Esztergom – a közvetlen demokrácia sem működik
Az esztergomi népszavazáson csak olyan kérdések voltak feltéve, ami politikamentesen elemi érdeke minden lakosnak, sőt még a törvények is azt követelik, hogy ne mutyiba menjenek a dolgok. tehát ad absurdum a kérdések egy része arról szólt, hogy „akar-e Ön törvényeket betartó városban élni?” (A szavazás részletes eredményét ld. a szeretgom.hu honlapon itt.) Persze van aki azt mondja jobb így, mert ha törvényes mederbe mennének át a dolgok, visszamenőleg esetleg kártérítést kéne adni a most szolgáltatást nyújtó cégeknek. mégis azt gondoljuk, másról van itt a mélyben szó.
A lakosok azzal, hogy nem mentek el, és nem vettek részt olyan számban, ami érvényessé tette volna a népszavazást (50%), azt is mondják, hogy nem érdekli őket mi történik a testületben. Nem érdekli őket, hogy van-e mutyi vagy nincs, nem érdekli őket a törvényesség, de nem érdekli őket az sem, hogy mi lesz holnap.
Akkor érdekelné őket, ha összedőlne a város, és bezárna minden szolgáltatás, az egészségügytől az oktatáson keresztül a közvilágításig? Úgy véljük ez kirobbantana feszültséget, de nem változtatna a megosztottságon. Ez esetben is pontosan ugyanannyian támogatnák Tétényi Évát, mint ellenfeleit. Azaz bármi történjék is, politikai alapon nyilvánulnak meg az emberek Esztergomban (Veresegyházon, és talán az ország legtöbb településén).
Mi ebből a tanulság? – Az, hogy a közvetlen demokráciára már nem lehet ránevelni azokat az állampolgárokat, akik gyerekkorukba nem tanulták meg miképp is lehet közösségi érdekeket elvárni és kikényszeríteni.
Voltaképp hajlamosak vagyunk éhen halni, és ha vezetőink jobb belátásra nem térnek akár a végsőkig is követni őket, s akár a kútba is ugorni utánuk. Csak az nem jut eszünkbe, hogy nem a vezető a lényeg, hanem a tevékenység, amivel szemben állíthatók minimális és józan elvárások. A demokratikus legitimáció (a karizmatikussal szemben) ezt jelenti. Mindegy ki a főnök.
Szegény Tétényi Éva! Most kell szembesülnie azzal, hogy a közösség, amely megbízott benne egy alulszocializált gyerektáborhoz hasonlít. Ha nem tud kiegyezni a helyi politikával, nem jut előrébb, mert semmilyen kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésére. Se a kormány segítsége, se a gyorsan döntő bíróság, se a nyilvánosság. Csak ő van, a mellette felsorakozó politikai oldalak, és a vele szemben álló politikai oldal.
Az ilyen jellegű alulszocializált közösségben sikeres politikussá csak az „ügyes”, a képviselő társait kisakkozó, meg szavazatait megvásároló tud érvényesülni. Igen ám, de ha Tétényi Éva korrumpáló eszközökhöz nyúl, hogyan tudja a következő generációt már éretté tenni a demokráciára? Ő már példát nyújtani nekik akkor nem tudna. Ha meg nem nyúl ilyen eszközökhöz hogyan tudja működtetni a rendszert? (Veresegyházon tudjuk mi a titka az ilyen dilemmák feloldásának, de hogy ez országos méretű lehet, arra nagy szomorúan most kell ráébrednünk.)
Hogy csapdában van Tétényi Éva, meg az ellenfelei is, azt jól mutatja a népszavazás végeredménye, amely megerősíti a polgármester győzelmét, de nem elég a másik tábor félrerakásához.
Nem volna mégis jobb demokratikus játékszabályok keretei közt élni?