg tudnak akadályozni dolgokat, ami után megint visszahúzódhatnak a kerítéseik mögé. Arra viszont nem, hogy teremteni is tudnának. Ehhez a hitet csak jól összeállított elitcsoportok volnának képesek adni.

2010-ben össze lehetett volna állítani ilyen elitcsapatot. Nyilván az is logikus lett volna, hogy azt válasszák vezetőnek, aki a BD ellenes küzdelmet politikailag is felvállalta, és az arcát adta hozzá. Ez esetben nem az az érdekes, hogy ez ennek a cikknek a szerzője, mert valójában én nem volnék alkalmas polgármesternek, de a politikai logika alapján fel kellett volna ismernie a helyi elitnek, hogy általam legyőzhető, de legalábbis a legnagyobb eséllyel kecsegtető a váltás. Sokan akarták a váltást, de politikai szempontból egyedül az ÉVÖGY viselkedett intelligensen. Áruló módon viselkedtek, de intelligensen. Oda álltak, ahol a győztest sejtették, és az utolsó pillanatban tették ezt. A győztes pedig Pásztor Béla volt. Mindaddig mellettünk, az ÉVE mellett voltak, míg úgy nézett ki összeáll valami. Voltaképp a Fidesz akkori energiáit nem az akkori Gamesz igazgatóba, a Tavirózsa energiáit pedig nem az LMP-be, és saját jelöltjükbe kellett volna fektesse, mert így több részre szabdalták a Pásztorral szembeni politikát. Ha ezek az akkori erők összefognak, minőségileg más helyzetet teremtettek volna, mint az egymással való versengésben. Lehet még úgyis alul maradtunk volna, de nem következett volna be az az elképesztő minőségromlás, ami mostanra. A politikai vereségnek sem következett volna be a mai állapota, mikor is Fideszes képviselő is alig van, hogy a zöldek kiebrudalásáról már ne is beszéljünk.

A mostani helyzet más, mint a 2010-es. Először is látni kell, hogy a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy Pásztor Béla még akár 30 évig pozícióban marad. Ha hosszú életű és egészséges lesz, amit innen kívánunk neki, akkor nincs ok a politikai bukásra. Ennek megértése nélkül nem lesz összefogás sem, márpedig ennek megértése alapvető, hiszen ha mégis bekövetkezne valamilyen betegség, vagy haláleset, ami miatt megüresedne a szék, valóban káosz jöhetne. Mindenképpen érdek tehát, hogy a helyi elit még az előtt összeálljon, hogy ilyesmi történjék, és ne az menjen tovább, ami most van. Most ugyanis csak várják a szék megüresedését, mintha legalábbis valami diktatúrában volnánk. (Ld. az ÉVÖGY-ös politikus a korábbiakban már idézett megnyilvánulását.)

Végezetül arról szólnánk, hogy ki képezheti ennek az elitnek a magvát. 2010-ben ez összeállhatott volna még az aktívabb újonnan betelepülőkből. Akad néhány agglomerációs példa arra, hogy a betelepülők megelégelve a helyi feudális viszonyokat átvették a falu irányítását. Nálunk viszont ez 2010-ben elmaradt, és mostanra –ha csak nem próbálkozik Pásztor Béla egy másik BD-vel – nem is valószínű ez. (Ilyenformán én is, míg 2010-ben polgármester esélyes lettem volna, de mivel nem sikerült a szervezeteket összefognom, és ezért nem is jelöltettem magam, addig most ilyesmire még akkor se volna esélyem, ha aspirálnék, vagy ha a szervezetek engem akarnának. Ma egy Fideszes, egy Tavirózsás, egy ÉVÖGY-ös, egy MSZP-s, DK-s stb. támogatás az égvilágon semmit sem jelentene. Most nem erre van szükség.)

A következő választásokon Pásztorral szemben csak egy másik civil szerveződésnek van esélye, ráadásul egy olyan civil szerveződésnek, amelynek fő profilja a hagyományokból nő ki. (Kivéve, mint korábban említettük, ha csak nem órási népszerűségvesztésen megy át a városvezetés, mert mindenki gazemberként tekint rájuk, ez esetben ugyanis a Jobbik a befutó.)

Megint csak, mint már oly sokszor a korábbiakban, fel kell támadjon poraiból a régi veresegyházi elit. Mindazon családok, akik sajnos többé vagy kevésbé, de miután Pásztor, mint kommunista kiforgatta őket – s a történetek szerint a kelleténél, tehát az akkori szükséges viszonyokhoz képest is jobban – tehát annak ellenére, hogy kiforgatta őket, kiegyeztek vele. Mások talán még rosszabbul jártak, mert egész életük ráment a vele való harcra. A pragmatikusok őslakosok leszármazottainak kell kibékülniük a harcos őslakosok leszármazottaival. Le kéne ülniük egymással, átbeszélvén a származást, a régmúltat is. Voltaképp egy ilyen békülésbe, újra egymásra találásába látom az ÉVE közvetítő szerepét, lehetőségét, mediációs küldetését, de többe nem. (Feltéve persze, ha erre az érintettek felkérnek. 2010 óta papírom van róla, hogy mediációs szakember lettem, s annyira szívemen viselem Veresegyház jövőjét, hogy itt nem pénzért vállalnám a munkát.)

Nem feltétlenül a őslakosok közül kell kikerülnie a következő polgármesternek, de az ő jelöltjük lehet egyedül legyőzője Pásztor Bélának. Mindez pedig nem egyszerűen a hatalomról szól. Legalábbis számomra nem. Ennek az őslakos, Pásztor Bélát azért mindig csak nagy fenntartásokkal elfogadó közösségnek van olyan építő ereje, mely politikai ideológiától mentesen képes a mostani gazdasági érdekcsoportokat nem leváltani de kiegészíteni. A kiegészítés csak úgy mehet, ha olyan játékszabályokat vezetünk be, amelyet a most előnyt élvezők is el tudnak fogadni. Természetesen néhány igen zűrös figurát, mint például Gábor Csaba érdekeltségeit teljesen ki kell szorítani, hogy mindenki tisztában legyen a gátlástalanul mutyizók világa a múlté. A többieknek csak az igazságos verseny játékszabályait kell elfogadni, melyben mostantól fogva lehetnek vesztesek. Az új hatalmi logika nem szólhat arról, hogy a támogatók azt nézzék mit kapnak ettől, az új hatalmi logika alapja az igazságosság kell legyen.

Az új elit egy meritokratikus Veresegyházat tudna teremteni, ahol az érdemek, és a valódi képességek alapján történik a kiválogatás. Egy-egy közbeszerzés például a kezdettől fogva nyilvános, és átlátható, és az ajánlatok pont mint egy licitnél – csak épp ellenkezőleg – lefelé mennek. A vállalások mögött pedig jogi és nem haveri garanciák születnek. A dolog ilyen egyszerű, vannak rá minták, persze nem magyarországiak.

Ha nem meritokratikus település leszünk Pásztor után, akkor ugyanaz fog történni, mint az országgal. Vagyis az új elit ugyan megszerzi a politikai hatalmat, aztán lassan rájön, hogy az nem elég, és gazdaságilag is le kell radírozni a régit, így pedig végképp belecsúszik egy önsorsrontó háborúba, egy korrupciós világba.

A mi új elitünk azonban a legrégebbiekből, az őslakosokból, illetve azok leszármazottaiból verbuválódhat. Azokból, akik leginkább elkötelezettek a veresegyházi helytörténeti kérdéseknek, akiknek a legerősebb a tudása és az identitása.

E sorok írója nem tartozik közéjük, tehát így is tessék olvasni mindazt, amit írtam. Nem hazabeszéltem, de az itt élők nevében beszéltem.