Harmónia vagy diszharmónia?
Ön szerint a fenti fénykép melyik városban készült? Vagy esetleg Budapest külső kerületeire tippel? – Mindkét esetben téved. Ezek veresegyházi házak. A benne lakók nem tehetnek róla, de a városvezetés igen. Valami igen csúnya bunkóságot követett el a városvezetés, az építési osztály és a főépítész, hogy ezekre kiadták az engedélyt. Nem a házak csúnyák, s még egyszer nem az odaköltözők tehetnek erről, a településfejlesztés ad hoc, primitív.
Mi is számtalan esetben hallottuk, hogy Pásztor Béla a képviselőket arról győzködi, hogy a település építési szabályzatában lazítsanak a kötöttségeken, mert ez nagyobb lehetőségeket biztosít a számára.
Lássuk akkor miért is van szükség az előzetes szabályozásra, s anélkül hogyan lehet diszharmóniát teremteni pusztán azzal, ha valakik nem értenek a fejlesztéshez. Edward T. Hall óta minden építész tudja, hogy a közösségek és az épületek, valamint a terek milyen kölcsönhatásban vannak egymással. A modernitás, amely az emberi tényezőre még kevéssé figyelt annyira elvolt telve az új technológiák lehetőségeinek csodájától, hogy bár funkcionalistának tartotta magát, de kimúlt. Egész pontosan 1972 július 15-e 15 óra 12 perckor, mikor is egy Corbusier típusú díjnyertes (!) lakótömböt lakhatatlansága miatt St. Louisban felrobbantottak. Nem az épületgépészettel volt baj, az emberek utálták.
Az építészek azóta tudják, hogy oda kell figyelni az emberekre. S van itt egy másik, nagyobb probléma is. A demokratikus érzület hiánya. Ugyan hogyan várhatnánk, hogy országos szinten ez működjön, ha még egy kis településen se világos, hogy nem építhetünk egy magas lakótömböt egy kertvárosi rész feje fölé?
Több disznóság is van ebben a történetben. Az egyik, hogy az eredetileg kis házaikat ide építők megnézhettek egy településfejlesztési tervet, amely alapján kiválaszthatták a város csendes szélét. A fejlődés tudjuk nem könnyen megállítható, de szabályozható. Tehető valóban fejlődéssé, míg pusztán a növekedés nem fejlődés. A meghízó ember bár növekedik, nem fejlődik. Ám Veresegyház városvezetését csak egyvalami érdekli mindig, a növekedés. Magasról tesz a fejlődésre, mert szakmailag az 1972-es előtti szinten van, nem tart a korral. Bár az esztétika már fontos, de a lényeget még mindig nem értik.
A magas házakban lakók nem tehetnek arról, hogy belátnak a kertekbe.
A növekedés mögött pedig egyszerű anyagi érdekek húzódnak, milyen építtető hajlamos telket vásárolni, melyből bejön a betervezett bevétel, amiből pedig a közszolgáltatásokat kell fenntartani, meg persze villogni lehet szökőkutakkal, és tüzijátékkal. (Semmi bajunk az előző kettővel, ha megvan rá a fedezet, de ha csak így…)
S ha már disznóságot követünk el valakivel az állítólagos fejlődés nevében, és cserébe pénzhez jutunk, nem úgy illik-e, hogy a kárt szenvedetteket kártérítjük? Azokat a lakókat, akik elveszítették intimitási lehetőségüket, mert kertjükbe mostantól felülről néznek be, ezért nyilván kártérítés illetné a közösség részéről, mely úgy gondolja ilyen házakra szükséges van. De valóban szüksége volt-e ilyen házakra a közösségnek? – Ha nem tudta beazonosítani, hogy ez nem Veresegyház, akkor a városképbe aligha illett, a közösség aligha igényelte.
A másik probléma a törvényesség betartása. Élünk a gyanúperrel, hogy az épített magasság meghaladja a besorolásban engedélyezettet. Az építési vállalkozó, ha megkapta erre a magasságra az engedélyt, akkor már csak egy kérdés van hátra: az önkormányzat betartotta-e a saját maga által felállított szabályokat. Ha nem, kinek, mikor, és hol kellett volna figyelmeztetni, az engedélyeket visszavonni, azaz ki a felelős a diszharmóniáért? (A 2007-es Településrendezési Terv 26. paragrafusa 5,3 méteres belmagasságot engedélyezett ezen a területen. Az épületek a Településrendezési Terv több előírásának sem felelnek meg. Ezek közül is legszembetűnőbb az építménymagasság. Ha valamelyik építész azt állítja, hogy a fotón látott házak kisebbek 6 méternél, akkor szerintünk vissza kéne adni a diplomáját.)