Csalódtak Hoffmann Rózsában

 

A szigetszentmiklósi sztorinak nincs vége. Nem dőlt el semmi, a tanárok és a szülők kitartanak, Mede Norbert új és felülről kinevezett igazgató szintén. Ez utóbbi csak a kérdés, miért is teszi? Mert bár nyilván érik őt alaptalan vádak, s valóban, hogy fizikai munkásként megállta a helyét Angliában inkább előnyére szolgál, mint hátrányára, mégsem világos, hogy miben is reménykedik. Ha pozícióját meg kívánja őrizni, gyakorlatilag le kell cserélnie az egész oktatói kart. A diákok szerencséjéra maguktól is lecserélődnek, de voltaképp a szülőktől és a diákoktól is mielőbb szabadulni kéne.

Nem világos miért is akar valaki olyanok fölött vezető pozíciót gyakorolni, akiket nem szeret. Mert egész biztosan nem kedveli őket. Már mutatkoznak ennek a jelei. Év végén nem lesz igazgatói beszéd – mert nem kíváncsiak rá -, ha kérdéssel fordulnak hozzá gyanakszik, hogy nem provokáció-e. Mogorva, fél, visszatámad. Nem tájékozott kellőképpen az iskola ügyeiben, tehát folyamatosan kompetenciahiánnyal is küzd, emiatt az ügyeket nem is ő viszi. Erről sem ő tehet, nem úgy került az igazgatói székbe, hogy betanult volna.

Mede Norbert tehát, feltételezhetően épp úgy mint bárki más ilyen körülmények közt tart az idegösszeomlás felé, de erről az őt kinevezők mit sem tudhatnak.

Érdekes információ a történetben, egy olyan tanári nyilatkozat, melyből kiderül, a tanárok a helyi önkormányzati mutyitól már féltették a korábbi iskolavezetést, és épp az államosítástól vártak felszabadulást. ld. itt.