Zsolt Péter elemez – Milyenek a polgármesterek?

Két karakterjellemzőt elméletileg könnyű elfogadni. Nyilván azokból lesznek a vezetők, akik vezetni akarnak, s a közösség dönti el ezen túlmenően megbízik-e bennük. (Erről van szakirodalom is.) A vezetni akarók pedig az átlagtól elütők a kockázatvállalásban: vagy túl kockázatvállalók, vagy túl óvatosak. (Erről nem olvastam szakirodalmat, de annyira valószínűnek tűnik.)

Feleségeink gyakran túl biztonságra törekvőek, következésképp rendkívül motiváltak bizonyos kérdésekben, ezért ezekben átveszik az irányítást, illetve noszogatják a férfit, tegyen már valamit. Evolúciós szempontból ez érthető. Néhány férfi meg annyira keresi a kihívást, hogy anélkül megölné az unalom, tehát kaland- és kockázatkereső (ez is evolúciós.) Olykor nőkben is található kockázatvállaló, és férfiban is túl óvatos. Azt állítom, ezek a karakterekjeyek nagyobb számban jelennek meg vezetőkben, például polgármesterként.

Bajt is hozhatnak a fejünkre, mert karakterüknek megfelelően hozzák meg a döntéseiket, e mögé sorakozik fel az apparátus, és ilyen irányba megy az egész közösség. Nem kétséges például, hogy Pásztor Béla, ki már gyerekkorában is zsiványkodott, igazi kockázatkereső. Ő úgy fogalmaz, hogy a joggal is azért kerül gyakran összeütközésbe, mert az erkölcs vezérli. Belülről vezéreltsége igaz, és az is, hogy a kockázatvállalás lételeme.

Túlságosan is belefeledkeztem azonban Pásztor Béla személyiségének megfejtésébe, noha a polgármesteri jellemvonások között nem csak ő lehet etalon. Nem csak ő, és nem csak az előbb említett két személyiség, az átlagtól eltérő kockázatkereső, vagy kockázatkerülő.

Mostanában több polgármesterrel is együtt dolgoztam, korábban többet is tanítottam. Érdekes módon a tanítás során nem tűnt fel nekem az, mint ami mostanában az együtt dolgozás közben. A tanítás során szociábilis, intelligens, gyors felfogóképességű, rendkívül könnyen alkalmazkodó, tanulékony, kreatív, önmagát könnyen megszerettetni tudókat ismertem meg. Ám az együtt dolgozás már arra világított rá, hogy sokan közülük türelmetlenek, mániákusak, képtelenek kivárni valamit, ha nem ők beszélnek-szerepelnek könnyen megunják a dolgot, vagyis olyanok, mint a rossz gyerekek, akikkel a pedagógusoknak nap mint nap meggyűlik a bajuk. Rájuk mondják, hogy okosak, tehetségesek, de nem fogják semmire se vinni, mert nincs bennük kitartás. A szülők kétségbeesnek, elhiszik, hogy figyelemösszpontosítási készségfejlesztésre van szüksége a „hiperaktív” gyereknek, másképp csődtömeg lesz belőlük. Aztán lám, polgármesterek lesznek…

Ez a polgármesteri hiperaktivitás azonban nem csak genetikailag hozott lehet, adódhat a politikusi munkából is. Lehet alapkarakterük nem ilyen, az iskolában nem volt velük semmilyen gond, nem hordták őket szüleik pszichológusokhoz, viszont a sok kihívás, az állandó döntési kényszer és kompetencia érzet, a folyamatos tevékenység felpörgeti őket, stresszes állapotba juttatja néhányukat, s ez az oka, hogy aztán már csak úgy, ha nincs kényszer, nincs érdek stb. nem tudnak megülni, kiengedni, lazítani. Olybá tűnnek, mintha figyelemzavarosak volnának.

A baj többek közt az, hogy elszakadnak így azoktól, akikért dolgoznak, akiknek a ritmusuk lassabb.