„A kutya ugat” – lakossági fórum
A rendezvény időtartamát tekintve 2/3-ad részben a a civil lakosság ötletgyűjteményét valamint a kívánatos fejlődési tervet ismertetö Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) prezentálásáról, 1/3-ad részben pedig a Fő téri tervekről szólt.
A Fő tér tervezése során új Városházát kap, a meglévőt pedig átadnák az Idősek Otthonának. Erre lehet Eu-s pénzt szerezni. Ezzel a tervvel mindenki jól jár, s bár nem ez volna most az égető, de hát ez a lehetőség. Örülünk is neki, ha megvalósul, az elkeserítő nem ez.
Lakossági fórumot azért kellett tartani, hogy a város pályázhasson Eu-s pénzekre. Egy Kft (Szinergia) felmérte a lakosok és civilszervezetek jövőképét, mert az Eu azt írja elő, hogy ilyen felmérés elvégzése is feltétele a pályázatnak. Mi volt az egész értelme? Milyen volt a színvonal? Egyelőre az értelem nem sok, a színvonal közepes, a módszer balkáni.
A módszer balkáni, mert az amúgy igen kevéssé meghirdetett rendezvény kiírása csak a Fő tér ismertetését harangozta be, miközben „letudták” az egész városjövőkép kutatást és elemzést. Ez felháborító, és az ÉVE szerint nem véletlen. Illeszkedik a városvezetés stílusához, és ahhoz, hogy a képviselők falaznak ehhez, vagy jobb esetben is tehetetlenül tudomásul veszik, hogy amíg Pásztor Béla a főnök, addig itt nem lehet tenni semmit. (?) Nemecz Lajos új alpolgármester például falaz ehhez, mert szerinte ez teljesen rendben van így. (A rendezvény végén szíves személyes szóbeli közlése volt ez arra a kérdésemre, hogy ezt miért hagyják.)
Értelme azért nem volt, mert mi csak „ugatunk” – pl. hogy miképp is gondolják, hogy egymás mellett lehet turizmust és ipart fejleszteni – de a karaván halad: sajnos egy gazdasági és városfejlesztési szakadék felé. Elképesztő, ahogy minden külső elemző bedől a háttérben nyílván joviális stílusban előadott „kényszerhelyzetben vagyunk” című Pásztor Béla féle műsorszámnak. Vérmérséklete szerint közülünk ki mulat, ki elképed ezen. (Gondoljunk a BD hatástanulmány-készítő csapatra, aztán a településrendezési tervet átnyomó Pest Tervre, és most az Integrált Városfejlesztési Stratégiát megíró Szinergia Kft-re.) Mindhárom csapat szimpatikus volt nekünk, de valahogy mindhárom csapat a polgármester előretolt legitimációjává vált.
A színvonal a Fő tér témáját illetően azért volt alacsony, mert az elmondott terveket a főépítész részéről nem kísérte prezentáció. Másfél milliárd forint elköltéséről úgy beszélt, hogy azt akár a sarkon is elmondhatta volna bármelyik barátjának. Az ember azt hinné, egy ilyen nyilvános alkalmat, amelyet például a helyi városi rádió is felvesz, talán komolyabban is lehetne venni. A költségvetési számok sarokpontjai sem stimmeltek, maketteket, térképet sem hozott. Kiderült viszont, hogy a felkészülés nagyon kezdeti stádiumban van (vagy az esemény és mi voltunk félvállról véve?). Igaza volt annak, aki úgy gondolta erre nem érdemes eljönni, és mi mégis azt ajánlanánk, hogy jöjjenek, mert közönyből nem lesz demokrácia.
A színvonal kívánnivalót hagyott maga után az IVS bemutatásában is. Az egész hol üres szócséplés, hol manipulációra alkalmas gyűjtemény és álstatisztika. Maga a gyűjtőmunka értékes, de a feldolgozása nem volt azon a szinten, hogy azzal a nyilvánosság elé lehetett volna állni. Tolnai Ildikó azzal védte, hogy a pályázat kiírója túlságosan rövid időt adott egy igényes munka elvégzésére. Ennél nagyobb a baj, a módszertannal is gondok vannak. Viszont ígéretet kaptunk, hogy elolvashatjuk az anyagot, és a szerzők talán még sokat tudnak javítani rajta. (Olyan nagy kedvünk ezek után azért már nincs ehhez a színházasdihoz. Miért is töltsünk el órákat a Szinergia anyagának véleményezésével?)
A „kutya ugat, a karaván halad”, talán ez lehet a polgármester elképzelése. De nem szeretnék a város polgármesterével veszekedni, magánemberként szimpatikus, közéleti emberként pedig nem tudok változtatni rajta, s nincs is értelme a vele való vitának, mert ennek a tartalékai mára kimerültek. Nem szeretném, hogy megint olyan helyzetbe kerüljek, amelyben átverhet, – ennyi. Viszont szeretném, ha felismerné a város lakossága és különösen az elitje, hogy mindehhez nem asszisztálhat. Sajnos, van amikor ugatni kell.