Fekvőrendőr – Wekerle

A közlekedéstervezés művészete az elkerülő utak építése, a parkolási rend, a körforgalom, a sétáló utcák kialakítása, a sorompók és jelzőlámpák felszerelése és még ki tudja mennyi minden más. Többségében komoly önkormányzati pénzeket emészt fel a közlekedési rend kialakítása. A fekvőrendőr ezekhez képest olcsó.

 

Van egy álszent magatartás abban, hogy az önkormányzat bizonyos helyekre kirakja a 30 km-es sebességkorlátozást, ellenben a fekvőrendőr elhelyezését nem engedélyezi. Most akkor akar sebességet korlátozni vagy sem?

Az élet ugyanis arról szól, hogy a sebességet az autósok az út minőségéhez állítják be, egyes kutatások szerint a széles és jobb minőségű utakon automatikusan jobban rálépnek a gázra. A fekvőrendőr nem akkor jó, ha a véletlen gyorsabban ráhajtó autónak leszakad az alja, viszont aggodalomra sincs ok, mert a lapos fekvőrendőr is igen hatékony forgalomlassító. Mellesleg pedig sugallhatja egy település igényességét, átgondoltságát.

Ahol indokolt a 30-as tábla, ott elvileg indokolt a fekvőrendőr használata is. Valamiféle érdekellentét azért megfigyelhető a helyi lakosok, és az átmenő sofőrök közt. Az átmenők abban érdekeltek, hogy gyorsan haladhassanak – mindaddig persze amíg véletlen el nem csapnak egy gyereket.

Ha azt a hibát követjük el, hogy konkrétan csak egy helyet emelünk ki, ott mindig többen lesznek az átmenők, mint a helyiek. Itt bontakozik ki ez az érdekes csapda, mert ha a politikus agya korlátolt, akkor a szavazatmaximalizálás miatt az átmenők érdekeit képviseli. Ezen logika alapján persze soha sehová nem kerülhetne fekvőrendőr, és mégis… Voltaképp a civilizált világban mindenütt se szeri se száma, Veresegyházon viszont ritka mint a fehér holló.

 

Megértve a politikusok csapdahelyzetét – átmenő forgalomból mindig több van mint helyi lakosból – igyekszünk megoldani a kérdést. Nézzük véletlenszerűen kiválasztott példánkat, a XIX. kerületi Wekerle telep esetét. (De azért nem egészen véletlen, mert éppen most ünneplik 100 éves fennállásukat.)

Egy tipikus kertvárosról van szó, amely méhkaptárszerű utcaszerkezetével a látogató idegeit borzolja, de még a helyi lakosok is eltévedhetnek, ha valahol bekötött szemmel körbeforgatják őket. Wekerlével szemben nehéz közömbösnek lenni, valaki vagy szereti, vagy nem. Egységes, és az erdélyi kisvárosok hangulatát idézi Kós Károly alkotása. A rendszerváltás előtti években a telep lakosai házaikkal együtt öregedtek. Fekvőrendőröket az idősek védelmében nem is telepítettek. Aztán a 90-es években a kertvárosok iránt megnövekedett az érdeklődés. Sokan kiköltöztek, akik jobb színvonalú életet kívántak, és nem tetszett nekik a belváros vagy a lakótelep, és például Veresegyházon kötöttek ki. Mások, akik kicsit jobb anyagi feltételekkel rendelkeztek vagy nagyobb terheket vállaltak Wekerlén vettek maguknak házat. Gyakorlatilag ugyanaz a generáció, amely az agglomerációba költözött ki, vásárolta fel Wekerlét is. A telep hirtelen igen megfiatalodott, jómódú középosztályi családok kezdték rendbehozni a házakat, és természetesen egyszerre születtek a gyerekek is.

A gyerekek védelmében, mivel az igény egységesen jelentkezett, a helyi politikusok megpróbáltak eleget tenni a közösségi akaratnak, és egy átgondolt programmal 2002-ben egyszerre kezdték kiépíteni a fekvőrendőröket. (Az átgondolt program a fekvőrendőrök egységes arculatában is látszik, mert nem valami csík lecsavarozásra kell gondolnunk, hanem kövekkel kirakott, az útburkolatba épített emelkedőkre, melyek előtt a fontosabb helyeken még macskaszem is van az aszfaltban./Ld. a fenti wekerlei képen, míg alább a kevés számú veresegyházi megoldásból láthatunk egy ad hoc példát a macik felől jövő úton./)

A titok nyitja tehát az egységes tervezésben van. Ha azt látja mindenki, hogy az ő utcájában is lassítják a forgalmat, ez elégedettséggel tölti el, és ezáltal elfogadja, hogy más utcában is lassabban kell mennie. Egy csapásra megszűnik így a politikus problémája (hogy ugye mindig több az átmenő, mint a helyben lakó.)

Veresegyház fusizott város. Persze nem csak a város vezetője tehet erről, hanem az a helyzet is, hogy az agglomerációba kiköltöző középosztály nem lépett fel közösen, nem érzékelték, hogy na akkor itt a gyerekek miatt mindenütt átgondoltabb közlekedésszervezés kell, olyan, ami kertvárosba való. Ehelyett mindenki csak a saját háza környékén tett-vett. Ha kellett, értelmetlen módon lezárt sétálóutcát, sövényt ültetett oda, ami mögül a saját gyereke a takarásból könnyen kiugorhat, mert ezek sem voltak átgondolva. A helyi fiatal lakosok is mindig csak a következő problémáig láttak. Más a helyzet Wekerlén, ahol voltak utak, amikor a fiatalok ellepték, s 5-10 évvel a megjelenésük után gyerekbarát lett a városrész is.

Ezek persze mind mentőkörülmények a mi helyzetünk kialakulására. Most azonban itt a lehetőség és a feladat. Ami Veresegyházon e téren megy, az az önkormányzat részéről tarthatatlan, lassú és nehézkes. A testületi üléseken néhány kéréssel fordulnak a polgármesterhez, mint valami kegyúrhoz, többek között egy-egy libikóka ügyében, egy-egy fekvőrendőr ügyében. Néha persze sikerrel, tehát ezeket a képviselői igyekezeteket el kell ismerni. Az általános azonban az, hogy egyes lakosok faládákat, helyeznek el az útra, egyéni megoldással lassítanák a száguldókat, mert tudják, hogy gyerekeik minden intő szó ellenére biciklivel kihajthatnak. Az önkormányzat viszont megfogja, és leemeli az útról a faládát, és visszahelyezi a járdára (már ha azt járdának lehet nevezni).

Mások frusztráltak lesznek és leveleket irogatnak a jegyzőhöz, és maximum a forgalomlassító táblák kihelyezését érik el, ami a nesze semmi fogd meg jól. Itt tartunk most, pedig van megoldás, másoknak sikerült, s mint látjuk a titok nyitja a prog

ram, az egységes arculat. Ne dőljenek be a több, mint negyven éve uralkodó helyi polgármester úr szavainak, aki szerint az élet a változás, és mi majd igazodunk hozzá. Nem szükséges megvárni a balesetet, üres bölcselkedés helyett inkább egységes programok elkészítése a feladat, s máris lehet cselekedni.

 

 

 

Olvasnivaló:

Wekerle telep helytörténeti vetélkedőt tart a centenáriumán, érdekes ötlet lehet ez nálunk is. http://wekerletelep.eu/node/77