49%-ról 39%-ra csökkent a népszerűsége amikor lemondott

 

Aktuális bejegyzés: GAME OVER

Korábbi bejegyzés: A Kossuth Rádióban az elnök Vasárnap beszélt meghallgatható itt.

Csak két dolgot kellett volna tisztázni a riportban. Miért is felelős az opponense és a konzulense? Megkérdezte Schmitt Pál a konzulensétől, hogy az egész dolgozatát egy az egyben átemelheti valakitől? Ha igen, biztos felvilágosították volna, hogy nem. S miért kellett volna tudnia az opponensének, hogy egy ilyen megoldást választott? Ennek már feltételezése is megalázó lett volna, és ha az opponens vagy a konzulens nem olvasta az eredeti műveket, honnan tudhatták volna, hogy az nem Schmitt Pál írása?

(A történetből annyit elfogadhatunk, hogy a korabeli szabályok eltekintettek a lábjegyzeteléstől, de hogy ellopják valakinek a szövegét, az mifelénk soha nem volt elfogadott se a tudomány, se a művészet, de még az újságírás történetében sem. Nem egy egész dolgozat, egy fél bekezdésnyi szöveg átvétele is plagizálásnak és szerzői jog megsértésének számít. Talán érdemes megemlíteni azt is miért olyan lényeges ez. Mert a nyugati civilizációban az elsőséghez kötik az érdemeket, a díjakat, az elismerést. Ha valaki nem tartja tiszteletben más elsőségét, akkor elveszi a dicsőségét, a pénzét stb. A keleti kultúrákban ez lehet másként is, ott lehetett másodlagos a szerző személye.)

A másik kérdés az ország érdeke lehetett volna, vagyis az, hogy az elnök úrnak mi a fontosabb, a saját vagy az ország érdeke, és miként értékeli ezt a helyzetet ebből a szempontból?

Interjú az M1-en Obersovszky Péterrel – se megbánás, se lemondás

Minden ismerős és jó barát, elemző és civil a lemondást jósolta. Tévedtünk. A politika egy csodálatos dolog. Aki nézte a péntek esti interjút úgy érezhette, Schmitt őszinte, és magabiztos, kicsit civil, de ugyanakkor művelt is, a tudomány labirintusában csak azért tévedt el, mert magára hagyták. Ígérete, hogy most majd megmutatja 70 éves fejjel, hogy a PhD-t is meg tudja szerezni pedig imponáló volt.

De bármennyire szimpatikusan szerepelt, ha megőrizhetné székét, az a XIII. századi Európába juttatna minket. Ha pedig az egyetemi embereknek fejüket le kéne hajtani, és Schmitt Pálban a tudóst is becsülniük kellene, az Elena Ceausescu helyzetét teremtené meg. Mindkettő elképzelhetetlen.

Az ország még nem, csak a Sándor-palota vált időutazóvá.

 

Korábbi bejegyzés (a doktori cím megfosztása)

Egyik pillanatról a másikra változnak a dolgok ld. itt. S ha valami pozitívumot akarunk benne találni, az talán az, hogy a nyilvánosság megtapasztalja a saját erejét.

Török Gábor 448. bejegyzése arra utal, hogy az elnök székében maradása egyedül az ellenzéknek jó. Csak éppen párhuzamot nem von Gyurcsány öszödi beszéde és e között a helyzet között, noha akár meg is tehetné. (Mi akkor is azt képviseltük, hogy Gy.F-nek azonnal le kell mondani, most is, hogy Sch.P-nek. Nem mert nem szeretjük a pozícióikat 10 körömmel védőket, hanem mert az ország érdekeit nézzük.)

 

Korábbi bejegyzés (a plagizálást megállapító, de kimosdató jelentés)

Az elnök most 10 körömmel ragaszkodik a székéhez: „nem a doktorim miatt választottak köztársasági elnökké” – mondja. Buta mondat, de lássuk az utolsó napok történéseit, és a különböző nem is mindig szerencsés médiakezelést, és az elképesztően lehetetlen érvelést, mely szerint az akkori szabályoknak a dolgozata megfelelt.

Miután a tényfeltáró bizottság megállapította, hogy plagizálás történt, és beazonosíthatóan nincs jelölve a forrás, noha az fordítás, úgy ítélte meg, hogy az 1992-es szabályoknak ez megfelelt, és az elnök megtarthatja doktoriját. Ld. itt a SOTE tényfeltáró bizottságának eredeti szövegét.

A Népszabadság március 27-i számában még azt pedzegette, hogy a megoldás az lesz, hogy Schmitt műve jóval korábban született, így nem lehet megállapítani ki kitől is lopott. Ez lett volna a legrosszabb kimenet, amit el lehet képzelni, hiszen így a konfliktus külpolitikaivá nőtte volna ki magát, a bolgár kutató lett volna burkolt módon megvádolva. Ekkora szamárságot még felvetni is ijesztő volt, a Népszabadság itt hibát követett el.

Lehetett sejteni, hogy kibújót talál a bizottság, mert a Magyar Nemzet már ezt előlegezte meg az előző nap. A Magyar Nemzet lehetett volna türelmesebb. Ld. itt.

Végül az origo hírt is adott a végeredményről. Akkor, és annyit, amennyit kellett.

 

Néhány szomorú következtetés adódik azonban magáról a végeredményről. Három okból is rossz döntés született. A döntés negatív következményei:

1. hazánk tudományos reputációja csökken,

2. hazánkról alkotott vélemény, mely szerint politikai befolyásolásra történik sok minden megerősödik. Nem tartja senki sem valószínűnek, hogyha Schmitt Pál mögött nem állna a Fidesz, akkor u.ez a döntés születik. A látszat az, hogy a Fidesz bele tud avatkozni a tudományos mechanizmusokba, hogy egy újabb alrendszert maga alá gyűrt. S noha könnyen lehet, hogy semmi ráhatás nem történt, az ilyen esetekben nem elég függetlennek lenni, annak is kell látszani.

3. hosszú távon hasonló mechanizmusokra lehet számítani, mint minden felelősségre vonás elmaradásakor, amint jön egy új kurzus, az azt fogja érezni, hogy az ő feladata helyreállítani az igazságot, és buzgalmában megint csak a szakmai autonómiákat veri majd szét. Addig is tombolni fog a karaktergyilkosság ld. itt az első poénplakátok egyikét.

Miért is gondoljuk, hogy voltaképp nincs miről vitatkozni?

A döntés hülyének nézi a diplomás magyar társadalom jó részét. Jó része ugyanis 92-ben már diplomás volt, és nem csak a doktoriknál, de még a szakdolgozatoknál is be kellett tartani a 90-es évek elején a hivatkozási játékszabályokat. Ezt minden akkoriban végzett, vagy akkoriban bíráló tanár tudja. Itt pedig nem szakdolgozatról folyt a polémia, hanem doktoriról, ami állítólag egy magasabb szintű fokozat. Vagy mégse?