Zsolt Péter elemez – Párhuzamok és különbségek a Gyurcsány korszakban Veresegyház polgármesterének technikái és a maiak közt

A Szuverenitásvédelmi Hivatal azokat a civileket is vegzálja, akik a helyi lakosokért dolgoznak. Egy ilyet esetet bizonyítani tudunk. Bodnár Zsuzsa a Gödért egyesület egyik vezetője itt elmondja milyen kihívásokat szenvedtek el. A „Hivatal” ugyanazokat az érveket hangoztatja, mint amit velünk az ÉVÉ-vel szemben is hangoztattak, amikor a Becton Dickinson (BD) gyáralapítás ellen szerveződtünk. A mi időnkben a Gyurcsány-kormány akarta a beruházást és Veresegyház polgármestere kötött titkos megállapodást a gyárral, most viszont átlathatatlan megállapodásokat a kormány köt kínai kölcsönfelvételekről és akkugyárakról.

A veresi polgármester azzal vádolt minket, hogy politikai érdekeket képviselünk és politikai támogatásunk van, politikusok pénzelnek a háttérből.  Ez csak az ő fantazmagóriája volt, amiképp most meg nemzetközi paranoiás víziók vannak a Mikepércsi Anyák, vagy a Gödért tevékenykedőkről.

Ha lett volna a mi időnkben Szuverenitásvédelmi Hivatal, azzal a veresegyházi polgármester épp úgy összefogott volna és azzal együtt zaklatott volna minket, efelől semmi kétségem sincs. Pedig politikai támogatás mögöttünk nem volt, viszont politikai érdekeket, célokat igen is szolgált a BD betelepítése. Egyszerűen Pásztornak pénzre volt szüksége helyi hatalma megtartásához, finanszíroznia kellett a rendszerét. Kényszerpályán volt, ahogy a Fidesznek is kellenek a távolkeleti hitelek.

Szerencsére az akkori hivatalok, bár szerintem akadtak köztük korruptak – értsd a BD lobbistái elérhették őket -, de nem volt intézményesítve a korrupció és az állam még nem üldözte a civil szervezeteket.

Pásztor Béla a saját céljait mindig összetévesztette Veresegyház lakosainak érdekével. Számtalan olyan kommunikációját idézhetnénk, ahol Veresegyház és a maga neve mellé egyenlőségjelet tett. A Fidesz is hasonlóképpen kisajátította, hogy mi a magyar érdek, és hovatovább mindenkit lehazaárulóz, aki másként gondolkodik. A Szuverenitásvédelmi Hivatal is összetéveszti a nemzeti érdekeket a NER érdekeivel, és ezért vegzálja mondjuk Bodnár Zsuzsáékat, akik a gödi akkugyár szennyezési adatait kérik ki, mert az állam ezt elfelejtette nyilvánosságra hozni.

Mi Pásztor Béla rágalmaival szemben kimentünk az utcára, hogy megmutassuk az erőnket. A Szuverenitásvédelmi Hivatal-t jelen pillanatban az Eu korlátozza, a magyar Alkotmány Bíróság nem. (Bár az AB kimondta, hogy SZUVH nem hatóság, de nem a magyar civil szervezetek érdekeit képviseli, amikor hagyja, hogy rágalmazzon. Ezért a dolog kötelességszegési eljárásig mehet, minek kapcsán majd nyilván bezárják.) Kérdés, hogy a Nyugat megvéd-e, mert feltehetően idehaza sem elkerülhető az utca, hiszen a Szuverenitásvédelmi Hivatal hamarosan az ilyen írások közzétevőit is üldözni fogja, aztán mindenkit, aki pénzt küld a szabad civil szervezeteknek. Ez nullaösszegű játszmává vált és politikai síkra terelődött. A küzdelem az ÉVE és Pásztor közt is politikaivá vált, de nem mi tettük azzá. Emlékszem mennyi kommunikációs küzdelmet folytattunk azért, hogy Pásztor ne tudja velünk szembeállítani a veresieket (mi ugye jöttmentek). Őslakos szövetségesek kellettek, hogy a megosztó és árokásó politikát ellensúlyozni tudjuk. Az árok ugyanis nem a betelepülők és az őslakosok közt volt, számos őslakos sokkal inkább féltette a régi nyugalmát, mint mi. A különbség a lumpenek és az értelmiségiek, a posztmodern zöldek és modernisták, a Pásztor mellett lobbiérdeket képviselők és a tőle elhatárolódni tudók stb. közt volt.

Hasonlóképp működik a NER is. Folyamatosan vakcsoportokat gyárt és hasít. A Szuverenitásvédelmi Hivatal pedig az általa megtámadott civilekből is stratégiaváltást kényszerít ki. Civilek kutatójaként figyeltük ezeket a szervezeteket: sokáig azt a politikát képviselték, hogy teszik a dolgukat és nem reagálnak. Ma viszont már reagálnak. Átbeszélik ki felel a rágalmakra, egységesítik a kommunikációjukat, kijelölik a reagáló tagjaikat. Mi is ugyanerre kényszerültünk Pásztorral szemben.

A szervezetek kénytelenek bírósághoz fordulni – az ÉVÉ-nek is volt egy helyi sajtóval rágalmaival szembeni pere, amit mi sajnos elbuktunk, mert a bíróság szerint nem tudtuk igazolni, hogy a helyi lapban megjelentek rólunk szóltak, mert nem volt kiírva az ÉVE neve. Nincs mese, az ilyen folyamatok átpolitizálódnak, a mai civilek az egész Orbán-rezsimmel szemben kell kritikussá válniuk, hiszen a rezsim rágalmazza őket magyarellenességgel.  

Nem politikusok manipuláltak minket, az Élni Veresegyházon Egyesület nem azért alakult, mert a helyi hatalomba akart bekerülni, és pláne nem más pártok érdekeit szolgáltuk, hogy Pásztor Bélát megbuktassuk és mondjuk egy Fideszes-t tegyünk a város élére. Minket alakulásunkkor a gyár érdekelt, de a végén nem is tudtunk szót érteni az önkormányzattal, sőt, az állami hatóságokkal sem. Pedig Gyurcsánynak még nem jutott eszébe, hogy az ÉVÉ-t államellenes tevékenységgel vádolja, és nyugati ügynöknek minősítsen minket. (Mondjuk ez logikailag nehéz lett volna, de mivel kapcsolatban voltunk a francia szakszervezettel, ahol nem akarták, hogy elmenjen a gyár, ki lehetett volna találni, hogy mi az ő ügynökeik vagyunk.) Orbán Viktornak már van ilyen rágalmazó kommunikációja, van ilyen hivatala, és van ilyen mintája, mert Oroszországban a modell sikeresen üldözi a civileket.

Putyin taktikája először az állami részről a túlterheléses támadás volt a civilekkel szemben. Aztán kooptálta a civileket, csak az általa finanszírozottakban bízott, a végén pedig kriminalizálta a kritikus civileket. Náluk a jogi kategória az „extrémizmus”. Akit ma ezzel vádolnak, azt a civil szervezetet betiltják, vezetőit azonnal letartóztják.

Fokozott közúti ellenőrzéseket el tudott érni Pásztor Béla is velünk szemben, amikor egy lakossági gyűlésről hazafelé tartottunk. A vegzálási eszköztára neki még elég kevés volt – azóta sem tudom bizonyítani, hogy az utcánkban magánrendőri védelmet azért kellett-e kérnünk, mert ő volt mögötte, vagy ez spontán betörési hullám volt. A kérdés, ha több lett volna a hatalma élt volna-e vele?

Először az Orbán kormány az általa finanszírozott civil szervezetet (CÖF) használta rágalmazásra. Sok pénzből gazdálkokdva azt a feladatot vállalták fel a CÖF-ben, hogy ők „kormányzati nem kormányzati szervezetként” (ennek a szakmai neve GONGO), összegyurcsányozzanak kritikus civileket.

Teljesen analóg, hogy nálunk is először a Pásztor Béla által befolyásolt és fenntartott helyi szervezetek voltak a lándzsa hegye. Aztán Pásztor belenyúlt a helyi médiába és abban is minket rossz színben feltüntető cikkek jelentek meg. (Az egyikkel szemben helyesbítési kéréssel, majd feljelentéssel éltünk, ahogy arról fentebb már írtam.) De nem voltak állami eszközei se neki, se az akkori Gyurcsány kormánynak. A demokratikus játékszabályok alapján a Környezetvédelmi Hatóság még nekünk kellett, hogy segítsen. (A végén azonban volt egy elijesztő akciójuk. Az ügyfélként bejelntkező magánemberekkel szemben 100 ezer forintos díjat szabott ki. Ezt az ÉVE megtámadta, és végül a hatóság ebből is visszalépett.)   

Amikor Bodnár Zsuzsáékkal megismerkedtem azt hittem, hogy tapasztalataink alapján tudnánk neki és a gödieknek segíteni. A fentiekből viszont látszik, hogy jóval nehezebb dolguk van, a különbségek mára rendkívüliek. Nekünk helyi rágalmakkal szemben kellett csak küzdeni, és az állami hivatalok billegtek. Gyurcsány Környezetvédelmi Minisztériumában akadt még szövetségesünk is, a mi ellenségünk pedig „csak” a nyugati demokráciában működő multi volt, míg ma a gödieknek, de főleg az ország számos településének távolkeleti diktatúrákkal szemben kellene kommunikációsan elérni valamit. Mi a BD menedzsmentjével folyamatosan leveleztünk, személyesen találkoztunk. Engem a BD francia menedzsmentje meghívott, hogy nézzem meg a Grenoble-i gyárukat. Természetesen nem mentem, de a veresi testület küldöttsége (az ellenzéki Tavirózsa Egyesület kivételével) és Pásztor ellátogatott. Nem hiszem, hogy a távol-keleti országokkal bármilyen kapcsolatot tudnak létesíteni a hazai civil mozgalmak. A rogáni gépezet pedig mára a közigazgatást sokkal inkább elfoglalta, így nem igen hiszem azt sem, hogy lennének minisztériumból akár még csak hallgatólagos támogatói is Bodnáréknak, a mikepércsieknek és a többieknek. Egyáltalán, nincs is Környezetvédelmi Minisztérium.

Ma a boszorkányüldözéshez milliárdos állami költségvetés áll rendelkezésre, a hivatalok jelentős része gyenge vagy épp elveszítette a szabadságát és politikai csapdában van. Szuverenitását a rogáni rendszerrel szemben veszítette el, melyet több tanulmányomban „society capture”-nak, azaz a társadalom foglyul ejtésének neveztem.

Hét évvel a veresi BD sztori után – a BD-t mi elüldöztük! 🙂 – vizsgáltam az orosz modellt, mikor a „Civil Világ Magyarországon” projektet szerkesztettem a Civil Rádióban. Tudtam, hogy Putyin először csak azt akarta, hogy a külföldi pénzeket fogadó civilek magukra kirakják az „ügynöki média” pecsétet. Aki hajlandó volt erre, több pénzügyi zaklatást vállalt magára, de érdekes módon sok szervezet erre nem volt hajlandó és állítólag az orosz bíróság meg is védte őket. Aztán ma már tudjuk, hogy pár évvel később, a bíróságokat is bedarálta Oroszországban a rendszer. A szólászsabadságnak vége, a háborút csak „katonai műveletnek” nevezhetik, és mint Schmidt Máriától megtudhattuk, a Nyugat ugyan ilyen, és az oroszoknál csak a nyílászárókkal van probléma. (Egészen elhülyült a NER-es értelmiség és/vagy annak nézi az ország lakosait, ez a Gyurcsány-időszakban még nem volt ilyen súlyos.)

A hatalom természetéről írtunk fentebb, és minden elismerésünk azok iránt, akik bírják a túlterheléses támadásokat, az állami rágalmakat és a paranoiás meg a fizetett trollok kommunikációját a közösségi médiában. (A nyilvánosságból jövő agressziókat már nekünk is kezelni kellett, pedig nem volt még facebook.) Becsüljük azokat, akik hajlandók kiállni a helyiekért, ügyesen egyensúlyozgatnak azon a szűkülő pallón, ami a rendelkezésükre áll.

A paranoiásokkal szembeni küzdelem lélektanáról pedig, mivel ez volna a szakterületem, hadd mondjak végül pár dolgot. A paranoiásoknak, másokat rosszhiszeműséggel, ügynöki tevékenységgel vádolóknak két alaptípusa van. Az egyik III. Richard-i, ők elhatározzák, hogy gazemberek lesznek (erre példa Bayer Zsolt tevékenysége), a másik típus projektál, azaz azt vetíti a másikra, amit ő csinál. Nem patológiás esetek lehetnek a megtévesztett fogyasztók, a harmadik rész, olyanok, mint bármelyikünk, csak éppen ők elhisznek valamit, amit beléjük súlykolt a propaganda, tehát a Bayer féle oldal és a Szuverenitásvédelmi hivatal százfős apparátusa, kiegészítve a kormányközeli reklámcéggel (Balásy Gyula cége).

A Szuverenitásvédelmi Hivatal munkatársai közül van, akiről tudjuk, hogy maga is volt már III/III-as. Amennyiben a Szuverentiásvédelmi Hivatal ügynöki tevékenységként orosz érdekeket szolgál, hát nem kétséges, hogy minden civilről azt gondolja épp olyan, mint ők.

Mindkét típusnak, a gazembernek és a projektálónak is hasonlóan igen negatív az emberképe. Mindkét típus megvan győződve arról, hogy pénzért mindenki megvásárolható és mindenkit csak a hatalom és a pénz érdekel. Ne legyenek cinikusak kedves olvasóink, mert akkor hasonlóképp fognak gondolkodni, de tartsák szárazon a puskaport.