Testületi – 2009. nov. 17.
10%-al emeltek különböző térítési díjakat, mint pl. tornaterem, uszoda, termálfürdő gyerekek étkeztetése stb. Aztán jött a Sport uitcába kiírt terület pályáztatásának értékelése: el kelt a terüet egy élelmiszeripari gépgyártásra szakosodott cég számára. Eddig volnának a hírek egy önkormánzat által fizetett lapban, és akkor nézzük meg mit tehet ehhez hozzá egy civil szervezet.
Az Ügyrendi Bizottság elnöke kifejtette, hogy a bár a pályázóval semmi gond nincs, de valamilyen szabályt maga az Önkormányzat nem tartott be az elbírálásnál, és ezért voltaképp újra ki kéne írni a pályázatot. A polgármester válasza az volt, hogy ne gördítsünk magunk elé fölösleges akadályt, hiszen ezzel az eladással jól járunk. Mint kiderült, a vásárló majd csak akkor tud fizetni, ha a banktól hitelt kap, amit fedezetül adhat majd a bank az adott területre. A Pénzügyi Bizottság elnöke felvetette, hogy mi van, ha a bank nem ad neki hitelt, és mi aláírtuk vele a szerződést, de a polgármester megnyugtatta őt is. Felvetette Tatár Sándor, hogy bármennyire is jó lehet az adásvétel, nem szavaz meg törvénytelen eljárásmenetet.
No, és itt álljunk meg egy pillanatra. Nem furcsa, hogy egyetlen pályázó volt? Az is rögtön elnyerte. Aztán, az eljárás mögött vagy trehányság van – az is miért, mennyi ideig kell még a polgármesternek a szakmáját gyakorolnia, hogy egy pályáztatást a hivatal súlyos hibák nélkül tudjon végigcsinálni – vagy nem.
Vegyünk egy nagyon szélsőséges esetet, amely természetesen nem rólunk szól. Mondjuk nekem hálás egy polgármester, és hagyja, hogy úgy jussak területhez, hogy ne is kelljen a zsebembe nyúlni, mert előbb írja a nevemre, és én banki kölcsönnel fizetek. Később a területet eladom.
Az ilyen ingatlanspekulációk megakadályozása végett vannak szabályok. Ha a szabályokat semmibe vesszük a gyanú rávetül az érintettekre. Becsületes pályázóknak nem érdeke, hogy ilyen árnyék vetüljön rájuk, és becsületes polgármestereknek sem érdemes fölöslegesen politikai támadási felületet adni. Mindez teljesen értelmetlen, ha az eladó és a vevő is korrekt. De hadd fejezzük be a történetet.
A képviselők 15 igennel és 1 nemmel (ez nyilván Tatár képviselő volt, aki közölte, hogy törvénytelen eljárásmenetet nem támogat) elfogadták az adásvételt.
A tanulság az, hogy ennek sohasem lesz vége. Pásztor Bélának mindig megéri a trehányabb eljárásmenet, ha nem dobják vissza az ilyesmit. Vagyis a labda ezúttal is a képviselők kezében volt. Ha új pályázati kiírásra köteleznék a polgármestert, csupán csak egyszer az életben, több gondjuk nem volna később.
Most is volt kis veszekedés, régi dolgok felemlegetése, általános elvárás megfogalmazása, hogy mostantól minden legyen megmutatva az Ügyrendi Bizottságnak stb. Csak az idejüket pocsékolták a képviselők – bár természetesen jól megmondani is fontos néha, ki kell ereszteni a gőzt – ehelyett azonban inkább nemmel kellett volna szavazni.