A képviselőket Pásztor Béla Veresegyházon belevinné a mocsárba

A mai testületi ülésen (minden időben kiküldött tájékoztatás nélkül persze) a Pásztor-Somody ügy folytatásának lehetünk tanúi. A Misszió melletti területet, mely Somody tulajdonában van, áron felül szeretné megvetetni Veresegyház társadalmával Pásztor Béla. Többszöri nekirugaszkodásra viszi a testület elé ezt a vásárlási javaslatot, melyet már háromszor visszadobtak, vagy maga vont vissza. Egészen rejtélyes módon – de ez már csak hab a tortán – az ár amiért meg kéne vennünk a területet minden egyes alkalommal emelkedik.(Korábbi előterjesztésre a rácsodálkozásunk ld. itt.)

Fenyegetés gyanánt írjuk, ha a testület most elfogadja a polgármester beterjesztését, abból MTI hírt készítünk. Ezzel a fenyegetéssel szeretnénk elejét venni egy vállalhatatlan üzletnek. Ezzel a fenyegetéssel figyelmeztetjük a „város ellenségeit” (ez csak arra parafrázis, hogy Pásztor Béla minket nevezett a város ellenségeinek, amivel a jó szándékunkat tagadja, de mi ennek visszafordítását valójában nem gondoljuk komolyan, hanem csak hozzá nem értést és szervilizmust tételezünk fel) hagyjanak fel a polgármester hazárdjátékának további támogatásával. Várják meg a következő választást, és ne engedélyezzenek most már ilyen üzletkötést.

Ez az üzlet a következők miatt vállalhatatlan:

  1. „Azért nem lehet harangozni, mert nincs harang.” Vagy van a városnak 105 millió Ft-ja? Nyilván nincs, hiszen egyébként miért fordult elő nem rég, hogy az óvodában kikapcsolták a gázt, és a gyerekeknek nem tudtak ebédet melegíteni. Ha van 100 millió Ft-unk nem inkább a kifizetetlen számlákat kéne kiegyenlíteni? Ezek most is ott tornyosulnak pl. a Gamesz háza táján. Mi abban az üzlet, hogy ülünk az állítólagos pénzünkön, s közben áthidaló hiteleket veszünk fel magas kamattal, valamint késedelmi díjat fizetünk a közműszámlákra? Nem inkább arról van szó, hogy nincs pénzünk?
  2. Vegyünk fel 105 milliós kölcsönt a telekvásárlásra! De miért is kéne nekünk ez a talpalatnyi föld oly annyira? Pásztor Béla azzal érvel, hogy jó befektetés. De miért jó befektetés magas kamatra pénzt felvenni és belőle földet vásárolni? Többet költött eddig már idén a város ingatlan vásárlásra, mint amennyi bevétele volt ingatlan eladásból. Pedig ennek egyenlegéből 800 millió bevételnek kellene lenni a költségvetési rendelet szerint.
  3. Pásztor Béla szerint a mellette lévő önkormányzati földterülettel egységesítve az érték növekszik, s mi ide – most kapaszkodjanak meg! – önerőből szállodát vagy fürdőt építhetnénk a gyógy turizmus céljára. Ez a NAGY TURISTABARÁT képmutatása, csak hogy megszavazzák ezt az adásvételt. Tudják, mennyibe kerül a városnak ez a hanta? 27 millió Ft-ba. Éspedig azért, mert ha saját felhasználású céllal vásárolunk valamit, akkor még pluszban 25% áfa-t be kell fizetni az államnak.
  4. Az önkormányzati törvény szerint a képviselőtestület felel az önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért. Tehát a képviselők felelősségre vonhatók ezért. A vásárlás nyilvánvalóan veszélyezteti ezt, hiszen – mint megtudtuk a Pénzügyi Bizottsági ülésen – az önkormányzatnál már rendszeressé kezd válni, hogy a közművektől jönnek a műszakiak, hogy hol az egyik iskolában, hol a másik óvodában a villany ill. gáz szolgáltatást kikapcsolják a számlák be nem fizetése miatt.

S most nézzük mi is történik valójában, mely maga a mocsár, és amelyben minden támogató szavazó teljes felelősséggel tartozik, hiszen ha egy 100 milliós vásárlás miatt roppan össze a város költségvetése, az már felveti a közösség vagyonával való hűtlen kezelést. Márpedig ezzel számolni kell, hiszen másképp nem okoznának gondot a számlakifizetések, vagy ahogy Rocskai könyvvizsgáló úr szakemberként mondta, a város pénzügyi helyzete aggasztó, és a deviza kölcsönök árfolyamkockázatai is nagyok. Rocskai úr szavaival egyébként ez a vásárlás nem a városnak, hanem Somodynak sürgős. Szerinte ezt nem szabad meglépni.

Egy teljes mértékben irreális, az utolsó pillanatig visszatartott, már negyedik alkalommal előterjesztésre kerülő ügyletről van szó (közben megy fel a vásárlási ár!), mely a pénzügyi bizottságban is csak egy külsős, (Mádi Csaba) támogatott, vagyis a képviselők elé úgy kerül majd az anyag, hogy a bizottság megint nem javasolja.

Ha eddig el tudták olvasni a sztorit egész biztos felkeltettük az érdeklődését aziránt, hogy mit gondolunk arról, mi van a háttérben. Nos, a háttérben a Pásztor-ügy van, melyben a polgármestert hűtlen kezeléssel vádolták. A háttérben egy Somody számára tett ígéret lehet.

Pásztor Béla most a következőképp érvel. Ő nem kötbért fizetett ki Somodynak, hanem a Misszióban lévő 300 millió Ft-os üzletrészt – illetve annak csak egy részét – vásárolta meg kötbér címen. (A kötbér abból adódott, hogy egy tök más ügyletükben tényleg hatalmas kötbér halmozódott fel és Somody végül feljelentette a polgármestert.) Vagyis hivatalosan kötbért fizetett ki, de „valójában” csak a kettejük közt lévő tartozást. Jelzem, ha a Misszió tulajdonlását így rendezte, akkor áfa csalást követett el, az államot verte át, és ez bűncselekmény. Tehát jobban járna Pásztor Béla, ha nem emlegetné annyira ezt a verziót. (Igaz, a mai igazságszolgáltatási színvonalunk állása szerint, ha Pásztor Béla feketén-fehéren saját magát feljelentené, az ügyészség akkor is felmentené.)

A Somody-Pásztor ügy pedig azért nyúlt el ilyen hosszan, s vált egy folytatásos regénnyé, mert a Misszió másik része még mindig nincs kiegyenlítve. Pár év múlva azt mondhatná Pásztor Béla, hogy a mostani előnytelen telekvásárlás valójában nem telekvásárlás volt, csak egy nagyszerű húzás a Misszió maradék részének kifizetésére? – Alighanem igen, hiszen ezt mondja a kötbér esetéről is, és ennek köszönheti, hogy felmentették. De mi köze a mostani telekvásárlásnak, vagy a régi kötbér ügynek a Misszió ügyeihez? – Ha azt gondolják, hogy igazán semmi, akkor nagyjából igazuk van, ha azt gondolják, hogy hát ez egy bonyolult, de igazságos rendezése az ügynek, akkor is igazuk van.

Csak hát akkor – kérdezi az ÉVE – mit hantázik most a polgármester úr arról, hogy mennyire megéri ezt a földterületet most megvásárolni, meg micsoda remek befektetés, meg hogy milyen sok pénzünk van, és jaj de jó, hogy végre elkölthetjük. (A területre nem rég táblával még azt írta ki Somody úr, hogy áron alul eladó, most meg megy fel az ára?)

Ne feledjék mit mondott a könyvvizsgáló, aki lehet nem is kötözgette még így össze ezeket a szálakat, mégis a napnál is világosabban megfogalmazta a lényeget: ez a vásárlás csak Somodynak sürgős, nem a városnak. Képzeljék csak el, micsoda tragédia történne, ha Pásztor Béla nem nyeri meg a választást, és Somody úr csak piaci áron tudja eladni ezt a területet.

Minden képviselőnek kutya kötelessége átlátni ezen a szitán, mert aki támogatja az előterjesztést, az (már bocsánat a kifejezésért) vagy hülye, vagy lefizették. Aki a város barátja, annak ugyanis nem kell rossz üzletet engedélyeznie, annak mindegy, hogy Pásztor Béla hogyan lavírozta magát a mocsárba, és személy szerint miért érzi magát adósnak. Az az ő és Somody Imre személyes ügye. Már az elképesztő, hogy Pásztor Béla saját hatalmát évtizedeken keresztül a közösség vagyonával történő hazárdjátékkal őrizte meg. Aki tegnap üzletelt egy ilyen hazárdjátékossal, az ma rosszul is járhat, ez minden, amit Somody úrnak üzenni tudunk ebben a történetben.