Lomnici kitakarása mint félreértés

 

Egy tudósításban kisatíroztak egy embert a köztévében. Mi volt ennek az értelme? Az illetőt nem szívesen látják rangos eseményeken? S mi ennek a tettnek az oka? Személyes bosszú, vagy rendszerszerű strukturális probléma? A vizsgálat a hatóságnál majd (NMHH) folyik, ha történik bejelentés, addig is mi is tennénk egy javaslatot, milyen irányban kell keresgélni.

Elsőként az a Rákosi rendszerből származó történet jut eszünkben, melyben Rákosi elvtársat szállító autó véletlen fellök egy gyalogost. Ekkor Rákosi odaszól a biztonsági embereinek: „Kérem lássák el az elvtársat.” Hamarosan a balesetet szenvedő a börtönben találja magát, mert a biztonságiak félreértették, és ezért „ellátták az elvtárs baját”.

Félreértés tehát az, ha felülről kapnak a szakmai autonómiájukat rég feladók egy instrukciót, pl. legyenek jó szerkesztők, de ők azt hiszik „jó” szerkesztő az, aki megpróbál a rezsim kedvére tenni.

Ha lélektani értelemben ilyen félreértés van a háttérben, akkor ezt csak a felszíni szinten lehet azzal orvosolni, hogy a szerkesztőt megbüntetik. A mélyrétegekben akkor kerülnek helyükre a dolgok, ha az újságírók visszaszerzik szakmai autonómiájukat, büszkeségüket, belső kontrolljukat.

S nem kell diktatúrának meg Rákosi rendszernek lenni ahhoz, hogy a nem-kívánatos  folyamatok elinduljanak. Elegendő, ha az emberek félnek, vagy alul képzettek, s ha a szakmai szervezeteik meggyöngülnek, s ha a struktúra szakmai szempontból szétesik.

Azt hihetnénk tehát, hogy az ilyen problémák elszaporodásának oka, hogy az újságírók mindent megengedhetnek maguknak. Valójában fordítva, a betegség kiváltója az, hogy semmit nem engedhetnek meg.