Zsolt Péter elemez: háborús népirtások

Egyszer utánanéztem mennyi népirtás történt az elmúlt évtizedekben és hát megdöbbentő. Egyáltalán nem ritka jelenség az emberi faj viselkedésében, hogy egyik etnikum nekiugrik a másiknak. Vagy vegyük a terrorista akciókat, mikor a gyengébb gyilkolni kezdi – ma már többnyire az államalkotó nemzet tagjait vagy a túristákat, mert a terrorista médiaviszhangot akar. (Épp a napokban fordítottam le Zimbardo egy blogbejegyzését, melyben az amerikai fiúk lövöldözéseinek okát boncolgatja, a frusztrációikat és társadalmi kiszorultságuk jelenét-jövőjét festi fel. Ld. itt.) Szóval a homo sapiens rendszeresen írtja önmagát, bár milliárdos számát tekintve, az erőforrásainak szűkülését látva még mindig kicsi ez a százalék.

Az újdonság mindössze annyi, hogy mostanában a Nyugatot támadják. Az oroszok ukránok elleni támadása értelmezhető eképp, a Hamasz izraelieket támadása szintén. Mindkettő értelmezhető népirtásként is. Pontosabban nem csak hogy értelmezhető, hanem az is. Az oroszok civileket szándékosan kínzó és gyilkoló tevékenysége már dokumentált és a Hamasz is azt vetette fel, hogy minden izraeli akciót megtorol egy-egy túszul ejtett zsidó fogoly kivégzésével. (Micsoda előregondolkodás volt 300 túszt magukkal vinni. Csodálatos.)

A népirtások, törzsek közt pl. Ruandában késekkel történik, aztán láthatjuk, hogy a fizikai kínzások kiegészülnek XX. századi módszerekkel, rakétákkal, a nép megtörésének szándékával, helyi szintű megfélemlítésekkel, gépfegyverekkel, bicikliző öregemberek értelmetlen lelövésével. Szerencsére megsemmisítő táborokat már nem építenek, de gyerekeket azért lopnak, melyet úgy kommunikálnak, hogy csak meg akarják óvni az életüket. Azért az emberi faj mindig ki tudja dumálni magát, és sokak ítélőképességét össze is tudja zavarni. Hurrá.

A középkori, aztán XX. századi eszközöket fel fogják váltani a legmodernebb drónháborús technikák. Megint csak a technika fejlődik, nem maga az ember. Azt hiszem ezek a mostani háborúk meglepő módon hagyományosan kezdődtek, azaz emberi áldozatokat bevállalva a támadó részéről is, és úgy fognak végződni, hogy informatikai háborúvá válnak. Amikor a drónok drónokkal küzdenek majd és a biológiai lények nem sérülnek, akkor a háborút már az fogja megnyerni, aki technológiai fölénybe tud kerülni. Innen nézve a Nyugat jelentős előnyben van, rendfenntartó robotokra már nem kell sokáig várni. Igaz, addig az ukrán vagy az izraeli katonák még nagy számban meg fognak halni, a Nyugat sem ussza meg emberáldozat nélkül. Várhatjuk azonban a drónok küzdelmeit és az erőszak gépekre való áttolódását.

Egyelőre egy harci robot még többet ér, mint egy ember.