Az élet nem igazságos
Azok maradnak egészségesek, akiknek nagy és intenzív a családi és/vagy baráti kapcsolathálója. Nekik jobb a közérzete, ők alszanak jobban, nekik vág jobban az agyuk. Az ember társaslény. Legújabb bizonyítékait ennek Ld. itt. S hogy miért gondoljuk mégis azt, hogy az élet igazságtalan?
Mert sok magyar honfitársunk azért húzódik magányába, mert elege van a társadalomból – joggal -, elege van a munkatársai gyűlölködéseiből – joggal -, elege van a helyi közösségek féltékenykedéseiből – joggal -, a helyi hatalmasságok maffiaszerű viselkedéséből – joggal -, a politika manipulációs játékaiból – joggal.
Hadd idézzük itt Kálmán László kiváló publicisztikáját is: „Az embereknek elegük van az önkormányzatok maffiaszerű működéséből ahelyett, hogy a dolgukat végeznék… önkényes szabályokat szabnak, beleszólnak az életükbe.”
Ám a helyi aktív közösségek, a főnökhöz csapódó csoportok, a fúrógépek és társaik, a politikai közösségek tagjai még mindig jobban érzik magukat, és egészségesebbek, mint a mindennek hátat fordító értékesebb emberek. Hogyan lehetne ezen segíteni? Mi nem tudjuk. – Tény, hogy a családban élés, a párkapcsolat, a közösségek hálózata a legjobb egészségügyi védőfaktor. Korábban halnak a magányosak.