Pásztor Béla és a Mount Everest
Elnézést a szerzőtől, aki a Monday Mannán publikált, hogy másként vittük tovább az írását.
„Alison Levine bámulatos útszakaszt tett meg a Mount Everest tetejére /…/ és elmondta, micsoda kiterjedt előkészületeket kellett tennie a hegymászáshoz. Az emberi test, magyarázta, nem tudja elviselni a Mount Everest rendkívül nagy tenger feletti magasságát és a szokatlan légköri körülményeket hónapokig tartó előzetes felkészülés nélkül.
A hegymászók nem tehetik meg, hogy egyszerűen csak fogják speciális felszerelésüket és elindulnak fölfelé. Sok minden szükséges ahhoz, hogy az emberi test elérje az erre való készséget. Kezdetben heteken át csak a hegy első szintjéig másznak fel, aztán visszatérnek a bázistáborba. Azután a hegymászók feljutnak a következő szintig, és újra lemásznak. Ezt addig folytatják, amíg testük nem akklimatizálódik és teljesen fel nem készül arra, hogy felmásszanak egészen a világ legmagasabb hegyének csúcsára. Ezek a hegymászási alapelvek közvetlenül vonatkoztathatók…” a városvezetésre is.
„Ahogy a Mount Everest kalandot és magasztos törekvést jelent sokak számára, akik valaha is a hegymászással jegyezték el magukat, a munka világának is megvannak az „Everestjei”, amelyeket meghódítani készülünk. Ez lehet egy izgalmas elképzelés, egy magasztos cél vagy egy egyedülálló üzleti koncepció. Bármi is az, eléréséhez tervezés, gyakorlat, előkészület és elegendő fedezet (ellátmány) szükséges… „
Nos Veresegyház polgármesterét igazán nem kell tanítani az előre meg visszafelé lépegetésre. Türelme példaértékű. Ám egy hegymászáson már rég meghalt volna, mert a fedezetről, ellátmányról megfeledkezik.
A nagyra törési vágy megfelelő fedezet nélkül kezdetben még olyan üzleti partnereket biztosított a számára, mint Somody Imre, ma már Gábor Csabánál tart. A városnak lehetne most egy Somodyja – akit a polgármester végül is elüldözött -, helyette van egy Gábor Csabája, akikre sokan panaszkodnak, akitől sokan tartanak, akinek sokan kiszolgáltatottak, és akitől a város nem tud szabadulni.