20 éves terv V.rész

Adóbevételek és központi támogatás II.

A központi támogatás eddig mindig olyan mértékű volt, hogy legalább még ugyanannyit hozzá kellett tenni, hogy egy valamirevaló ellátási színvonal érvényesüljön. Veresegyház kb. háromszor annyit tesz hozzá, ami abból olvasható ki, hogy a központi támogatás 23,8% a szinten tartó kiadási főszám százalékában. Ez azonban nem jeleni egyértelműen azt, hogy Veresegyház gazdag, hanem – talán – inkább azt, hogy a feladatarányos mutató kedvezőtlenül torzít az átlagostól lényegesen nagyobb gyerekarányú települések esetén. Többek között ezt az érvelést lehet felhasználni egy előnyösebb módosítás céljára a későbbi szabályozás vitája során, ám ebben a megszorító intézkedésekkel és pénzügyi válsággal terhelt mai világunkban nem sok eredményt remélhetünk.

Jelenleg az állam a település iparűzési adóerő-képességi mutatója alapján határozza meg a központi adó átengedésének mértékét. Ez a mutató pedig nem függ attól, hogy az iparűzési adót az önkormányzat kivetette-e és milyen mértékben, hanem csak a településen bejegyzett vállalkozások bruttó árbevételének egy bizonyos hányadától.

A mi esetünkben a 2008 évi terv szerint – korábban feltüntetett – 153 milliós átengedett SZJA már 94 millió levonás után értendő. Éven belül is változnak azonban a dolgok, és ezért 2008 szeptemberében a feladatarányos mutató változásának következtében 41 millióval nőtt a központi támogatás, míg ez alatt a háromnegyedév alatt a helyi adók várható bevétele 367 millióval nőt, amiért az átengedett központi adók 198 millióval csökkentek. Ez tehát körülbelül azt jelenti, hogy Veresegyházon az évi iparűzési adóbevétel – átlagos mértéknek megfelelő – 1,1 milliárd feletti részének 50-60%-át elvonja az állam a települések kiegyenlítése céljából. Valószínűsíthető, hogy a megszorító intézkedésekkel és pénzügyi válsággal terhelt mai világunkban a vállalkozások bruttó árbevétele csökkenni fog, és így az iparűzési adóbevétel is. Továbbá borítékolható az az – egyébként ésszerűnek tűnő – állami törekvés, hogy az átlagosnál jobb adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatoktól – így Veresegyháztól is – többet vonjanak el azért, hogy a szegényebb települések drasztikus lecsúszását megakadályozzák.

Az iparűzési adóbevétel növelésének egyszerű módjának látszik, hogy gazdasági célra felhasználható területek nyomott áron való eladásával vonzzon az önkormányzat vállalkozásokat (és nem ipart, mert nem csak az iparból, hanem minden gazdasági vállalkozás bruttó árbevételéből azonos mértékben van iparűzési adóbevétel). Az ilyen konstrukciónál azonban nem csak azt kell figyelembe venni, hogy az árengedmény implicit veszteséget jelent, hanem azt is, hogy a remélt iparűzési adónak legalább a felét – és lehet, hogy a jövőben még nagyobb részét – elvonja az állam. Ennek egyébként az a kockázata is meg van, hogy a mostani pénzügyi válság következtében a vállalkozás tönkremegy. (Örülhetünk, hogy a magyarországi GE – 500 dolgozó elbocsátásával járó – leépítése nem érintette még Veresegyházat. Érthetetlen az is, hogy miért számol a költségvetés az iparűzési adó növekedésével, amikor az idei első félévben 47 millió Ft-ról 133 millióra nőtt az iparűzési adó meg nem fizetéséből az elmaradás.) Figyelembe kell egyébként itt azt is venni, hogy az eladás után a beruházás és az üzlet felfuttatása után legkorábban csak 2 év múlva jön be a remélt nagyságrendű iparűzési adóbevétel, de még az 5 év is lehet általános.

Az iparűzési adóval van egy másik probléma is, mégpedig az, hogy nem EU-konform. Idén januárban csak arról döntöttek az EU adóügyi bizottságában, hogy nem kell azonnal megszüntetni ezt az adónemet, hanem haladékot kaptunk. Várhatóan 5 éven belül egy minden bizonnyal vállalkozásokat sújtó vagyoni típusú adó váltja majd fel. A szabályozás részleteiről még nem sokat lehet sejteni, de logikusan ebből az új típusú adóból származó országos összbevétel hasonló nagyságú lesz. (Természetesen ez lesz valahogy az alapja az adóerő-képességi mutatónak, ami alapján elvonások és a települések közötti kiegyenlítések történnek majd.) Tehát ha azt a kérdést tesszük fel, hogy „A gazdasági célra felhasználható területek vállalkozásoknak való értékesítése után az ebből származó iparűzési adóbevétel hogyan viszonylik majd az ezt felváltó vagyoni típusú adó bevételéhez?”, akkor erre az az ésszerű válasz, hogy „Vélhetően megegyeznek”. Ezért a mostani stádiumban – jobb híján – érdemes telekarányosan becsülni ezt. Ez pedig már becsülhető a gazdasági területek vállalkozásiból bejövő iparűzési adó és ezen területek nagyságának hányadosával. Ez számításaink szerint kb. 850 Ft/év/m2 körül van. (Ez egyébként összhangban van pl. az Autó-Max által beígért iparűzési adó összegével és a megvásárolni kívánt terület nagyságával. Az önkormányzat egyik anyagában olvasható becslés azonban hibás, mely az összes iparűzési adót osztotta az iparterületek nagyságával, hiszen nem csak iparból jön be ez a pénz.)

Végezetül megjegyezzük, hogy a helyi adóbevételek növelésére épülő költségvetési berendezkedés kiszolgáltatja magát a központi támogatásoknak, illetve az átengedett központi adókból történő elvonások – mindig éppen aktuális – szabályozási politikájának. Akkor volna kevésbé kiszolgáltatva Veresegyház ennek, ha a – jelenleg 10% alatti vagyonhasznosítási bevétele sokkal magasabb arányt képviselne. Ez pedig sokféleképen javítható, pl. – ha már a rendszeres bevételek ingatlaneladással összefüggő növeléséről volt szó, akkor – az ingatlanok bérbeadásával. Ez egyben a hazai és helyi vállalkozók számára is nagyobb lehetőséget biztosítana az elkövetkező időszakra várható hitelforrás hiányos világunkban. Számos konstrukció szóba jöhet, egészen a befektető és az önkormányzat közös tulajdonú gazdasági társaságáig Itt mindig sok múlik a részleteken, a szerződéseken, a biztosítékokon, a kontrollon, stb. A legjobb ötlet is több kárt okozhat, ha a megvalósítás hozzá nem értéssel párosul. (Pl. a Medvefarm felé eladott egy hektárnál nagyobb telkek esetén nem volt ésszerű az első meghirdetéskor már annak lehetőségét felkínálni, hogy csak a kétharmada, avagy a fele is eladó, és a maradék részre 15 éves bérleti szerződést ígérni. Ez utóbbi alternatívára célszerűbb lett volna határozatlan idejű, vagy részletes feltételekkel kiegészített bérleti szerződést felajánlani, amit az önkormányzat a feltételek nem teljesülése esetén felmondhat. De a bérleti idő kötöttségét semmi esetre sem lett volna érdemes 5 év fölé emelni. Könnyen azzal az eredménnyel járhatnak ezek a szerződések, hogy a bérletbe adott területek a későbbiekre eladhatatlanokká válnak, vagy leértékelődnek, és így végül a város számára előnytelenné válnak a megkötött üzletek.)