A báránybőrbe bujtatott diktatúra

A báránybőrbe bujtatott diktatúra lényege, hogy kell hozzá egy aranyos bácsi (családját, és a gyerekeket és minden embert nagyon szerető), kellenek magukat korlátozók (öncenzúra, rendezvényekre elmenni nem merő alkalmazottak, máshová meg „önként” felvonulók), s kell egy buta hithű önként tapsoló tábor.

Veresegyházon nincs diktatúra, de vannak lelkesen tapsolók, rendezvényekre elmenni nem merők, és van önmagát cenzúrázó helyi média. (Nincs diktatúra, mert nem csak ez van, hanem mindennek ellenére eljövők, a demagógiára nem fogékony hallgatóság, és van szókimondó média is.)

Együtt élünk Veresegyházon az 50-es évekkel, ezért mindazok előtt kalap le, akik kívülállóként az eszükre hallgatnak, akik civilként eljöttek, és akik Pásztor Béla rendszerét le kívánják váltani. Az ÉVE sajnálja, hogy több szervezet (LMP, SZOVE, Fidesz, Jobbik) noha meghívást kaptak, nem segítették még jelenlétükkel sem városunk 50-es évekbeli hangulatát lebontani. Nem üzenték azt jelenlétükkel, hogy ez a hangulat itt már más.

Pásztor Béla joggal utalt szétnézve a közönségen arra, hogy Zsolt Péter a fecskendőgyár vezetőjének annak idején alap nélkül mondta, hogy igazából már más ez a veresi társadalom, igazából már nem Pásztor Bélában testesül meg a közös akarat, és a BD tárgyalásai ezért futnak zátonyra – egyébként őket nem hibáztatható módon -, mert Pásztor Bélának hisznek. Hát hol látszott az Innovációs teremben szeptember 17-én a vitán az a másik, az a modern Veresegyház? Pásztor Béla jogosan távozott diadalittasan saját hívei és családja gyűrűjében. Ő nem is láthatja a másik Veresegyházat, csak a magáét, melynek megtestesítője Kosik József díszpolgár, a „cselekvő ember”, és Windhager Károly a Veresi Krónika főszerkesztője.

Előbbi lejáratja a díszpolgár címet, melyet a puha helyi diktatúra kiszolgálásáért kapott, s amiért még a képviselői munka látszatát – a hozzászólást – sem tudta nyújtani, utóbbi lejáratja a médiaszakmát, hiszen kampánykiadványként az esélyegyenlőséget garantálni hivatott önkormányzati lapban 11 fényképet láthatunk Pásztor Béláról, és egyet sem esélyesebb ellenjelöltjéről, a Fideszes Horváth Ernőről. Ld. még ZsoltBlog

Reméljük a Fidesz e témában panasszal él majd a Helyi Választási Bizottságnál, hiszen szerették volna, ha Hoffman Rózsának szerepléséről beszámol a lap. (Fontos események elhallgatása a legetikátlanabb szerkesztői megoldások közé tartozik.) És szerették volna, ha őket is megillet az a lehetőség, amit minden más egyesületet és pártot, hogy nem fizetett hirdetésként is megjelenhetnek a lapban.

A fenti két igazságtalanságot Zsolt Péter a vitán nem hagyta szó nélkül, noha személyesen Kosik Józsefet emberileg értékesnek tartja, s noha az ÉVE egyesülete a lapban megfelelő módon megjelenhetett.