Helyi lakosok és (gyógyszer)ipar
Kapcsolódásuk nem több, mint bármely más munkahely-lehetőség, bár sokszor ezekbe a gyárakba távolabbról járnak, és a termékeket is távolabbra viszik. Marad az iparűzési adó, mint helyi haszon.
2010-ben, mikor barátaimnak gyűjtögettem a kopogtatócédulát végigmentem Veresegyház azon utcáján, ahol a Sanofi, és még néhány más gyár található. Minden házba becsöngettem, és ha már beszélgethettem az itteniekkel megkérdeztem mit szólnak ahhoz, hogy gyárak mellett laknak?
Ezek a gyárak nem füstösek, de azért volt aki a hangosságra panaszkodott, s volt aki a lakókörnyezetének értékvesztésére. De a többségnek nem volt baja. Volt, aki azt mondta, ő Budapesten a Váci úton lakott, onnan költözött ide, és neki ez a legtermészetesebb. Ott is voltak gyárak. (Tul.képpen a gyári környezettel együtt költözött ki, ezért nem zavarta.) Volt aki azt mondta, a gyárak már itt voltak amikor jött, ennek tudtával tehát nincs oka panaszkodni, nem örül neki, de hát erre tellett.
A főépítész (Zsigmond László) felelőssége lett volna, hogy kiálljon egy olyan városszerkezeti fejlesztés mellett, amely a lakóktól elkülönítetten, egy helyen hoz létre ipari területet. Neki kellett volna előre látni, tőle volt elvárható, hogy rendelkezzék azzal a szakmai tudással, hogy egy növekvő településen nem a lakók közelébe elszórva kell lerakni az iparterületeket. Neki kellett volna tudni, hogy a jövőben nem a gyárak mennek az emberekhez, hanem az emberek autójukba ülnek vagy buszra szállnak, és ők mennek a gyárakhoz. Mert nem a Sanofival van probléma, hanem hogy Veresegyházon minden felé szétszórtan van letéve az ipar, a fafeldolgozótól a GE-n keresztül a gyógyszergyártásig. Az egészséges városszerkezet nem úgy néz ki, ahogy Veresegyház, és ahogy a világ fejlődik, és az egészség egyre nagyobb értékké válik, korrekciókra lesz szükség.
Voltaképp nem is olyan soká épp ezen gyáraknak lesz problémájuk, hogy hová menjenek, és ha nem találnak a településen békés területet, akkor nem iparvárossá válik Veresegyház – ahogy Pásztor Béla szeretné -, hanem épp ellenkezőleg, sok jelentősebb vállalat elköltözik majd. Hiszen, ha új szigorúbb szabályok miatt, a polgárosultabb lakossági elvárások miatt, vagy csak mert egy demokratikusabb világ lesz költözniük kell, miért ne odamennének, ahol a konfliktus nélküli feltételek adottak. (Mint pl. ahogy a BD is elment Tatabányára.)
S ez az átalakulás Veresegyház jövőbeli vezetőinek gondot okozhat majd. Mert Pásztor rájuk hagyja az adósságokat – nincs mindig Budán kutyavásár, nem fogja mindig kifizetni az állam az adóssághalmazt -, és rájuk hagyja az elszivárgó ipari vállalkozókat és a csökkenő városi bevételeket.
A lakóhely és ipari terület elkülönülése, a különböző funkciók és terek átgondolása, nos tulajdonképpen ez egy főépítész feladata. (Mondhatni ezért van. A várostervezés ettől várostervezés.) Ahol valamiféle organikus fejlődés miatt a múlt terhel egy területet, ott nagyobb munkával kezdenek meg egy átalakítást. (Pl. a Váci úti gyárak kiköltözése, a gyógyszeripar vegyi káros hatásai miatt mindenütt távol kerül a lakóövezettől stb.)
Hogy ez az előrelátás éppenséggel nem lett volna lehetetlen, azt jól mutatják a környező települések, ahol ipari parkokat találunk. Ezeken a helyeken nem saját szakmaiatlan ötleteit kierőszakoló városvezetők vannak, ott hagyták dolgozni a főépítészt. Az ilyen szerkezeteknél azonban kettőn áll a vásár. Kell hozzá egy erőszakos laikus, akinél a politikai hatalom van, de kell egy opportunista főépítész is.