Vízről pártokkal együtt
A társadalmat saját akarata ellenére nem lehet megmenteni. Néhány politikus és párt mutatott hajlandóságot, hogy saját tudását is megossza és új tudásra tegyen szert. Több éve figyelem és követem magam is a Viz Koalíció munkáját. Ez egy civil szervezet. S mondhatom, megint tanultam néhány dolgot, főleg a vizet a tájba témát értettem jobban meg. Szennyvízkérdésekben már egész türhető tájékozottsággal rendelkezem, noha nem mérnöki szintűvel, csak olyannal, amivel minden állampolgártársamnak kéne. Jelzem a szennyvíz sokkal bonyolultabb, mint a csapba bejuttatandó tisztított víz technológia.
Miközben Magyarországon ott tartunk – mondta Réder Ferenc -, hogy ha minden jól megy visszaállítják a környezetvédelmi minisztériumot, másutt strukturálisan már sokkal előrébb járnak. Egy külön minisztérium ugyanis védeni fogja a természetet, mondjuk az ipari érdekekkel szemben. Esetleg megakadályozza, hogy a Vértesbe ipart telepítsenek, mert ott vannak a karsztvizeink. De valójában a víz és az ipar is az emberért van, és van, ahol már integráltan gondolkodnak és a népesedés problémák alá sorolódik a természetvédelem. Nem egymással rivalizáló minisztériumok működnek, hanem egységesen kezelik a fejlesztéseket.

Ez a bakancslista hosszú civil munka eredménye
Amit tanulhattak ebből a konferenciából a politikusok, hogy a négy terület egymásba fonódik. Vízmegtartás, vízszegénység, víz újrahasznosítás, ivóvíz megmentése. Ennek a négy területnek külön civil aktivistái vannak, és a Víz Koalíció – akik eredetileg az ivóvízből nőttek ki – összehozta a négy területet.
Ennek az integráltabb, komplexebb szemléletmódnak a katalizátorai a civilek. Szakértők becsatornázásával jött létre a konferencia, melyet Víz Parlamentnek neveztek. Az asztal baloldalán ült a két riporter, mindketten elkötelezett zöld aktivisták, középen a pártok képviselői, az asztal jobb oldalán pedig a civilek által felkért szakértők. Olyan szakértők, akiknek a segítségével a Víz Koalíció évek óta képzi magát egyfajta szabadegyetemi módon. A szakértők a VízKoalíció javaslatait osztották meg a politikusokkal, és kaptak még egy olyan feladatot is, hogy térjenek ki a pártok programjában és helyben megfogalmazottainak véleményezésére.
A DK, a Kutyák és a Mi Hazánk jött el, de lehetett még a Tisza vizes témáit is értékelni, mert nekik van írott programjuk. A Fidesz-t is lehetett értékelni, mert ők meg az elmúlt év kormányzása során vízügyekben és szociális ügyekben való tevékenysége ismert. A Folytatjuk szlogen pedig meglehetősen aggasztó, mert például 2010-ben is rossz állapotban voltak a vízvezetékek, de azóta volt egy rezsicsökkentés, ami miatt a cégek kevesebb felújítást tudtak elvégezni, volt népességmozgás, amit nem tudott lekövetni a hálózat, és mára a tisztavíz 20%-a elfolyik csőrepedések miatt. Tehát rossz helyzetben vették át a rendszert, és még rosszabban van jelenleg. Pedig ezeket nem lehet hirtelen és egyszerre megjavítani. A civilek fedezték fel, hogy ez így egy kiszámíthatóan szakadék felé rohanás.
Meglepően befogadók voltak a jelen lévő pártok, és egész biztos azt is megértették, hogy a víz körforgása a négy terület komplex kezelését illeti, és nem lehet populista leegyszerüsítésekkel ámítani az embereket. Egyetlen téma volt, amiben úgy tűnt, a Mi Hazánk-os nem követi a többiek véleményét. A társadalom kb 5% küzd vízszegénységi problémákkal, de úgy vélik, a víz érték – ez igaz -, tehát senkinek se legyen ingyen. Ez viszont nem igaz, a sávos civil javaslatot nem fogadták be. Kifejtem mi a gond a hozzáállásukkal, pedig fontos volna megnyerni őket, mert lehet csak ők lesznek parlamentbe bejutók.
A szociális támogatásoknak – mert a Mi Hazánkos ezt tartotta járható útnak – van egy olyan lehetősége, hogy a támogatást a politikus osztja. Így létre tud hozni a választóval egy paternalista viszonyt, a szegény ember kiszolgáltatottja lesz annak, aki megítéli a szociális rászorultságát. Ha mindenkinek jár ingyen a 30 liter per fő per nap ingyen, akkor viszont ez nem kegy, hanem emberi jog. E nélkül nincs higiénia, nincs ok az iskolából való kimaradásra, nincsenek túlterhelve az asszonyok, akik nem engedik lányaikat se az iskolába, mert hát hordani kell a vizet a közkútról.
